Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Knézy Judit: Hagyományok és újítások a paraszti táplálkozásban Somogyban (1880-1920)

HAGYOMÁNYOK ÉS ÚJÍTÁSOK A PARASZTI TÁPLÁLKOZÁSBAN SOMOGYBAN (1880-1920) KNÉZY JUDIT 1, Gazdasági, társadalmi változások A paraszti gazdálkodás történetében az 1880-as évek után önálló korszak következett be. A gazdálkodás, műveléságak szerkezete, a technikai színvonal, munkamegosztás változott, nőtt a munkaintenzitás, a munkaeszközöket kezdték hatékonyabbakra cserélni, ha ez nem is volt gyors ütemű.

1 A kapásnövények terjeszkedésével a nőket fokozottabb mértékben vonták be a földművelésbe. Az igényesebb szőlő- és gyümölcstermesztés érdekében számos intézkedés, kísérlet történt. Hatása inkább csak az addig is fontos szőlő- és gyümölcstermelő területeken érvényesült a megye északi és nyugati sávjában parasztságunk gazdálkodásában.

2 A szántóföldek terjeszkedésével nőtt a búza, kukorica, burgonya vetésterülete. A szántóföldek növekedése a rétek, legelők és részben az erdők kárára

3 történt. A lápos területek lecsapolásával,

4 a bérlő halászat kiterjesztésével, az erdőhasználat további korlátozásával az erdőírtásokkal az ún. kiegészítő táplálékszerzési lehetőségek csökkentek, a gyűjtögetésből, halászatból, vadmadárfogásból és tojásgyűjtésből egyre kevesebb család élt meg.

5 A szántóföldek terjeszkedésével megnőtt a földek értéke, gyors mértékben megindult a vagyoni differenciálódás. Igen szembetűnően történt a közép- és kisnemesség körében az elszegényedés, melynek következtében a középnemesi réteg pl. egyharmadára csökkent 50 év alatt, elszegényedtek, kihaltak.

6 A volt kisnemesek nagyobb része paraszti sorba süllyedt. Ezzel el is tűnt az a két réteg, amely az addig eltelt évszázadok alatt az életmódbeli változásokban, újítások átvételében a parasztság felé közvetítő szerepet játszott. De a szabaddá vált volt jobbágyok szemléletében is egyúttal sajátos fordulat következett be. Vállalták paraszti hagyományaikat, a parasztos vonásokat. Ebben az időben színesedtek ki a viseletek, rangosabb lakóépületek, berendezések készültek, a népművészet sajátos kivirágzást ért el Somogy korábban hagyományőrzőbb nyugati és déli felében is, úgy, hogy maradtak a hagyományos életmód keretei, ezen belül a meggazdagodott vékonyka paraszti réteg rangosságát, módját túlhangsúlyozta külsődleges vonásokkal, de lényegében ugyanúgy élt, mint korábban.

7 A megye egész területén végbement a kisbirtokos réteg elaprózódása: 1861-ben 24 733, 1881-ben 29 927, 1903-ban 44 242 volt a kisbirtokos családok száma.

8 A birtokelaprózódás következtében a régi egész, háromnegyed és féltelkes gazdáknak igyekezniük kellett, hogy tartani tudják korábbi színvonalukat. Eleinte úgy tűnt a parasztok szemében, hogy a féltelkes birtokkategória elég életképes. Ennek tudható be, de hozzájátszott a vállalkozási kedv is, hogy az egész telkes, vagy még nagyobb területtel rendelkező - több generációt egybetartó - nagycsaládok jó része az 1850-es években már nem akart együtt gazdálkodni és általában kettéosztotta a vagyont. Az 1886-os évben történt felmérésből kiderült, az 1/4 telkes gazdák csak saját földjeikből nem tudnak megélni, kiegészítő kereseti forrásokra szorulnak.

9 Ekkorra a volt féltelkes jobbágyok jelentős része elszegényedett, s a nagycsaládok eddigre egyre inkább szétvállalkoztak. így - a szájhagyomány szerint - a földdel bíró gazdák második, harmadik fiai, akiknek nem jutott a családi vagyonból, egyre inkább Horvátországban kíséreltek meg szerencsét próbálni a többi nincstelennel, ahol még lehetett földet szerezi (1900-ig 17 267 ember).

10 A vagyonukat megtartani tudó ún. „régi gazdák", köztük nagy- és kiscsaládjai játszottak fontos szerepet a község életének irányításában, ízlésének formálásában. A birtokelaprózódás ezeknél a földdel bíró gazdáknál a XIX. század második felében meggyorsította a születésszám korlátozását, amelynek következtében az egyke szinte uralkodó családmodell lett. A XIX. század második felében az uradalmakban éven át alkalmazott cselédek száma is megnőtt. Időszaki munkára is egyre több embert kellett felvenni. 1897-ben az állandó cselédek száma 215 255 volt, a kisbirtokos családfőknek az egyharmada.

11 Mind a cselédek, mind a summások, aratók életviszonyai egyre rosszabbak lettek az uradalmakban (fizetés, lakás, élelmezés), az aki cselédsorba került, annak már nagyon nehezen lehetett kiverekednie magát a földdel bíró gazdák közé.

12 Az 1880-90-es évektől a paraszti gazdálkodás területén új korszak kezdődött. Nyilvánvalóvá vált a parasztok szemében is a háromnyomásos földművelési rendszer tarthatatlansága és lépések történtek a javított háromfordulós rendszer bevezetésére takarmányok termelésének érdekében. A városok megnövekedett lakosságának tejjel való ellátásához jobban tejelő marhafajtákra volt szükség. (1. ábra.) így a paraszti gaz-