Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)

Bondár Mária: Késő rézkori település maradványai Ordacsehi-major lelőhelyen

14 BONDÁR MÁRIA ahhoz nagyon közel eső részből indul. A lapos aljú me­rítő edények a késő badeni kultúrában is előfordul­nak, 50 így csak a leletanyag összefüggésében dönthe­tő el, hogy késő badeniek vagy kostolaciak. Ordacsehin a kúpos aljú mericék a jellemzőek, amelyek kis-(1. kép 8; 6. kép 4; 9. kép 3-4, 14; 10. kép 11; 13. kép 3) és nagy méretben (4. kép 3; 8, 15. kép 8) is előfordulnak, ez utóbbiak szájátmérője 7,6 és 9 cm között változó. Az Ordacsehin előkerült merice­tördékek közül 6 származik kostolaci objektumból (4. kép 3, 8; 9. kép 3, 4, 14; 15. kép 8), ezek is az objek­tum felszínéről vagy a dózerolt felszín alatti 10-20 cm -bői kerültek elő. A többi töredék nyeséskor vagy szin­tén a humuszhoz közeli rétegből került elő, így ponto­sabb korhatározást nem tesz lehetővé. Korsók Ordacsehin mindössze négy díszítetlen töredék jel­zi a késő badeni korsók előfordulását, e töredékek azonban bővebb értékelésre nem elegendőek. Megje­gyezzük viszont, hogy a korsó, mint típus, jelen ismere­teink szerint hiányzik a kostolaci kultúra edényeinek so­rából. ///. A kostolaci kultúra telepei A kostolaci kultúra elterjedési területéről ismert mintegy 100 település közül kevésről áll rendelkezé­sünkre teljes feldolgozás, a lelőhelyek többnyire csak utalásokból ismertek, jó részük közöletlen vagy csak néhány reprezentatív leleteket tartalmaznak a publiká­ciók. A törzsterületről részletesebben közölt, nagyobb lelőhelyek: Alihod e, 51 Belgrad-Ŝuplja Stena, 52 Èardak-Vre ina, 53 Dobanocvi-Ciglana, 54 Hissar, 55 Hrtkovci-Gomolava, 56 Jelenac, 57 Malèa, 58 Pivnica, 59 Vinèa, 60 Vuèedol, 61 uto Brdo. 62 Ezek közül csak né­hányról van bővebb információnk a települések szerke­zetét vagy a települési jelenségeket illetően. Pivnicán pl. az alsó rétegben egy nagy lakóépületet és kisebb gödrök nyomait figyelte meg az ásató 63 A la­kóépületet a domboldalba vágták be. A ház közepén tűzhely volt, a ház mellett nagy tárológödör. A házban egy kb. 1 m széles padozatot is sikerült megfigyelni, amelyen az edényeket tartották. Felszíni megfigyelé­sek alapján A. Benaae még 3-4 ház meglétét tételezte fel, amelyek elrendezése nem mutatott szabályos, elő­re tervezett települést. Ceríse-Plandiste lelőhelyen S. Dimitrijeviae természe­tes sánccal körülvett, kb. 600 * 400 m átmérőjű, a kostolaci kultúrához köthető nagy telepen ásott, amely­nek anyaga szoros rokonságot mutat Pivnicával. Saj­nos, az ásató építményekre vonatkozó adatokat nem közölt. 64 Hrtkovci-Gomolaván az 1904-ben végzett ásatás, majd a nemzetközi kampánnyá szélesedő feltárások (1953-1957 és 1965-1985 között), jelentős eredménye­ket hoztak a kostolaci kultúra kutatásában, települési szerkezetének ismeretében. A teli teljes feldolgozása még nem történt meg, de előzetes publikációkból, kon­ferenciákon elhangzott értékelésekből ismerjük a leg­fontosabb eredményeket. 65 Gomolava rétegtani adatai alapján B. Brukner három kronológiai szintet különített el: Gomolava lll/1b=Baden-Kostolac I; Gomolava lll/2b=Kostolac II; Gomolava lll/b=Kostolac lll-Vuèedol A. 66 Gomolaván az 1965 előtt végzett kutatások alapján a kostolaci kultúra két építési periódusát határozták meg. 67 Az 1979-1980. évi ásatási szezon jelentős új eredményeket hozott. A feltárt épületek egymáshoz va­ló viszonyából, horizontális stratigráfiájából valamint a leletek tipológiai összehasonlításából három kostolaci korszakot határoztak meg a jugoszláv kutatók. 68 Gomolava tipológiai alapon elkülönített periódusai alapján meghatározott relatív kronológia szerint a Baden-Kostolac-Vuèedol kultúra egymást követte. Ezt azonban itt más adat nem támasztotta alá, maga J. Petroviœ is megjegyezte, hogy zárt együttesben egyik kultúra anyagát sem találták meg. 69 Nyolc épületet tár­tak fel, mindegyik paticsfalú, faszerkezetes ház volt döngölt padlóval, a padlón égésnyomokkal. Bár kevés cölöplyuk került elő, feltételezhető, hogy a házak tető­szerkezetét cölöpök tartották, a tető nyeregtető volt. A házak közepes méretűek 6-8 * 4-m-esek voltak. A há­zak belsejében talált falmaradványok alapján megálla­pítható, hogy két helyiségből állottak. A házakban kerek vagy ovális tűzhelyek voltak. Minden házat tűzvész pusztított el, s ezt követően már nem építették újjá. A kutatás által sokáig nomád állattenyésztőnek tartott kostolaciakról Gomolaván is bebizonyosodott, hogy le­települt földművelők, sokáig egy helyben élők voltak. (Ezt a megállapítást - a törzsterületre vonatkozóan ­régóta ismert rétegtani adatok is alátámasztják, pl. Vueedol-Várhegyen a 3,40 és 2,65 m közötti, 75 cm vastag, Vueedol-kukoricaföldön 1,85 és 1,25 m közötti, 60 cm a kostolaci réteg. 70 ) A badeni és kostolaci kultúra életmódjának és tele­püléseinek összehasonlításánál vissza-visszatérő kér­dés Vueedol-Várhegy apszisos épületének keltezése. Ezt az épületet - amelyet a badeni kultúra "főnöki várá­nak" aposztrofál a kutatók többsége - N. Тазаз a kostolaci kultúrához köti, s a kostolaci népesség letele­pült életmódjával, anyagi gazdagságával magyarázza meglétét. 71 S. Dimitrijeviae szerint a vuèedoli vár a badeni kultúra erődített telepe, amelytől néhány kilo­méterre megtalálhatók a kostolaci lakosság nagyobb telepei is (Vueedol-Kukoricaföld, Ceriae-Plandiste), amelyek a két nép egymás mellett élésének bizonyí­tékai. 72 A települési sajátosságokat vizsgálva N. Tasiee a Szerémségben és Szlavóniában különbséget látott a badeni és kostolaci kultúra telepei között: míg a badeni kultúrát kizárólag a földbeásott gödrök jellemzik, addig a kostolaci telepeken a föld felszínére épített házak ál­lottak. A kostolaci rétegben a padló többszöri megújítá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom