Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Varga Éva: Írástudók Somogyban a két világháború között (1919-1939).

ÍRÁSTUDÓK SOMOGYBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1939) 447 szembetűnő a lakosság fogyása. Az 1920 és 1930 között bekövetkező 4,6 %-os emelkedést a következő évtizedben 7,5 %-os csökkenés követte. Ez egyrészt az „едуке''-rendszernek, illetve a munkaalkalom híján megindult nagyarányú elvándorlásnak volt a következménye.

3 1896-tól közigazgatásilag a megye kilenc járásra úgymint: barcsi, csurgói, igali, kaposvári, lengyeltóti, marcali, nagyatádi, szigetvári, tabi - oszlott. A megye központja a XVIII. szd. közepétől Kaposvár. A XIX. szd. eleji falusias jellegű közigazgatási centrumot a dualizmus idején végbement változások közigazgatási, gazdasági és kulturális központtá tették. A fejlődés ekkor robbanásszerű volt. (Az 1869 évi 6.649 lakossal szemben 1900-ra 18.630, 1910-re 24.572 főre növekedett a Kaposváron élők száma.) A kiegyezéstől 1910-ig megnégyszerezett lakosságlétszám a vidéki városok történetében (bár Szombathely népessége 12.900-ról 37.200-ra, Miskolcé 30.700-ról 76.200-ra, Pécsé 29.000-ről 60.000-re növekedett) egyedülálló fejlődést jelzett. Ez részben az új ipari munkahelyeknek, ennél is inkább a városban fellendülő kereskedelemnek és a hitelintézeti életnek volt köszönhető. Az építkezések száma rohamosan emelkedett. Ebben az időben alakult ki a város jellegzetes arca. A Fő utcától északra az exkluzív városnegyed, szecessziós, eklektikus, emeletes középületek és lakóházak, derékszögű utcák. A donneri, a Pécsi utcai és a cseri városrész a szegény városlakókkal szociális és építészeti szempontból elmaradott külvárosa volt Kaposvárnak. Kaposvár 1873-ban nyert városi rangot.

4 1929-ig mint rendezett tanácsú várost, majd mint megyei várost tüntetik fel. Akkoriban ez - mint közvetlen a megye alá rendelt városi rang (mint a járási jog a későbbiekben) - csak egyfajta elnevezés volt, amelyben a város megyei függetlenedési szándéka is kifejezésre jutott. Kaposvárt már 1910-ben a törvényhatósági jogú városok sorába akarták emelni, de csak az 1942. évi XXIII. te. alapján nyerte el ezt a rangot Szombathellyel egyetemben.

5 A század eleji Kaposvár azonban - a számokban és külsőségekben megmutatkozó fejlődés ellenére nem igazi város. Amit a nagyváradi színészekkel Kaposváron járt fiatal újságíró, Ady észrevett: olyan kellemetlen módon „félváros". A nagybirtok gyűrűje abroncsként fogta körül a megye egyetlen polgári települését. A nyugat-európai agrárstruktúrához viszonyítottan egész Magyarországon torz agrárszerkezet itt is deformált mindent. A fiatal város nem rendelkezett régi „cívis" hagyományokkal. A városi múlt meghatározó. A gazdag alföldi mezővárosok, a bányavárosok, a nyugat-magyarországi bürger városok, avagy az iskolaváros Sárospatak őrzik a régi idők városi hagyományait. Magukon viselik egész korábbi életük nyomát. Kaposvár tekintetében legfeljebb a mai település helyén lévő régi kultúrák nyomát emlegethették. Kaposvár újkori (a török kiűzése utáni) története ugyanis a megyeszékhellyé válással kezdődött. A megye földesura által a megyeháza céljaira adományozott telek is jelzi: városfejlődés itt csak abban az irányban lehetséges, mely a megye nagybirtokosainak szándékával egybeesik. A század első évtizedében a megyeszékhely közéletében még hallatta hangját egy progresszív, liberális polgári réteg. Szám szerint kisebbségben voltak ugyan, de a sajtón keresztül (Somogyvármegye és a Kaposváré, lap) felerősödő hangjuk, társadalmi-szellemi magatartásuk nyomot hagyott a városon. Elsősorban az itt élő értelmiségiek egy része, kereskedők, szabad foglalkozásúak tartoztak e csoportba. Kulturális húzóerőt jelentett a városban élő és alkotó RipplRónai József és a leruccanó pesti művészbarátok köre is. A„kultúrélet" klasszikus területein mutatkoznak már eredmények: a város anyagi gyarapodása, a differenciált iskolahálózat létrehozása, a helyi sajtó figyelemre méltó felvirágzása, a színészet pártolása, a pezsdülő társas- és egyesületi élet. Egyházi vagy világi arisztokrata mecénások, avagy különösen gazdag virilisták és komoly hagyományok nélkül a létező alapokra és az újonnan ébredező igényekre építve egy olyan intézményrendszer és szellem alakult ki, amelyben több érték is felfedezhető. Helyzetkép a proletárdiktatúra után A tanácsköztársaság bukását követően a hatalomátvétel a kormánybiztosi jogkörök felújításával ment végbe.

6 Dunántúl kormánybiztosa az 1355 holdas őrgróf Pallavicini György mosdósi földbirtokos, SomogyTolna-Baranya kerület kormánybiztosa Gaál Gaszton balatonbogiári földbirtokos, a megyei pedig Svastics Nándor szentgáloskéri földbirtokos volt. Első dolguk a régi közigazgatási gépezet mozgósítása. 1919 november közepén Svasticsot saját kérelmére felmentették a törvényhatósági kormánybiztosi megbízatás alól, a főispáni teendők ellátásával is Gaál Gasztont bízták meg. E közgyűlés alkalmával választották meg alispánnak vizeki Tallián Andort. Az alispáni székre Svastics is aspirált, ám esélytelenségét látva mivel ekkor éppen külföldön tartózkodott - pályázatát testvéröccsével visszavonatta. A közigazgatási rend visszaállításával végbement a hatalomátvétel. 1919-20-tól az arisztokrácia, a nagybirtokosok szinte mindent befolyásoló szerepe újra érvényesült. Somogy megyében az 1895. évi gazdacímtár szerint 500-1000 k. hold között 85 birtokos 60.541 k. holdat, 1000 k. hold felett 203 birtokos pedig 614.212 k. holdat birtokolt. Az utóbbiak a földterület mintegy 59 %-át mondhatták magukénak.

7 1935-ben, a földtulajdonosok közül 500 és 1000 k. hold közötti területtel 148 birtokos rendelkezett (ez összességében 105.004 k. holdat jelentett), míg az 1000 k. hold felettiek (190 birtokos) az összes terület 38,5 %-át birtokolták. A birtokterület csökkenését a családi megosztás, a földvá-