Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Knézy Judit: Hagyományok és újítások a paraszti táplálkozásban Somogyban (1880-1920)

310 KNÉZY JUDIT 6. 1. 2. Lisztminőségek javulása és az élesztő meg­jelenése A malomtechnika ugrásszerű fejlődése, a többféle liszt előállításának lehetősége egyenlőre azt eredmé­nyezte, hogy kb. az 1880-as évektől külön őröltették a különböző gabonaféléket és utólag vegyítették. 62 Vi­szont az ünnepi tésztafélékhez megfelelő minőségű búzaliszt állt rendelkezésre. Az élesztő megjelenése fontos változás volt ebben az időben és éppen a fino­mabb lisztből való ünnepi kelt tésztáknál kezdték al­kalmazni és még évtizedekig kihagyták a kenyérből. 63 Kenyér tésztájába csak akkor vegyítették, ha valami­lyen okból nem kelt meg. A kuglófot helyenként már az első világháború előtt ismerték, de általánossá az 1920­as évektől vált. A Kaposvári Cukorgyár megalakulásával a cukor­répa termelésbe bevont - egyenlőre a fő vasútvona­lak mellett lakó falvak népe - fizetségképpen cukrot is kapott. Ez lendített valamelyest a cukorfogyasztáson, de nem volt számottevő, inkább a takarmányozásra for­dítható répaszelet mennyiségét kifogásolták pl. 1910­ben. 64 Viszont az édesített tészták készítése alig indult meg. Ekkoriban kezdték készíttetni a pörkölt cukros dió tortákat cukrászokkal, specialistákkal. Somogyban a főtt­sült cukros perecet vagy vert perecet ezidőtájt kezdték megismerni, jóllehet az Ormányságban, 65 Balatonfel­vidéken, 66 Kanizsa környékén 67 már általános lakodal­makban. Somogyban csak Vörsön 68 és környékén ke­rült be a lakodalmi tészták közé. Ekkoriban maradha­tott el a kukorica vagy rozslisztből savóval erjesztett és megsütött málé a hagyományból. 69 Ugyancsak ekkor­tól kezdték elhagyni a cibereleves és az erjesztett kor­pából való sült pép a korpakeszőce fogyasztását a Külső­Somogy falvaiban, de a Kapós vidékén helyenként még később is készítették. 70 Ahol németek és magyarok él­tek egymás mellett, emlékeznek, hogy náluk bizonyos tésztaféleségek jóval előbb ismertté váltak, így a szá­zadfordulón náluk általános volt a krumplis nudli чаду piskura vagy snuffnódli és a tojásból, lisztből kevert, forró vízbe apróra szaggatott nokedli, 7 ' 1 sőt egyesek szerint a kuglóf is. 72 Az utóbbi inkább észak-nyugat felől jött. 6. 1.3. Hústartósítás, új húsos készítmények Igaz, lényeges változások indultak a tartósításra leg­alkalmasabb húsféle a sertés feldolgozásával kapcso­latosan. Igaz továbbra is tartósítottak füstöléssel marhát, borjút, halat, kecskét, birkát 73 még vadat is, de legál­talánosabb a sertéshúsé maradt. A sertés felbontásá­ban szőrének eltávolításában és a töltelékes készítmé­nyek fajtáiban számos módosulás történt (11. ábra). Ez összefüggött a tanult hentesek tevékenységével, akik más módszerrel látták el ezeket a feladatokat, így: forrázással távolították el a szőrt és nem pörköléssel, a bontást rendfán végezték és felébe metszették a gerincet, nem egészben szedték ki (mint a parasztok­nál), a vékony- és vastagbélbe nem kásás tölteléket tettek, hanem mindenféle hús, belsőség és szalonna aprólékkal (kolbász, májas, húsos hurkák) tömték meg; 11. Füstölt kolbász és más füstölt húsok Szálacska szőlőhegyen. (Gál Éva felvétele) a gyomorba és a vastagbélbe szintúgy nem kását, hanem kövesztett húsaprólékot tettek disznósajtnak készítve el. 74 Mindezek a változások a polgárosultabb, nagyobb helyeken jelentkeztek először, de nem az egész hentes-módszert egészében, hanem egyik he­lyen egyik, másik helyen másik technikai megoldást részesítették előnyben. Legtöbb helyen nem a hentest hívták, ha rendfán bontott is, többnyire orjára bontott; volt ahol forrázták a szőrt, de pörkölték is. Volt ahol minden a hagyományos módon folyt, de előbb svártlit, azután kolbászt, utóbb májast is kezdtek készíteni. 6. 1.4. Szőlő, gyümölcs, bor, pálinka fogyasztás A filoxéravész és perenoszpóra okozta károk 75 ha­tására 1886 után az 1910-es évekig csökkent a bor­fogyasztás a borbehozatal, 76 gyümölcsborkészítés és műborgyártás ellenére is. Helyette pálinkát ittak. Míg addig elsősorban szilvából és törkölyből égettek pálinkát, ekkor almából, körtéből, cseresznyéből, barackból, fe­hér és fekete faeperből, fekete vadbodzából, de még paradicsomból is. Többnyire nem keverték a különbö­ző gyümölcsféléket, csak, ha nem volt elég nyersanyag. Ebben az időben Balatonszentgyörgyön a szőlőhegyen több, mint tíz, a községben pedig két pálinkafőző volt. 77 A városiasodó helyeket kivéve a sörfogyasztás nem emelkedett. Viszont nagyon kedvelté vált a mézsör, még a nők is itták, csak ők kissé megmézezték. 78 A mézes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom