Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).
466 VARGA EVA verbunkos zene jelentette. E muzsika terjesztésében kétségkívül nagy szerepe volt a cigányzenének. Ez az irányzat a XIX. század folyamán több irányban fejlődik tovább. A színpadi szerzők a magyar opera megteremtésére használják fel (Erkel Ferenc), míg a dalkomponisták a műdalt (Egressy Béni), a szimfonikus művek szerzői pedig a zenekari irodalmat építik fel anyagából (Mosonyi Mihály, Liszt Ferenc). A cigányzene iránti rajongásról, annak népszerűségéről vall Roboz István a Somogy c. hetilap hasábjain elbeszéléseiben. Bergel József orvos 1877-ben a Kaposvár negyven év óta с kötetében a reformkori Kaposvár zenei életét jellemezve egy cigánybandáról is megemlékezik, „aki alkalmilag el tudott néhány csárdástjátszani. Azóta a társaság megifjodott, kiképződött annyira, hogy most a legnehezebb dallamot bámulatra méltó pontossággal adják elő. Más zenekedvelők is fejlődtek azóta, kinek a közönséget nem ritkán sikerült egy-egy hangversennyel meglepni." 83 Gruber János ügyvéd (az 1860-as évektől a Kaposvári Állandó Műkedvelő Társulat oszlopos tagja) a Morzsák a negyvenéves asztalról с visszaemlékezésében (Kaposvár, 1913) külön fejezetben emlékezik meg a népszerű cigányprímásról, Simplicius Barcza Jóskáról. A korabeli „úri" világ nótás rajongását felidézendő álljon itt az ő írásából egy hosszabb részlet: „Mindig szerettem Fáraó nemzedékét, kivált annak szebbik felét, a muzsikus cigányért pedig világéletemben rajongtam. Istenem! hiszen annyi kedves órát, annyi gyönyört, élvezetet nyújtanak nekünk potom ellenszolgáltatás mellett, hogy joggal hasonlíthatom őket a néptanítókra is alkalmazott gyertyához, melynek lángja fényt és meleget áraszt, míg maga a gyertya lassacskán elfogy. Hiszen imádottjaink meghódításában is nagy részük van. Te aranyfiatalság onnét a pezsgős palackokkal megrakott asztal mellől, mikor az édes cigánymuzsika mámora ringat, gondolsz-e rá, hogy vájjon az osztalékból marad-e annyija a kedvedért virrasztó, barna művészembernek, hogy másnapon családjának fölteríthessen. És ti, ifjúságotokban visszakalandozó öregek, kiket jó bor mellett az édes múltba visszaröpítenek a „Cserebogár, sárga cserebogár", „Ég a kunyhó, ropog a nád", „Elszegődtem Tarnóczára juhásznak", „Söprik a pápai utcát", „Kidőlt a fa mandulástól", „Juhászlegény, szegény juhászlegény", „Feketeszem éjszakája", „Kilencet ütött az óra, este van!"... elbűvölő áriái, csináltatok-e számadást, hogy az évtizedes gyönyörökért általatok a szedőcigány tányérjába behajigált obulusok kitennének-e egy, az élvezetekhez mért takarékpénztári betétet?" 8 « Ugyanebben az időben jelentkeztek „más" zenekedvelők is. Bereczk Sándor Kaposvár rendezett tanácsú város fejlődése és története (Kaposvár, 1925.) című kötetében beszámol egy kamarazenét játszó társaságról, akik a Langsfeld fényképészműteremben (Korona utca 4.) tartották rendszeres zenei összejöveteleiket. Kónyi Arthur ügyvédjelölt, Mihalovics Emil, az Osztrák Magyar Bank főpénztárnoka és Langsfeld Jenő fényképész, a Népszínház egykori csellistája alkotta a triót. Hozzájuk csatlakozott Gyenes Izsó, aki 1903-ban éppen egy Kaposváron működő színtársulat zenekarában játszott. Kezdeményezésükre tartották meg a Zenekedvelők Egyesületének alakuló közgyűlését 1903 szeptember havában a Korona Szállóban 349 taggal. Az egyesület alapító tagjai gr. Festetich Pál (földbirtokos), dr. Müller Nándor ügyvéd, id. Somssich Andor (földbirtokos) Tatár Gusztáv, a Korona Szálló bérlője. A tisztikar pedig: elnök: Maár Gyula (kercseligeti földbirtokos) alelnökök: dr. Müller Nándor (ügyvéd) és Özv. Takács Lajosné Zeneigazgató: Kónyi Arthur (ügyvéd) Titkár: Kardos Ignác Pénztárnok: Simalya Ferenc Gazda: Székely Miksa Zeneoktató: Gyenes Izsó Az egyesület létrejöttekor az ének- és zenekari művészet fejlesztését, a hangszeres zene megismertetését tette feladatává. Az alakulás évében nyolc hangversenyt tartottak. Minden alkalommal szerepelt az alapító vonósnégyes, főleg Haydn és Mozart darabjaival. Ez után évi hat házi hangversenyt szerveztek. A quartett utolsó fellépésére 1907 május 4-én került sor. 1912-től az egyesület új elnöke gr. Somssich Andor zongoraművész, Thoman István tanítványa. Somssich mint zenetörténész is ismert, Lisztről és Wagnerről jelentek meg könyvei. Az alelnök ekkor Dépold Béla, az Állami Építészeti Hivatal vezetője. Ez idő tájt a házi muzsikálást a színházban rendezett belépődíjas hangversenyek váltják fel. Az első önálló zongoraestet (1911. november 14.) Goll Kamilló zongoraművész tartja. A világháború és a forradalmak után Molnár István főlevéltáros alelnöke, dr. Serényi Antal ny. megyei tanfelügyelő pedig zeneigazgatója lesz a társaságnak. A tisztikar többi funkcióját pedig dr. Sipos György vármegyei főjegyző, dr. Balázs Ármin, Grünwald Lajos, Blum Izidor kereskedők, özv. Takács Lajosné, valamint Szántó Pál és Kecskés Ernő tanító tölti be. 1921 és 1924 között nem tartanak közgyűlést, elmaradnak a tagdíjbeszedések, visszaesik a zeneegyesületi élet. 1925 január 12-i ülésükön viszont szimfonikus zenekar megalakításáról hoznak határozatot, s lassú ütemet vesz az egyesületi élet kibontakozása. 1931-ben a tagság 117 fős. A zenekar karnagya Soltész Emil zenetanár, a koncertmester pedig Gyenes Izsó lett, akit hiányzás esetén Molnár István vármegyei levéltáros helyettesít. A 32 tagú együttes orvosokból, tisztviselőkből és kereskedőkből szerveződik, a fúvósok nagyrészt a 7. gyalogezred zenészeiből kerültek ki. A zenekart biztos tudásúnak jellemezik a Kaposváron fellépő vendégművészek. 85
