Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

464 VARGA EVA ni az ügyben érintettektől

71

. Nem csoda hát, hogy a Riport Újság 1938-ban - két év rendszertelen megjelenés után - elvérzett a sajtópereken. Gellért Vilmost, Gruber János hentes jótollú zsurnalista fiát már 1937-ben kilenc esetbeni sajtókihágás vétsége miatt száz pengő pénzbüntetésre ítélték, hivatkozással arra, hogy „1937 április 17. óta több tilos területre kalandozott, különböző közleményei politikai tartalommal láttak napvilágot."

72 Egy szépirodalmi jellegű lapnak - mivel lapengedélye csak művészeti és irodalmi vonatkozású - nem lehetett büntetlenül „politizálnia". Gellért (Gruber) Vilmos egyébként költő is volt. Versei főleg Reviczky-hatást tükröznek. A helyi lapoknak a fővárosi sajtóval kellett konkurálni s az olvasókért versengeni. A konzervatív Somogyi Újság 1921 januárjában amiatt kesergett, hogy Az Est és a Pesti Hírlap című zsidó újságokat keresztények is olvassák, ugyanakkor sok zsidó vásárolta a keresztény Budapesti Hírlapot. A cikkíró egyenesen veszélyesnek minősítette Az Estet és a Pesti Hírlapot, melyek jobban terjednek, mint a keresztény újságok.

73 Az 1922 szilveszteri számában is hasonló jelenségek miatt panaszkodott a szerkesztőség: „Szomorú, hogy a liberális lapok közül azok fogytak, melyek a legtávolabb állnak a kor világnézetétől és a nemzetköziségben látják az ország boldogulását." Ezek: Az Újság, a Népszava, Az Est, a Magyarország és a Világosság. A lapok versenyében (a Somogyi Újság 1935 július 12. számában megjelent cikk szerint 1935-ben Magyarországon 68 napilap jelent meg, ebből 17 a Dunántúlon) a helyi lapok igyekeztek mindent elkövetni, hogy megfeleljenek a helyi olvasók - elsősorban a középosztálybeliek - igényeinek. Az érdeklődés felkeltését helyi hírekkel, tudósításokkal, riportokkal, színes összeállításokkal érték el. Két szikla közt evezve egyfelől a lapgazdák, másfelől az olvasók igényeinek egyaránt meg kellett felelniük. A politikai lapok igazi jelentőségre azonban választások idején tettek szert. Hogy milyen volt a két világháború közti somogyi sajtó tartalma és hangvétele? Erre a kérdésre leginkább a két állandó politikai napilap - az Uj-Somogy és a Somogyi Újság lapstruktúrájának ismertetésével és tartalmi változásának érzékeltetésével válaszolhatok. A politikában is - a központi MTI „ellátós" anyag mellett - a helyi vonatkozású hírek alkotják a tudósítások zömét. A kezdeti faji és keresztény alapon meghirdetett nemzeti egység hangoztatását - melyet irgalmas jámbor cselekedetek propagálásával, a felebaráti szeretet és a megbékélés jegyében megvalósíthatónak véltek később elvi, elméleti írások váltják fel. Mindenek előtt a vezércikkek szolgálnak a vélemények kifejtésére. Az ilyen jellegű cikkeket elsősorban a főszerkesztők jegyezték, de igen gyakran külső munkatárs, levelező foglalkozására nézve tanító, lelkész, ügyvéd, illetve képviselő - is lehetőséget kapott nézeteinek propagálására. A feltétel természetesen: keresztény és nemzeti alap. Ezzel együtt jár a baloldali gondolkodás gyűlölete is. A közgondolkodást az alábbi propaganda hatotta át: „Magyarországon csak keresztény politika lehetséges."

74 „A keresztény felfogásnak kell érvényesülnie az államkormányzatban, a gazdasági berendezkedésben, a társadalmi és a családi életben."

75 Az új közszellemet a nevelés, az iskola, a sajtó, az irodalom, a szószék és a közművelődés egyéb intézményeinek segítségével lehet megteremteni."

76 A közgondolkodást teljes körűen átható propagandával kapcsolatban figyelmet keltő a Somogyi Újság egyik 1927-ben megjelent cikke. A szerző az irodalom ideológiai, politikai szerepéről, elkötelezettségéről beszélt, világosan értésére adva azoknak, akik az ideológiamentesség illúziójában élnek: „Nekünk, magyaroknak nem szabad az irodalmat semlegesnek bélyegeznünk. Képmutatás nélkül arra kell helyezkednünk, hogy megköveteljük íróinktól a pacifizmus, a defetizmus, a nemzetköziség politizálásával szemben a nemzeti politizálást."

77 A húszas évektől tág teret kap a lapokban a középosztály problematikája. írnak a kisiparos, a tanító, a jegyző, az alacsonyabb beosztású köztisztviselők romló életkörülményeiről. Kifejtik, hogy a középosztály egyes „rétegei" közt nincs harmonikus viszony. „A vagyon, a rang, a születés feldönt minden demokratikus elvet. Nagyfokú a címkórság, az egyes rétegek között elképesztő gőg alakult ki."

78 Mivel az említett napilapoknak nem az volt a céljuk, hogy elégedetlenséget szítsanak, nem foglalkoztak mélységében társadalmi problémákkal. Az indirekt lehetőségeket is kihasználva a hivatalos politikához, ideológiához csatlakoztak. A korabeli irredenta szlogenek kimeríthetetlen tárházát egy-egy személyes hangvételű, moralizáló, erkölcsi jellegű eszmefuttatás követte (pl. az egykéről, a szegénységről, az aratásról stb.). Majd a „pezsgő" közélet helyi eseményeinek taglalása következett. Ebbe a névmagyarosítások hírei, a propagandacikkek éppúgy belefértek, mint a bűnügyi krónikák, a népművelő előadások tudósításai, avagy akár a kaposvári „világvárosi strandéletről" szóló színes írás arról, miféle elegáns fürdődresszekben pompázik a helyi „választékos", katonatisztekből és az úri társadalom színejavából álló társaság. A napilapok állandó irodalmi rovata a helyi irodalomkedvelőktől silány alkalmi költeményeket, novellákat és folytatásos regényeket közölt. A képes hétvégi melléklet az 1930-as évek közepén a lapok közéleti pletykarovata volt. A harmincas években mind többször szerepel a fasizmus a lapokban. Míg az olaszországi válfaját példaként emlegették, hitleri változatát kezdetben fenntartásokkal fogadták. Mint ahogy ifj. Hivatal Nándornak a párizsi világkiállításról szóló tudósításából is kiderül, némiképp a bolsevik Szovjetunióhoz hasonlították. Az újságíró leírja, hogy a legtöbbször emlegetett „pavillon" a német és az orosz. A német tornyán aranysas díszeleg. Belül nagy falfestményeken Hitler látható munkások vagy menetelő barnaingesek élén. A teremben gipsz maketteken a nemzeti szocializmus nagy alkotásai (autóutak), precíziós műszerek, az LG. Farbenindustrie néhány új műanyaga, köztük a mesterséges gumi látható. A többi propagandaanyag. „Teljesen hasonló az orosz pavillon is"- írja a szerző burkoltan pár-