Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Knézy Judit: Hagyományok és újítások a paraszti táplálkozásban Somogyban (1880-1920)

HAGYOMÁNYOK ÉS ÚJÍTÁSOK A PARASZTI TÁPLÁLKOZÁSBAN SOMOGYBAN (1880-1920) 309 sávban, vagy rántott leves (Vas, Zala, Somogy, Bara­nya), illetve krumplis étel (Vas, részben Zala, de főként Somogy, Veszprém). 45 Fontos étrendi tanulság tükröződik még az Atlasz vasárnap déli étrendről szóló térképen: országosan ál­talános a húsos, húsleveses étrend Dunántúlon (Dél­Somogyban) és káposztaleves, és a harmadik fogás szintén az egész Dunántúlon sült tészta; de két kuta­tóponton ehelyett főtt kását jelöl az Atlasz. Későbbi ada­taim szerint a belső-somogyi aratási étrend: kétféle leves (húsos) és tejeskása volt a legrégibb emlékek szerint, először a kaszálási étkezésnél helyettesítették sült tésztával, később (1920-30) aratáskor is a kását. Az 1880-90-es évek feljegyzései elsősorban aratási munkák tartalmas étrendjéről írnak, beleértve a cséplést, nyomtatást is. De voltak ezenkívül még nehéz munkák pl. a fűkaszálás, gyűjtés, ennek még tartalmasabb éte­leket biztosítottak. Ekkor alakulhatott ki és terjedt el álta­lánosan Somogyban a krumplival készített, habart, sava­nyított, többnyire füstölt hússal gazdagított több változa­ta a /caszás/eves-nek. 46 A könnyebb mezei munkáknál délben általában nem volt meleg ebéd, de munkások ese­tén - baranyai tudósítás szerint- is kijárt ugyan húsnélküli levessel, tésztafélével a meleg étel. 47 6. A táplálkozás alakulása 1890-1920 A korszak kezdete nem köthető pontosan évhez. Számíthatnánk a jelöltnél néhány évvel korábbról is. A gazdálkodás területén ekkorra zárult le a korábbi, a korszerű földművelést gátló, parlagoló, ugarhagyásos rendszer egyeduralma, a takarmánytermelés, korsze­rűbb rétgazdálkodás és gépesítés terén is előrelépés történt. 48 Az állattartásban a nyugati marhák behoza­talával belterjesebb marhatartás kezdődött nagyobb tejhozam elérése érdekében. 49 A baromfitartásban is megindult az igényesebb fajták cseréje. 50 Az 1880-as évektől kezdődően a filoxeravész katasztrofálisan érin­tette a szőlészetet. A nagy megtorpanást követően állami támogatással új területeket is meghódítottak szőlőtelepítésekkel, új fajták behozatalával, 51 egyide­jűleg nőtt a gyümölcsök területe is új fajtákkal is, de minőségi előrelépés nem történt. 52 A városiasabb he­lyek környékén bolgárkertészek telepedtek le. A paraszti életmódban, így a táplálkozásban is az iparosodás, városiasodás, polgárosodás hatása érvé­nyesült inkább. A vasutak kiépülése, szállítási, eladási lehetőségek, a felvásárlás megindulása, szövetkeze­tek alakulása, beszerzések megkönnyítése, 53 művelő­dési, tájékozódási alkalmak mind-mind felkeltették a pa­rasztok érdeklődését. Lényegében ekkortól indult meg az a változás a táplálkozás szerkezetében, amely szá­mos hagyományos vonás megtartásával ugyan, de sok módosulással a második világháborút követően a kol­lektív gazdálkodás megindulásával ért véget. Az első világháború megszakította, illetve késleltette a megin­duló folyamatokat. Az 1920-as évekig átmeneti szakasz­ról lehet beszélni, amelyben a változások szórványo­san jelentkeztek, eleinte városiasabb helyeken, volt kisnemesi falvakban és a Balaton környékén a kezdő­dő idegenforgalom hatására. 54 6. 1. Innovációk kérdései a századfordulón Nehéz sorrendbe, fontossági sorrendbe foglalni mind­azokat az újdonságokat, amelyek a múlt század végétől s az azt követő két-három évtizedben jelentkeztek a paraszti táplálkozásban, mivel eleinte feltűnésük, ter­jedésük is szórványosnak tűnik. A végeredményt ille­tően mégiscsak általánosan beiktatódtak az étkezés rendszerébe, akkor is, ha elsősorban az ünnepi éte­lek sorát gyarapították (pl. rántott hús, fasírozott) vagy éppen a hétköznapi ételfélék közé kerültek (pl. zöldfő­zelékek), ha az egész étkezési rendszer mikéntjén vál­toztattak (kávé) többé-kevésbé, vagy a legfontosabb ételalapanyag tartalékolásának módjait módosították (sertéshús és töltelékes készítményei). Ebben az időszakban feltétlenül hatással voltak a paraszti konyha alakulására a falusi értelmiségiek: pap­nék, tanítónék, postásnék, de a boltosnék, kocsmárosnék is, a városban megfordult cselédek, katona szakácsok, helyenként egy-egy közvetlenebb tiszttartóné. Mind­emellett megemlítendő a jobbmódú német falvak táp­lálkozása. 55 Ők könnyebben átvettek célszerű újításo­kat, alapanyagokat, fűszereket, technikákat, de bizonyos ételeikhez nagyon is szívósan ragaszkodtak. A sajá­tos jogi helyzetükből adódóan a második, harmadik fiú sokszor ipart tanult a német falvakban, ezek iparenge­déllyel sokszor hazaköltöztek, városi tapasztalataikat átadták. De a cselédlánynak is könnyebben adták oda lányukat a németek, mint a magyarok. 56 6. 1. 1. Kávé, tejeskávé megjelenése Somogyban az 1890-es években az országos átlag­hoz hasonlóan 57 későn jutott el a kávé ismerete a pa­rasztság körébe, többnyire tejeskávé formájában iktatták be az étrendbe. Jankó János hírt adott arról, 58 hogy reggelire kávét fogyasztanak a Balaton melléken és hogy a korán kelő halászok is kávéval kezdik a napot. Ez a szokás télen rést tört a korábbi rendszeren, amikor meleg levesfélével vagy más meleg étellel kezdték a napot és este szintén meleggel zárták. Azonban nem a drága import babkávét használták fel, hanem otthon árpából pörköltek lábosban, tepsiben, vagy kávépörkö­lőben, 59 vagy a boltban vettek pótkávét. Végülis nem lett általános a kávé reggeli fogyasztása, inkább a nők és gyermekek számára készítették vagy módosabb gazdáknak tartalmas hideg reggeli mellé. A mezőre, szabadba kijáró férfiaknak kiadósabb volt egy meleg rántottleves, nem hiába nevezték tréfásan bakakávé­nak, 60 vagy pásztorkávénak, 61 ehelyett sült káposztát vagy sült krumplit is ettek. A tejeladási lehetőségek a néhány holdasoknál megakadályozták a tejeskávé ál­talános gyakorlatát hétköznapokon, mert eladták a te­jet, csak vasárnapra szánták rá elsősorban nőknek és gyermekeknek. De a kávé reggeli fogyasztása azzal járt, hogy délben kellett utána tartalmasabb étel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom