Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Lájer K. 1998: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez
220 LÁJER KONRÁD képviselteti magát, amely a környező mocsárrétekre is átterjed. 1997-ben a terméses hajtások száma 100 felett volt. A társulásfelvételeket a 6. táblázat tartalmazza. 9. Carícetum appropinquatae Soó in Aszód 1935 Az előző asszociációhoz képest jóval ritkább, inkább oligotróf jellegű zsombéklápokat alkot a Belső-somogyi homokvidék néhány pontján. Itt a domináns Carex appropinquata mellett a Lysimachia vulgaris és a Valeriana dioica fordult elő leggyakrabban. A Marcalmedencében tanulmányozott (Lájer 1997) állományokhoz hasonlóan ezek sok tekintetben láprétekre emlékeztetnek, de kisebb kiterjedésűek, kevesebb ritka fajt tartalmaznak, erősen veszélyeztetettek. Felvételeit a 7. táblázat tartalmazza. Borhidi és Járai-Komlódi (1959) a Baláta-tónál vizsgálta ezt a társulást. Felvételeikben gyakoribbak a Magnocaricion-jellegű fajok (pl. Galium palustre). 10. Calamagrostetum canescentis Simon 1960 A Belső-somogyi homokvidék és a Fehérvízi-láp területén zsombéksásosok (Caricetum elatae) vízszintjének csökkenése során jelenik meg, részben mint degradációs stádium. Tipikus kialakulásában a Calamagrostis canescens veszi át az uralkodó szerepet, de mindig jelen van a Carex elata is. Minden felvételben előfordult a Lysimachia vulgaris és a Stachys palustris, elég gyakori a Lycopus europaeus, Lythrum salicaria, Peucedanum palustre, Thelypteris palustris. A beerdősülési folyamat kezdetére utal a Salix cinerea, a Frangula alnus, a Dryopteris carthusiana és az Athyrium filix-femina megtelepedése. 11. Schoenoplecto-Juncetum maritimi Soó (1930) 1971 A balatoni Nagyberek maradványaiban, télisásosok (Cladietum marisci) és kisebb részben nádasok (Phragmitetum communis) sekély és ingadozó vízállású peremén (többnyire átmeneti sávban a CladioSchoenetum nigricantis felé), iszapos, mésztartalmú, enyhén bázikus kémhatású talajon található. A társulás megjelenését a tengerparti szittyó kisebb-nagyobb csomói határozzák meg, melyek többnyire sekély (tocsogós) vízben állnak. Állományai kis kiterjedésű foltokban maradtak meg. A domináns faj mellett jellemző az amerikai káka (Schoenoplectus americanus), a kötő káka (S. tabernaemontani), az árokvirág (Samolus valerandi), a kormos csaté (Schoenus nigricans), és a nád (Phragmites communis) előfordulása. A vízjárástól függően változékony, szárazabb, illetve nedvesebb irányba egyaránt eltolódhat. A magasabb térszinten előforduló sótűrő fajok (Aster tripolium, Plantago maritimum, stb.) szikesedési folyamatokra utalnak. Balatonkeresztúr mellett, 10 m 2-es minaterületen készült a következő felvétel: Juncus maritimus 5, Phragmites communis 2m, Samolus valerandi 2m, Carex oederi 1, Juncus articulatus 1, Lythrum salicaria +, Mentha aquatica +, Potentilla anserina +, Potentilla reptans +, Schoenoplectus americanus +, Schoenoplectus tabernaemontani +. 12. Caricetum acutiformis Eggler 1933 A vizsgált területen eléggé elterjedt növénytársulás. Szőnyegszerű állományokat alkot, melyekben domináns a Carex acutiformis, gyakori a Lythrum salicaria. Termőhelyein jellemző a téli-tavaszi vízborítás, mely később visszahúzódik. Talaja azonban egész évben nedves marad. Pangóvizes körülmények között zsombékok alakulhatnak ki. Érdekes állományai találhatók a Fehérvízi-lápon, ahol Thelypteris palustris társul hozzá, továbbá Lábodnál az Urtica kioviensis, Lipótfánál az Acorus calamus előfordulásával. Felvételeit a 9. táblázat tartalmazza. 13. Caricetum ripariae Soó 1928 Tavak, holtágak parti zonációjában, feltöltődési lápokon, mélyebb fekvésű, rendszeresen elöntött ártereken található, ahol jellemző a többé-kevésbé tartós vízborítás. A mocsári sásoshoz (Carícetum acutiformis) képest inkább eutróf és vízelöntéses jellegű. Szőnyegszerű állományokat alkot. Ártereken sűrű, lápokon ritkás megjelenésű. A vizsgált területen eléggé gyakori, a 10. táblázat csak néhány érdekesebb állományról tájékoztat. Sűrű állományaiban a domináns Carex riparia mellett többnyire csak szálanként fordul elő egyéb faj, talán leggyakrabban a Polygonum amphibium. Lápok vastagabb tőzegén több egyéb növényfaj mellett a Peucëdanum palustre és az Urtica kioviensis is megjelenik. Fennmaradását elősegíti a nagy mennyiségben felhalmozódó, nehezen bomló levélmaradvány. Továbbfejlődése mocsárrétek (Calthion), illetve láperdők (Alnetalia glutinosae) irányában lehetséges. 14. Caricetum vesicariae Chouard 1924 Egyéb magassásos (Magnocaricion) társulásokba ékelődve, azoknál területünkön jóval ritkábban fordul elő. A mélyebb fekvésű, tartósabban vízborításos termőhelyeket foglalja el, ahol azonban nyár végére szabaddá válik az iszapfelszín. Az állományok laza felépítésűek, többnyire kis kiterjedésűek. Az alábbi felvétel Somogysimonyi mellett, 25 m 2-en készült: Carex vesicaria 5, Lemna minor 3, Oenanthe aquatica +, Rorippa amphibia +. Az állományt zsombéksásos (Caricetum elatae) veszi körül.
