Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez

ÚJABB ADATOK BELSŐ-SOMOGY FLÓRÁJÁNAK ÉS VEGETÁCIÓJÁNAK ISMERETÉHEZ 219 5. Cladietum marisci Zobrist 1935 Kovács Margit Fonyód és Balatonboglár között készült felvételei alapján közölt szintetikus táblázatokat, továbbá elemezte ezt a társulást. Magam a vizsgálati területet kiterjesztettem nyugat felé Balatonkeresztúrig, keleti irányban pedig Látrányig. Részben hasonló, de jóval kisebb állományait vizsgáltam a Marcal-medencében (Lájer, 1997). Sekély, de meglehetősen állandó vízborítású mélyedésekben, mésztartalmú aljzaton alkot állományokat. Kissé alkalikus vizekben is előfordul, ahol helyenként a Juncus maritimus társul hozzá (Kovács Margit felvételeiben nem szerepel). A térszint emelkedésével gyakran üde láprétek (Cladio-Schoenetum, ritkábban Juncetum subnodulosi) váltják fel. Az átmeneti zónában néhol a Schoenoplecto-Juncetum maritimi (lásd később) foltjai alakulnak ki. A Cladietum jellegzetes, sűrű, nehezen járható állományaiban a domináns Cladium mariscus mellett alig fordul elő egyéb edényes növényfaj. Leggyakoribb kísérőfaja a nád (Phragmites communis), mellyel kevert állományokat is alkot (pl. Ordacsehi). Szálanként viszonylag gyakran találkozhatunk a közönséges lizinkával (Lysimachia vulgaris) és a réti füzénnyel (Lythrum salicaria). A Kovács Margit felvételeiben előforduló Thrincia nudicaulis-t Cladio-Schoenetumban (Fonyód, lásd később) és szikesedő mocsárréten (Ordacsehi) találtam meg. Közép-európai vizsgálatok, melyekben fosszilis maradványok alapján valóságos cönológiai táblázatot is össze tudtak állítani, arra utalnak, hogy ez a társulás posztglaciális melegkori reliktum jellegű (GrosseBrauckmann & Dierssen 1973). A társulás felvételeit az 5. táblázat tartalmazza. 6. Glycerietum maximae Hueck 1931 Eutróf vizekben jellemző, ahol nagymérvű szervesanyag felhalmozása révén eléggé gyors feltöltődést idéz elő. Belső-Somogy több pontján alkot állományokat, helyenként nagyobb kiterjedésben (pl. a szentai erdőtömbben található Mécsikes-tó). A következő társulásfelvétel a Fehérvízi-láp (Táska) egy érdekes, lápi jellegű állományában, 25 m

2-es felületen készült: Glyceria maxima 5, Calystegia sepium 1, Galium elongatum 1, Lythrum salicaria 1, Polygonum amphibium 1, Urtica kioviensis 1, Stachys palustris +-1, Bidens tripartita +, Iris pseudacorus +, Lycopus europaeus +, Rorippa amphibia +, Rumex hydrolapathum +, Sium latifolium +, Solanum dulcamara +, Teucrium scordium +. 7. Cicuto-Caricetum pseudocyperi Boer & Sissingh in Boer 1942 Ezt a társulást Balátová-Tuláéková et al (1993), valamint Borhidi (1996) azonosnak tekintik a CariciMenyanthetum Soó 1955-el. Ezzel a felfogással az alábbiak miatt nem érthetek egyet: A Soó Rezső által a Nyírségből leírt asszociációban konstans (és tipikus esetben domináns) faj a Menyanthes trifoliata, emellett mindig jelen vannak valamilyen zsombékoló sásfaj (pl. Carex appropinquata, Carex elata) zsombékjai is. A Carex pseudocyperus többnyire nem képez valódi zsombékokat, mert gyökerei a hajtásokat szorosan az aljzathoz szorítják. Hajlamos viszont arra, hogy a laza tőzegen magas vízállás esetén felússzon. A CariciMenyanthetum az infraakvatikus feltöltődési szukceszszió során speciális környezeti feltételek hatására iniciális stádiumban megrekedt zsombékláp. A CicutoCaricetum pseudocyperi jellemző kialakulásáben háromszintes társulás, mely kifejezetten ingólápon, gyakran nádasok nyílt víz felőli szegélyén alakul ki. Alsó szintjében a Menyanthes előfordulhat ugyan, de állandónak semmi esetre sem nevezhető. A Kisbalaton (Balatonszentgyörgy) lápi csalános nádasaiba ékelődött, tartós vízborítású mélyedések szélén készült az alábbi felvétel (10 m

2

): Carex pseudocyperus 4, Galium elongatum 1, Lemna minor 1, Lemna trisulca 1, Mentha aquatica 1, Phragmites communis 1, Sium latifolium 1, Stachys palustris 1, Cicuta virosa +-1, Lythrum salicaria +, Solanum dulcamara +, Symphythum officinale +. Igen szép, tipikus, háromszintes állományait láttam a Szatmár-Beregi síkságon, Gelénes mellett (Zsid-tó), ahol kisebb-nagyobb úszó szigeteket alkot. Innen származik a következő felvétel (10 m

2

): Carex pseudocyperus 5, Cicuta virosa 2a, Thelypteris palustris 2m, Lycopus europaeus +, Lythrum salicaria +, Salix cinerea (alsó szint) +, Solanum dulcamara +. Az állományok különösen nyár derekán, a Cicuta virosa virágzása és a Carex pseudocyperus termésérése idején kiegyenlített, festői látványt nyújtanak. 8. Caricetum elatae Koch 1926 Az elsősorban mezotróf vizek feltöltődésében szerepet játszó, tipikus zsombéklápot alkotó társulás nagyobb kiterjedésben a Fehérvízi-lápon, kisebb foltokban a Kisbalatonnál, valamint a Belső-somogyi homokvidék több pontján is megtalálható. Területünkön eléggé változatos kialakulású asszociáció. A Fehérvízi-lápon jellemző kísérőfaja a Cladium mariscus, Phragmites communis és a Peucedanum palustris. Érdekesek tőzegpáfrányos (Thelypteris palustris) állományai a Ranunculus lingua és Lathyrus palustris előfordulásával. Kaszópusztától északra Carex lasiocarpaval elegyes állománya alakult ki, ez átmenetet mutat a Bakonyaljáról leírt (Lájer, 1997a) Caricetum elatolasiocarpae felé. Égerlápokkal övezett mélyedésekben jellegzetes az Urtica kioviensis és a Hottonia palustris előfordulása. Inkénél érdekes lápréti jellegű állományai is kialakultak a Magyarországon ritka Carex hartmaniival, Iris sibirica és Dactylorhiza incarnata társaságában. A Carex hartmanii-nak jelenleg ez az egyetlen, biztosan létező előfordulása Belső-Somogyban, mert elsőként leírt lelőhelyén (Darány, Juhász-SzerdahelyiSzollát, 1985) már több, mint egy évtizede nem került elő. A Carex hartmanii itt viszonylag erős állománnyal