Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).
ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 463 dr. Svastics Nándor Somogy megye kormánybiztos főispánja, saárdi Somssich Miklós földbirtokos, dr. Tevely Béla kaposvári ügyvéd és takarékpénztári vezérigazgató, Mayer Bertalan ipartestületi elnök és Rózsa János festőgyáros, valamint Pfeiffer János a Mezőgazdasági és Ipari Részvénytársaság nyírespusztai főintézője hamarosan részvénytársasági alapra helyezte az új sajtóorgánum érdekeltségét. A megye birtokosaiból, továbbá Kaposvár iparosaiból és kereskedőiből válogattak részvényeseket. Az egykori Somogy-vármegye Lapkiadó részvényeinek többségét megvásárolva saját nyomdát is szereztek lapjuknak. 70 Főszerkesztőnek dr. Neubauer Ferenc ismert kisgazda politikust kérték fel, a felelős szerkesztő pedig katonai körök ajánlására dr. Thury Zsigmond, a kaposvári parancsnokság akkori segédtisztje lett. Dr. Neubauer Ferenc főszerkesztő neve az első két és fél hónap után lekerült a lapról, míg dr. Thury Zsigmond mint felelős szerkesztő megszakítás nélkül vezette azt. A lap a mindenkori parlamenti többség politikáját támogatta, azaz mindvégig kormánypárti maradt. Ugyanígy a Somogyi Újság (1919 október 30.1944. október 20.), mely kicsivel később jött létre. Dr. Néveri János főgimnáziumi tanár, Biczi Gyula róm. kat. káplán, dr. Gauser Rezső segéd-tanfelügyelő és dr. Goll Aladár a keresztényszocialista párt kiküldött titkárával szintén a Somogyvármegye című lap és nyomdavállalat megszerzésére törekedett. Terveik meghiúsulása után elhatározták, hogy helybeli keresztény érdekeltséget hoznak létre. A tervezett részvénytársaság a Somogymegyei Keresztény Irodalmi és Nyomdai Rt. megalakítása után - megszerezte a Gerő Zsigmond féle nyomdát és papírkereskedést. A lap fejlécén ez állt: Keresztény politikai napilap. A részvénytársaság igazgatóságának elnöke hosszú időn keresztül (az 1920-as évek elejétől az 1930-as évek második feléig) dr. Hoss József apátplébános volt. Az igazgatósági tagok között szerepelt Bánó Iván földbirtokos, Gönczi Ferenc nyugalmazott megyei tanfelügyelő, Neumayer Andor városi tisztviselő. A lap a keresztény irányultság mellett magáról azt hangsúlyozta, hogy a középosztály és a kisemberek lapja. Első főszerkesztője Goll Aladár volt. A leghosszabb ideig (1929. július 1-jétől 1944. október 20-ig) Szőllősy Ferenc jegyezte a lapot. A lapok példányszámáról, annak évenkénti változásáról nincsenek megbízható adataink. Néhány utalás föllelhető ugyan a sajtóban, de ezek az összeállítások a terjesztési érdekek, a versenyhelyzet hatása alatt születtek, ezért valószínűleg nem hitelesek. Mautner József egykori nyomdász szerint a két vezető lap erős ingadozással 1200-2000 példány közt jelent meg naponta. Szőllősi Sándor nyomdász szerint a Somogyi Újságot a háború előtt körülbelül napi 800 példányban, a háborús időkben napi 2000 példányban nyomták. Az adatokat összegezve nagyjából arra a következtetésre jutunk, hogy ezek a somogyi újságok a megye lakosságának mintegy 3-4 %-ához jutottak el. Az előfizetők és a vásárlók többsége kaposvári volt, de a nagyobb községekben - elsősorban a járási székhelyeken - is vásárolták. Az olvasók körét vidéken jobbára a helyi értelmiségiek alkották. Kis falvakban elsősorban néhány vezető gazdára és kisiparosra számíthattak. A két folyamatosan megjelenő napilap mellett 1921. március 1-jétől a kisgazdák Délmagyarország című politikai napilapja is jelentkezett, melyet jórészt falun terjesztettek. A lap megyei olvasói főleg a vezető gazdák és kisiparosok voltak. A lap kaposvári szerkesztősége 1924. június 22-én, a Magyar Falu с lappal történő fuzionálás után megszűnt. A korszakban megjelenő hatvan sajtótermék a megyeszékhelyre koncentrálódott (75 %). Hosszabb-rövidebb ideig több vidéki községben is adtak ki hetilapot. A leghosszabb ideig Barcson (a Drávavölgye, majd Barcsi Lapok), Csurgón (a Csurgó, illetve később az egyetlen szám erejéig megjelenő Csurgó és Vidéke), valamint Szigetváron (a részben egymást követő, részben párhuzamosan megjelenő Uj-Délsomogy, Szigetvár, Szigetvári Hírlap) bírták a versenyt az anyagi feltételeket egyre kevésbé biztosító érdektelenséggel. Újságokat indítottak Tabon, Fonyód-Bélatelepen és Zákányban is. Ezeket a lapocskákat néhány kaposvári társukkal egyetemben (pl.: A Sport, Eleven Újság, Lantos Családi Híradó, Pannónia, Felső Somogy stb.) nem a valóságos szükséglet hozta létre, hanem egy-két, magában íráskészséget érző tanár, ügyvéd magánpróbálkozásának tekinthetjük. A lapok 33 %-a hetilapként indult arra törekedve, hogy napilappá váljon. Valójában több esetben a heti rendszeres megjelenés is irreálisnak bizonyult. Többségük rendszertelenül megjelenve, akadozva jutott el a következő számig. (Pl.: Heti Napló, Riport Újság, Rivalda, Somogyi Gazda stb.) Átszervezés címén a néhány hónapig, illetve évig tartó szünetelés sem volt ritka eset, s a lassú agónia után a lap meg is szűnt. (PL: Délnyugati Sport, Rivalda stb.) A két világháború közötti somogyi lapok 20 %-a nem élt egy évet, öt évnél tovább csak 25 %-uk bírta. A somogyi hírlapok és folyóiratok 33 %-a vegyes (politikai, társadalmi, közgazdasági) tematikával, 12 %-a irodalmi-művészeti profillal jött létre. (Ezek is egy-két számig jutottak el.) Rajtuk kívül a jelentősebb vallási felekezetek (római katolikus, református, evangélikus), egyesületek, társulatok jelentettek meg tudósításokat, értesítőket. A csurgói református és a kaposvári fiúgimnázium, valamint a szigetvári kiscserkészek rövid ideig ifjúsági lappal jelentkeztek. Az ún. színes riport- és magazin jelleggel induló kulturális hetilapok élettartama igen rövid volt. Sokszor maguk a szerkesztők okozták a lap vesztét, mivel a szenzációhajhászás miatt számukra tiltott területekre kalandoztak, amit a konkurencia nem hagyott szó nélkül. A lap lejáratódott, hitelét vesztette és elvérzett a sajtópereken. így történt ez pl. a kaposvári Riport Újsággal. A felelős szerkesztő, Gellért Vilmos a Somogyi Újság (az Uj-Somoggyal konkuráló napilap) munkatársa is volt. A Riport Újságot korabeli divatos szóval csak „revolver-újság"-ként emlegették, az újságíróiról az a hír járta, hogy annak érdekében, hogy a kiszimatolt híreik ne jelenjenek meg, nem átallották pénzt is elfogad-