Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Marián M. 1998: A Zselic kétéltű és hüllő faunájáról (Amphibia, Reptilia)

292 MARIÁN MIKLÓS völgytalpakra a réti-talajok jellemzőek. (StefanovítsSzŭcs 1961). Éghajlati viszonyait tekintve a Zselic a szubmediterrán klímaterülethez tartozik (Bacsó-KakasTakács 1953). Az enyhe tél, nem forró nyár, elégséges csapadék jellemzi. Évi csapadékmennyiség 750 mm, évi két maximummal, (Kogutovicz 1930). Az egyik a tavaszi időszak végére esik, ami a kétéltűek szaporodását jól segíti, a másik ideje október hónap. Az éghajlati és talaj-adottságok az erdők kialakulásának kedveznek. A Zselic belseje összefüggő erdővel borított. Északon és délen viszont nagy területeken kultúrtájak uralkodnak. A Zselicnek ma csak mintegy negyedrészét borítja erdő (Borhidi 1984), ami részben magyarázatot ad a hüllők korlátozott elterjedési viszonyaira. A gyertyános-tölgyesek és bükkösök övezetszerű társulásokat alkotnak; az éger és a tölgy - szil kőris társulások ligetszerűen fordulnak elő. A kultúrerdők közé sorolható erdei fenyvesek, cseresek, nyárasok, akácosok is sok helyen díszlenek. A nagyobb nyiltvízterülettel rendelkező tavak túlnyomórészt emberi létesítmények, patakok felduzzasztásával jöttek létre (Zsippói-, Szentmártoni-, Szentlászlói-halastavak). 1. ábra: Kétéltű- és hüllő-gyűjtőhelyek a Zselic hálótérképén 2,5 x 2,5 km-es bontásban Figure 1: Collecting stations of amphibia and reptilia on the net map of Zselic in a resolution of 2.5 x 2.5 km