Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

462 VARGA ÉVA Zerkovits Béla, Eisemann Mihály) teret kaptak. Az új történetekhez már nincs szükség grófokra, bárókra. Talpraesett, modern, szegény nő a főszereplő, akinek sorsa (jó férjhezmenés) káprázatosan szerencsésen alakul. (Pl.: Török Rezső - Fényes Szabolcs: Csipetke, Andai Ernő - Eisemann Mihály: Vadvirág, Szilágyi László - Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém stb.) Az új operettek népszerű zenéje a húszas évek legnépszerűbb táncaira épül, ez pedig nem más mint a foxtrott, a tangó, a dzsessz. Politikát (netán társadalomkritikát) ezekben a darabokban nem találunk, vagy ha mégis, az mindössze annyi, hogy egy-egy dalbetéttel a kisember földhözragadt szemszögéből nyilatkoznak a világ nagy dolgairól, mintegy elbagatellizálva azt. A szerzők célja nem más, mint a tömeges szórakoztatás. A drámák bemutatására vállalkozó Alapi társulat sajtóvisszhangja csekély. A staggione

65 rendszerben játszó társulat több alkalommal töltött a 20-as és a 30as években néhány hetet Kaposváron. Az Országos Kamaraszínház drámai staggione társulata az állam tekintélyes támogatását élvezte, az ország városaiban, falvaiban magas színvonalú előadásban elsősorban nívós klasszikusokat adott elő. Tíz év után, 1933-ban a társulat feloszlott, ám egy év múltán Alapi újra játszási engedélyt kapott. Az 1930-as évek közepén műsorukon szerepelt Gorkij, Ibsen, Kisfaludy Károly, Pirandello, Shakespeare, de helyet kapnak Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Hunyadi Sándor érzelgős történetei is. Ezekben az években kereste fel a várost Salamon Béla is társulatával (köztük Békeffi, Bilicsi, Poprád). Az 1935-ös felléptük alkalmával már az 500 pengőt sem haladta meg a bevételük, pedig az előző évi 800 pengőt is kevesellték már. Az 1938-as év mélypont volt: a „társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról..." szóló 1938-as XV te. 6090/1938 rendelet ugyanis teret engedett a faji megbízhatóság szerinti értékelésre az emberi-művészi szempontok helyett. Hamarosan megszűnik a vidék kerületi rendszere is, 16 prózai és operett staggione működik az országban, de 1943ban (elsősorban gazdaságossági szempontból) újra körzetesítenek. A magyar színészet válságának mindenütt érezhető volt a hatása. Kaposvár 1955-től állandó társulatnak ad otthont. A társulat állandó személyi, gazdasági gondokkal küzd. Az 1970-es évek végi s a 80-as évek eleji sikereknek napjainkban nyoma sincs. Tömegkommunikációs eszközök A tömegkommunikáció alapvető eszközei korszakunkra már: a sajtó, a rádió és a film (mozi). A rádió központi adása egyelőre igen kevés somogyi rádiótulajdonos lakásába juttatja el információit. Kaposváron 1937-ben kétezerötszáz rádióengedélyesről van tudomásunk.

66 A film sem fejthetett ki széles körű hatást, mivel országosan csak a városokban és a nagyobb lélekszámú községekben telepítettek mozit. (1935-ben 452 mozi működött Magyarországon, ebből 123 (27%) Budapesten játszott.) A sok kis községgel rendelkező Somogyban a mozival való ellátottság rendkívül hiányos volt. 1934-es adatok szerint a megyében mindössze 35 mozi működését engedélyezték. Babócsa, Buzsák, Balatonlelle, Csököly, Szigetvár, Fonyód, Nagybajom, Csurgó, Mezőcsokonya, Erdőcsokonya, Balatonföldvár, Marcali, Balatonszárszó, Somogyszil, Zákány, Gige, Darány, Igal, Homokszentgyörgy, valamint Kálmáncsa, Mesztegnyő. Nagyatád, Kadarkút, Ádánd, Balatonalmádi, Balatonboglár, Gyékényes, Tab, Lengyeltóti, Mernye, Balatonújhely és Barcs községekben a mozik engedélyét 1938 végéig meghosszabbították. Kaposváron ez idő tájt két mozgóképszínház játszott: az Apolló és az 1928-ban elkészült új Városi Mozgóképszínház. A mozi, bár mindenki számára szórakozási lehetőséget jelentett, Kaposváron mégis veszteséggel üzemelt.

67 A mozi hozadéka ugyanis a publikum fizetőképességétől, érdeklődésétől függött. A városnak a további moziengedélyek tárgyában a belügyminisztériumhoz írott kérvényéből kiderül, hogy „a 30 ezer lakos többsége kisgazda és munkás, akik egyáltalán nem mozilátogatók, úgyhogy a mozi közönsége a kisfizetésű tisztviselő-társadalomból és kereskedőkből kerül ki, akik azonban a rossz gazdasági viszonyok között mérsékelten látogatják a mozit, így hétköznap csak egy mozi, vasárnap két mozi játszik. Tehát még ez a két mozi is sok."

68 A sajtó Míg a film és a rádió majd csak a „modern kor vívmányaként" hat országszerte így Somogyban is, addig megyénk sajtótörténete már 1866-tól datálódik. Roboz István lapja, a Somogy 1866-tól 1915-ig kezdetben heti, majd napi rendszerességgel ötszáz példányban jutott el az olvasókhoz. A XX. század első évtizedére már felnőtt a megyében egy érdeklődő napilapot óhajtó közönség. Az ő igényeiket elégíti ki az 1904-től megjelenő Somogyi Hírlap, majd az 1905-től induló Somogy-vármegye. A századfordulón már több, modern gépekkel felszerelt nyomda is dolgozott Kaposváron. Mi jellemezte a lapkiadási tevékenységet a Horthykorí Somogyban? Viszonylag sok és kis példányszámú lap, melyek Gó esetben) egy-egy részvénytársaság kezében voltak. A helyi információigény és a sajtó szerepét felismerő politikai megfontolások eredményeképpen 1919 őszétől a megyében két állandó politikai napilap - az Uj-Somogy és a Somogyi Újság - jelent meg. Ami az ideológiai, politikai életet illeti, természetesen Somogy sem különbözött az országostól. Az Uj-Somogy (1919 augusztus 23.-1944 november 29.) című napilapot azzal a céllal szervezték a „Szegedről visszatérő főfunkcionáriusok", hogy a „borzalmas időkön átvergődött somogyi közönség az új idők eszméinek megfelelő sajtóorgánumból nyerjen tájékoztatást, útmutatást, szellemi táplálékot és szórakozást."

69 A lap szindikátusi alapon indult. Bocsári