Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
Dr. Magyar Kálmán: A segesdi mezőváros XVII. századi kovácsműhelye
156 MAGYAR KALMAN a ferencesek Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt monostorának említése. 1455-ből ismerjük a Szent János és a Szent Anna kápolnákat, de az 1748-as Canonica Visitatio említ egy Szent Katalin, míg az 1742-es püspöki kihallgatásnál szerepel az alsósegesdi Szent Miklós egyház 21 . 1499-ből jegyeznek fel hatvan segesdi hatalmaskodó polgárt. Szőllő Albert bíró és rokona Szőllő János, valamint a tudós Deák Pál mellett egy tucatnyi kézműves neve szerepel: egy aranyműves, három Kalmár, azaz távolsági kereskedő, egy Bolthos (Boltos), egy Szabó, két Csapó, három Szűrös, azaz szürkészítő, egy Szűcs, egy Varga, két Sófuvarozó, egy Mészáros, egy zenész: Trombitás társaságában még egy Kovács is 22 . Az utóbbi, valamint az aranyműves, az ötvös, a gölöncsér a tűzveszélyességük, míg a varga, a csapó, a szűcs, a szürkészítő a kellemetlen bőr, vászon-szag stb. miatt a városközponttól távolabb rendelkezhetett műhelyekkel. A kalmár, a sószállító raktárai és szállítóeszközei is különlegesebb, a város szélén lévő helyet, gazdasági egységet igényeltek. Ez a városi polgári réteg működhetett 1526-ig, illetőleg Segesd első török foglalásáig, vagyis 1532-ig. A török letelepedésével és a város szerkezetének, valamint polgárságának megváltozásával gyakorlatilag 1566-tól már számolhatunk. Ezzel a változással - a törökkori forrásadatok hiánya miatt - azonban most nem foglalkozunk 23 . Ugyanakkor hihetetlenül fontosnak tartjuk az ettől az időtől kezdődő, a teljes várat és a várost érintő pusztításokat, felégetéseket, vagyis az épületek megsemmisülésének a különböző periódusait. A gyors helyreállítási munkák, valamint a gazdasági helyzet megváltozása következményei miatt is szerepelnek az állandóbb tégla, kőépületek helyett a fával és az agyaggal tapasztott épületvázak, valamint a Balkánon is divatos szalma, rőzseanyagból készített házak. Ez az építési mód a kovács és más mesterség: a fazekasság, az ötvösség és az aranyművesség - városon belüli - még erőteljesebb elhatárolódását is maga után vonhatja 24 . 1574-től 1589-ig a magyarok támadják, majd 1591re elfoglalják a segesdi török végvárat és az alatta lévő mezővárost 25 . A szigetvári bég ekkor mindegyiket viszszafoglalta, majd felgyújtotta és visszavonult. 1594-ben Hasszán aga, Segesd parancsnoka „annyira megijedt Zrínyi György ágyúinak bömbölésétől 26 , hogy a várat felgyújtva Babócsára menekült. „Pár hónapig gazdátlan Segesd, majd 1600-ig újra a töröké. Ekkor tervezi Zrínyi György, hogy „Segesd vár romjait pedig kijavítják és katonaságot helyeznek bele." Ezután 1664-ben Zrínyi újra felégeti. 1666-ban szerepel a háromszoros sövénykerítésű palánkvár, mint a kanizsai pasának un. vajdasága és bírói helytartósága. Nagyon fontos, hogy ekkor Evlia Cselebi szerint - az 1499-ben szereplő polgárság - azaz hatvan magyar család, most un. szolgalakos élt Segesden 2 ?. Húsz évvel később, 1686-ban végérvényesen elfoglalják a magyar csapatok. 1688-ban kelt a Kanizsa környéki végházak felégetési parancsa: a Batthyányak levéltárában szereplő irat közli, hogy „Batthyány a végházakat is csak égettesse fel... ha semmi sepcectusa nincs az végházaknak... 28 1690-ben így szerepel a segesdi vár és a város: castrum dirutum Segesd manet in certe quondam colle sive monticulo penes quem per fluit fluvius Rinya... exstant quidem. Azután szerepel a vár melletti város: penes quod castrum iacet certum oppidum... habet ecclesiam cum parientibus, non pridem desolatam... 29 , vagyis a vár melletti bizonyos oppidum, mezőváros, amelynek fallal kerített egyháza van, amelyet nem régen hagytak el... Az elhagyott vár és mezőváros területe hamarosan a Széchényiek tulajdonából a ferencesek és a segesdi lakosság kezébe kerül, akik közel háromszáz év alatt a falakat és maradványaikat elbontják, elegyengetik 30 . A segesdi Rk. egyház és a Szociális Otthon vezetőségének jóvoltából és az akkori Községi Tanács rendkívüli segítségével kezdtük el a régészeti kutatásokat. Kiindulópontként meghatároztuk az Árpád-kori vár helyét 31 . Majd terepbejárásunk során 1981 augusztusában a várhelytől Ny-ra, az iskola és a Perczel utca által körbehatárolt területen, a magánházakkal és konyhakertekkel, gyümölcsösökkel szabdalt részen megtaláltuk a hatalmas településnyomot: a királynéi város és a középkori mezőváros területét. A rendkívüli körülmények között végzett régészeti kutatómunkánk során kerültek elő a város és a mezőváros épületei. Feltárásunk végefelé, 1987-ben a késő-középkori mezőváros K-i peremén jutott napvilágra egy kovácsműhely teljes eszközkészlete 32 . A lelőhely és a leletek körülményei 33 (1-7. ábra, 1-5. kép) Az 1526 után - a források szerint legalább nyolc ízben átalakított, lerombolt, illetőleg ötször teljesen leégett város területe valóban „trójai" pusztulás nyomait és rétegeit mutatta 34 . 1982-ben még csupán a mezőváros É-i (Pékóföld) és a K-i (Balogh-föld) részén volt lehetőségünk a kutatásra 35 . A szőlővel, kukoricával, veteményeskertekkel és gyümölcsfákkal teli terület és a türelmetlen tulajdonosok nagyon nehéz kutatási helyzetet teremtettek. A NyK-i irányban erősen lejtős domboldalon a művelés, illetőleg az erózió, valamint a kincskereső kutatások igen erős bolygatásokat, elváltozásokat okoztak. Ennek ellenére ekkor a NyK-i és ÉD-i irányban húzódó - a megközelítőleg 150x100 m-es részen - egy utcával elválasztott, É-on sánccal erődített településrész hét objektumát: tégla, sövényfonatos, agyagtapasztásos (un.paticsház) maradványait, omladékát tártuk fel változó mélységekben^. Az 1983-as szelvényes feltárásaink 37 tisztázták, hogy az É-i városrészen álltak az un. egyszerűbb, a többszöri pusztulás miatt erősen egymásra rétegződött, XVI-XVII. századi tégla- és sövényfonatos (un.paticsos) épületek. Teljesen feltártunk egy nagyméretű, L alakú telken húzódó Sütőház, valószínűleg a pékház rendszerét. A sütőrész téglalap alakú, fedett tűzelőrészből állt, amelyet téglajárószint vett körbe. Az egész, nagyobb méretű terület egy K-Ny-i hossztengelyű ház Ny-i oldalához csat-
