Somogyi Múzeumok Közleményei 13. (1998)
M. Aradi Csilla: A főnyed-gólyásfai Árpád-kori temető és település eddigi ásatásának összegzése
114 M. ARADI CSILLA /. kép: Rátemetkezés a templomhelytöl délre eső részből. Bár írásos adataink e tekintetben elenyészőek, mégis léteznek. A XIII. századból származik az a kérelem, amelyet a hospesek a győri püspökhöz intéznek, miszerint fatemplomuk helyébe kőtemplomot építenének, és ehhez kérnek engedélyt. 6 A cölöpszerkezetű templomok esetében a cölöpök közét sövényfonattal töltötték be, majd pedig agyaggal betapasztották a réseket. Afatemplomok egyhajosak voltak, szentélyük egyenes vagy félköríves záródású lehetett. A templom által átvágott sírt nem találtunk, így a temető ezen része csak későbbi lehet. A temető benépesülése a leletek tanúsága szerint észak felől kezdődhetett meg, ahol jól kivehető sírsorokat találtunk, és elképzelhető, hogy ezek a sírok a templom építése előttiek. A csoport leletanyagához a pödrött-végű és S-végű hajkarikák sorolhatók. Ugyancsak a korai időszakhoz tartozó leletanyag a vaskés, amelyet bajelhárító célzattal raktak a halott mellé, és amely ellen az egyház a későbbiekben határozottan fellépett. A korai sírok alakja lekerekítettebb, a tetemeket lepedőbe csavarva eresztették le a sírgödörbe, mely sok esetben alig volt nagyobb a halottnál. A második periódushoz tartozó sírok nagyobbak, szögletesebbek, némely esetben pedig kővel jelölik, rakják körbe a halottakat. A leletanyag szempontjából megjelennek a csavart, sok esetben ezüst Svégű hajkarikák, átmérjük pedig növekedik. Emellett vaskések és vascsatok is előfordulnak a leletek között. A temető legszebb darabjai, egy 3 és egy 1 gömbös fülbevaló is e korszakhoz sorolhatók. A harmadik periódusban megjelennek a bordázott S-végű hajkarikák. Ekkor még a temető teljes területét használták, mivel mindenhonnan származnak rátemetkezések. (1-2. képek) Az utolsó, negyedik periódus sírjai legtöbb esetben gyermeksírok, sokszor tájolásukban is elütök, DNy-ÉK-i irányban elmozdulnak. Ilyen sírokat csak a templom környezetéből, ill. attól D-re, a temető közepe tájáról ismerünk. Öt sírt találtunk, melynek tájolása ÉNy-DK irányban eltér a megszokottól, ennek okát nem tudjuk. Végül említést kell tenni 2 sírról / 1-es és 3as sír /, melyek a temetőtől több méternyire K-re, feltehetően a megszentelt területtől kívülre kerültek. A temetőt az eddigi kutatások szerint semmiféle árok nem övezte. A temetőben több helyen sírsorokat, szabályos elrendeződést észlelhetünk. Ezek a sorok néhol enyhén ÉNy-Dk-i irányúak /pld. a 268,269,270,271,387,360?, 357-es sírok). Az V-VI. szelvényben, annak Ny-i részén találhatjuk a 275,315,236,247, valamint a 309,276?, 237,248,239-es és a 274,295,297,265,240-es sorokat, a szelvény K-i végében pedig a 370,372,230,184?, a 374,377,368,210,182, a 369,3882,313?,204,201 és a 316,317,186?,200?, sírok sorakoztak. A temetőben 35 esetben találtunk kővel, 7 esetben téglával, 2 esetben kővel és téglával jelölt sírt, ebből legtöbbször a kő a fejnél került elő, ritkábban oldalánál, vagy lábánál. Nem vethetjük el azt az elképzelést sem, hogy az újabb temetkezések miatt így akarták a bolygatást elkerülni. Léteznek azonban olyan temetkezé2. kép: Átvágott temetkezés a temető nyugati végéből.
