Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

A BALÁTA KÖRNYÉK FULLÁNKOS HÁRTYÁSSZÁRNYÚ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE 273 lított területek között az egyik legmagasabb, hasonlóan a Boronka-melléki TK-hoz. Ez utóbbi fajcsoport részesedése a legalacsonyabb Bugac faunájában, bár itt a tavaszi időszakban igen hiányosak voltak a gyűjtések, ami befolyásolja az ismert fauna jellegét. Érdekes, hogy a hasonló jellegű Barcsi borókásban is csak 22%-os a hylophil fajok részaránya. Az eremophil fajok túlsúlyát kifejező hányados értéke a vizsgált terület esetében 1,5, a Boronka-melléki TK kivételével ez a szám mindenütt nagyobb (12. táblázat). Még markánsabban mutatkoznak a vizsgált terület faunáinak jellegzetességei, ha az egyes területeket összehasonlítjuk a közös és a nem közös (saját) fajok ökofaunisztikai jellegének megoszlása szempontjából. A Sphecoidea faunát négy területtel összevetve vizsgáljuk meg. A Baláta saját fajainál - a Boronkamellékkel és a Zseliccel összevetve - az eremophil faunaelemek 3, illetve 10%-kal magasabb részesedése tapasztalható. Ez Tihannyal, de különösen a bugaci faunával való összevetésben fordítva mutatkozik (13. táblázat). Az Apoidea fauna esetében is elvégeztük a közös és a nem közös fajok vizsgálatát. Az egyes területekkel való összevetéskor azt tapasztalhatjuk, hogy a Baláta környék saját fajainál az eremophil elemek részesedése csak a Boronka-melléki TK-val szemben magasabb, mintegy 14%-kal. A másik három területhez képest 5-32% között mutatkozik a lemaradás mértéke. A szűktűrésű (stenoök) fajok tekintetében a különbség csak a bugaci faunához viszonyítva jelentős (27%). A Tihanyi TK-val szinte teljes megegyezés alakult ki, míg a Zseliccel szemben 4%-nyi többlet tapasztalható. Az eremophil fajok túlsúlyát kifejező hányados szintén a fenti arányokat fejezi ki (14. táblázat). Összefoglalva megállapítható, hogy a Baláta környék Chrysdoidea, Sphecoidea és Apoidea faunáiban a széles elterjedésű faunaelemek részaránya - az összehasonlított területekhez viszonyítva - magas, illetve átlagos. A déli elterjedésűek számaránya közepes, vagy inkább alacsony. Az eremophil fajok részesedése többnyire közepes, ezen belül a stenoök elemek aránya inkább alacsony. Az eremophil fajok túlsúlyát kifejező hányados értéke közepes vagy alacsony. Ezek a sajátosságok szoros kapcsolatban vannak a Baláta környék természetföldrajzi vonásaival és az abból következő környezeti tényezőkkel. A terület Belső-Somogy hordalékkúp-síkságán fekszik. Átlagos tengerszint feletti magassága 150-160 cm, a felszín igen enyhén hullámos síkság. A mezoklíma sajátossága a viszonylag magas évi csapadékösszeg (az utóbbi aszályos éveket megelőzően), ami eléri a 750 mm-t, markáns őszi csapadékmaximummal, ami mediterrán hatást tükröz. A tenyészidőszak középhőmérséklete viszonylag alacsony (17 °C-fok körül), a januári középhőmérséklet -1 °C-fok, a téli napok átlagos évi száma is alacsony (25-30 nap/év). A Baláta környékén tehát az óceáni klímahatások vannak túlsúlyban. Ezekkel a vonásokkal a vizsgált terület a Barcsi borókáshoz és a Boronkamelléki TK-hoz áll a legközelebb. Lényegében a Zselicben is ezek a klímavonások dominálnak. A Tihanyi-félszigeten a már erősödő kontinentális hatások jelei a csapadékösszeg csökkenése és nyári hónapok hőmérsékletének kismértékű emelkedése, bár a hőmérsékleti viszonyok még meglehetősen kiegyenlítettek. A Kiskunságon és a Tiszántúlon egyértelművé válik a kontinentális hatások túlsúlya, a fauna szempontjából e tekintetben a legfontosabb a lényegesen csökkenő évi csapadékösszeg, az évi közepes és abszolút hőingadozás növekedése, a nyári időszakban a relatív légnedvesség csökkenése, a téli és nyári napok évi átlagos számának és az évi napfénytartam növekedése. A Baláta környékén a felszínt savanyú kémhatású folyami homok fedi, hasonlóképpen a két másik belsősomogyi területhez. A Zselicben a lösz és a sárgaföld válik dominánssá, Tihanyban a pliocén üledékekre rakódott bazalttufa takarót találunk, a Kiskunságban a meszes folyami homok a gyakoribb. A Baláta környékén nagy területeket borít a homoki cserestölgyes, az égeres és kis területeken más, ültetett erdő. A másik két belső-somogyi területen is megtalálhatók a tölgyesek, de különösen a Boronkamellékén már sok az akácos, és mindkét helyen az ültetett erdei-fenyves. A Zselicben az illír jellegű bükkösök és gyertyános-tölgyesek kisebb-nagyobb állományaival találkozunk, de igen sok a másodlagos ligetes legelők, cserjések hányada is. Tihanyban az illír jellegű molyhos-tölgyesek maradványai találhatók meg. A Kiskunságban az eredeti homoki tölgyesek jelentősen visszaszorultak a másodlagos társulások rovására (nyíres- és nyáras-borókások stb.). A biotikus és abiotikus környezeti tényezők hatása jelentősen hozzájárult a faunák sajátosságainak kialakulásához. A Baláta lápját nagy kiterjedésű tölgyes fogja szorosan körül. A sekély parti sávban széles, nehezen járható rekettyefüzes van, nyílt víztükör már alig van. A tölgyesben és a parti sávban viszonylag kevés fullánkos faj került elő a nyiladékok mentén és az irtások szegélytársulásaiban. Ezek közül említést érdemelnek a Nomada, Andrena és Chelostoma fajok (Apoidea). (Térképvázlat C-jelű területe.) A homokkedvelő fullánkos fajok zöme a nyílt homokgyepekben kerültek elő Kaszópusztától délre, és közvetlenül a település szegélyén (A-val jelzett területek), illetve Kanizsaberektől keletre és északkeletre (B-vel jelzett területek). Jellegzetes terricol ektoparazita és cleptoparazita fajok: Scolia hirta, Meria tripunctata, Myrmilla glabrata, Dasylabris maura, Smicromyrme rufipes (Scolioidea), Hedychrum fajok, Hedychridium coriaceum, Parnopes grandior, Chrysura dichroa, Chrysis rambouri, Chrysis succincta (Chrysidoidea), Pompilus cinereus, Aporinellus sexmaculatus, Evagetes fajok, Epysiron rufipes, Telostegus inermis (Pompiloidea), Pterocheilus phaleratus, Parodontodynerus ephippium (Vespoidea), Spex rufocinctus, Prionyx kirbyi, Ammophila fajok, Podalonia luffi, Diodontus fajok, Dinetus pictus, Tachytes