Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Dr. Magyar Kálmán: A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye
A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye (Régészeti leletek az 1987-es feltárásból...) MAGYAR KALMAM Bevezetés A somogyi ispánsági- és nemzetségi központok régészeti kutatásának keretében 1 végeztem 1979-1989 között a segesdi királyi- és királynéi ispánsági, illetőleg uradalmi központ, a XV-XVII. századi vár - és mezővárosa feltárását 2 . A régészeti munka keretében 19791982 között az Árpád- és középkori, illetőleg török kori vár területén, míg 1982-1989 között a várhoz tartozó város (civitas), illetőleg mezőváros (oppidum) helyén folytattunk munkálatokat 3 . A munkák eredményéről már több ízben beszámoltunk 4 . Ezen a helyen nem foglalkozunk a vár történeti- és régészeti anyagával, hanem csupán a civitas és az oppidum feltárásának összegző eredményével. Viszont 1987-ben került elő a XVI-XVII. századi mezőváros területéről egy egyedülálló kovácsműhely lelete. (1-5. ábra) Bár Segesdet - a rendelkezésünkre álló forrásadatok szerint 5 - csupán az 1330-as évektől kezdődően említik c/V/fas-nak, de a városi fejlődésének gyökerei már a korábbi időkre mutatnak 6 . 1365-ben még ugyan csak civitas-ként említik 7 , vagyis ez az adat a XII. század közepéig az ott álló várra, majd ettől kezdve már a vár mellett kialakult városra vonatkozott 8 . 1389-ben viszont már oppidum regale Segesd-ként, míg 1393-95 között többször is újra civitas-ként említik. 1396-ban viszont oppidum seu districtus Segusd, majd 1400-tól újra oppidum regale Segusd-ként írnak róla 9 . A XV. században a Marczali-Báthori család mezővárosa Segesd. A főrangú urak vára alatt szerepel 1427-ben, 1448-ban, 1455-ben, 1488-ban és 1495-ben az oppidum Segusd, Segwsd, Segesd, illetőleg Segewsd-ként 10 . 1499-től 1513-tól tartó időszakban ugyancsak gyakran feljegyzik Segesd mezővárosát 11 . Az különösen fontos, hogy 1499-ben húsz kézművesről, valamint egy kovácsmesterről is említés van 12 . 1532-ben már időlegesen a török elfoglalja. 1534-től Pekry Lajos, majd 1537-1566 között a Báthoriak birtoka. Már az 1555-56-os második nagyobb török támadás idején a környék lakói Segesdre menekülnek. 1552-1566 között Somogy vármegye nemessége is itt székelt. 1554 után, pl. 1565-66-ban, valamint 1570-71ben Város-Segesd a török adózási lajstromon is szerepelt 13 . Vagyis ettől kezdve 1600-ig Város-Segesd a pécsi vilajet mohácsi szandzsákjának segesdi náhiéjához, amolyan járási kerületéhez tartozott. 1583ban, valamint 1598-99-ben a magyar összeírok magyar földesuraikkal: Nádasdy Ferenccel és Ungnád Kristóffal együtt emlegetik 14 . A polgárok ebben a mezővárosban is summasan (kollektíven) adóztak. Végső soron elmondhatjuk, hogy Segesd átlagosan 600 főnyi mezővárosi lakossága 1564-66-ig, évtizedenként legalább 50 fővel csökkent. 1564-66-ig már legjobb esetben is csupán 175-200 főt tett ki a lakossága. A török uralom alatt 1571-ben már 80 adózó ház, vagyis közel 400 segesdi polgár szerepelt. 1599-ben viszont 54 házat, vagyis 270-300 főnyi lakost találtak a magyar összeírok 15 . A fenti lakosságcsökkenéshez hozzájárulnak a különböző hadjáratok, amelyek 1566-ig évtizedenként elérik Segesdet 16 . Az a lényeg, hogy 1664-1666 között még Evlia Cselebi török történetíró is Segesd város 300 szolgájáról, azaz lakosáról tud 17 . Vagyis Segesden 1686-ig, a töröktől való visszafoglalásáig, azonos számú mezővárosi polgárságról van adatunk. Fontos adat az is, hogy 1651-ben a robot és a dézsma - az un. papucsváltság nélkül - Segesdvár esetében 120,5 Ft-ot tett ki. Ez a magyar földesuraknak kifizetett összeg (ha Darány 125 Ft-ját nem számítjuk) a legmagasabb a megyében. Az is lényeges, hogy Segesd oppidum a török uralom alatt egyfajta közigazgatási- és jogi önállóságot élvezett. A városi közösség - kollektív vásárlás útján - örökjogon külön városi földtulajdont is szerzett a környék elpusztult településeinek határából. Ezt a gyarapodást még a marhakereskedelemben való részvétele is növelte 18 . Ezenkívül a török ellenőrzése alatt lévő utakon keresztül - az osztrák, az olasz és a német területek felé, valamint a határszélekre is irányult a somogyi, köztük a segesdi bor, a gabona és a marhakereskedelem. Végső soron a XIV-XVII. század időszakában jól követhető Segesd város, illetőleg a mezőváros polgárságának fejlődése, majd hanyatlása, és a török uralom alatti megállapodott városi élete. A XIV századra Segesd - Somogyvár mellett - Somogy megye egyik legfejlettebb, hospes lakossággal, azaz a Ny-ról bevándorolt, valószínűleg latini telepesekkel és a városi tanáccsal rendelkező királynéi városa volt. A század végéről ismerjük a város piacterét, az ott álló curiákkal, azaz városi házakkal. így szerepel az előkelő Zámbó Miklós királyi tárnokmester curiája 19 , valamint a melette lévő Benedek szűcsmester curiája 20 . Ez a városszerkezet alapjaiban még a mezővárosi időszakban, a XV-XVII. században is megmaradhatott. Ez azt jelentette, hogy a forgalmas város piactéren, vagy mellette állhatott az egyháza, temetője is. Itt létezett a főesperességi székhely, valamint a királyné curiájának az egyháza is: egy kápolna, valamint egy kolostor és mindenképpen a városi polgárság egyháza is. 1474-ből származik az ecclesia paroch. B.Michaelis archangeli in Segesd, Segusd adat, valamint 1285-90 tájáról való
