Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Józan Zs.:1996 A Baláta környék fullánkos hártyásszárnyú faunájának (Hym., Aculeata) alapvetése Standard work on the fauna Hymenoptera, Aculeata of the Baláta Region

274 JÓZAN ZSOLT europaeus, Tachysphex fajok Palarus variegatus, Miscophus fajok, Oxybelus fajok, Lestica fajok, Dienoplus elegáns, D. lunatus, D. moravicus, Bembix rostrata, Bembecinus fajok, Cerceris fajok (Sphecoidea), Andrena barbilabris, A. argentata, Nomioides fajok, Nomada alboguttata, Megachile argentata (Apoidea). A láptól északnyugatra található egy kaszálóként hasznosított természetközeli zárt homokgyep, fajgazdag kétszikű növényegyüttessel (D-jelű terület). Az itt elő­került fullánkos fajok közül említést érdemel a Sphex rufocinctus, Prionyx kirbyi, Astata boops, Larra anathema, Tachytes europaeus, (Sphecoidea), Nomada flavopicta (Apoidea). Kanizsaberek keleti szegélyén folyó patak völgyében lévő mocsárrét kétszikű növényzetén került elő az Ectemnius-, Gorytes-, és Crossocerus fajok többsé­ge (Sphecoidea). Itt is gyűjtöttük a Larra anathema-t és a ritka pelyhesméh fajt az Anthidium septemspi­nosum-ot. A két település - Kaszópuszta és Kanizsaberek ­területén régi épületek falazatán, fából készült épület­elemein és a felhalmozott tűzifán néhány ritkább, fő­leg xylicol és cleptoparazita faj került elő: Omalus s. I. fajok, Chrysis fulgida, С germari, C. graelsii, C. grohmanni, C. marginata, C. ragusae (Chrysididae), Agenioideus cinctellus (Pompiloidea), Ampulex fasciata, Chalybion femoratum, Mimumesa atratina, M. dahlbomi, Pemphredon morio, Stigmus solskyi, Solierella compedita, Pison atrum, Trypoxylon scutatum (Sphe­coidea). Ritkább fajok értékelése Chrysidoidea Hedychridium zelleri (Dahlbom, 1845) ­Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 07. 15., Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 1 nőstény, 1 hím. - Meleg­és szárazságkedvelő közép-európai faj. Magyarorszá­gon elég ritka, a Kiskunság, Külső- és Belső-Somogy néhány pontján került elő (Józan 1992b, Móczár 1967). Chrysis indica Schrank, 1804 (=indigotea Dufour et Perris, 1840) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 06. 25., Kaszópuszta, 1994. 06. 25. - 2 nőstény. - Meleg­kedvelő palearktikus faj, mely nálunk többfelé előkerült. Dél-Dunántúlon legtöbb lelőhelye Belső-Somogyban található. Chrysis marginata Mocsáry, 1889. - Somogyszob: Kanizsaberek, 1993. 06. 15., Kaszópuszta, 1993. 06. 15.-2 nőstény. -A pontomediterrán területeken el­terjedt meleg- és szárazságtűrő állat. Hazánkban ed­dig a Dunántúlon került elő (Móczár 1967.). Ekkor még ritka fajként ismertük. Az utóbbi évtizedekben többfelé megtaláltuk a Balaton-felvidéken, a Mecsekben, a Zselicben és Külső-Somogyban. Belső-Somogyban ez az első lelőhelye. Chrysis rambouri Dahlbom, 1854 - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 06. 25. - 1 nőstény. - Igen ritka mediterrán elterjedésű állat. Magyarországon régebben csak Sátoraljaújhelyen, Szekszárdon és Simontornyán fogták (Móczár 1967). Később sikerült gyűjtenünk a Mecsekben és a Balaton-felvidéken. Homoki biotópokban régebben nem került elő, az az első ilyen lelőhelye. Pompiloidea Priocnemis enslini Haupt, 1927 - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 04. 08. - 1 nőstény. - Közép­Európa nyugati részéről vált ismertté. A Kárpát-meden­cében elég ritka, Magyarország területén régebben csak Őrszentmiklóson és Simontornyán gyűjtötték (Móczár 1956). Dél-Dunántúlon a Boronka-melléki TK-ból is kimutatták (Józan 1992b). Aporinellus sexmaculatus (Spinola, 1805) ­Somogyszob: Kaszópuszta, 1993. 06. 15.-1 nőstény. - Közép-Európában és a mediterrán területeken szé­lesen elterjedt meleg- és szárazságkedvelő faj. Hazánk­ban a síkvidékeken igen szórványosan került elő (Móc­zár 1956). Dél-Dunántúlon a homoki biotópokban ta­láltuk meg a Balaton partjától a Dráváig, de mindenütt meglehetősen ritka. Telostegus inermis (Brullé, 1832) - Somogyszob: Kaszópuszta, 1994. 07. 15.-1 hím. - Mediterrán el­terjedési centrumú melegkedvelő állat. Hazánkban a Duna-Tisza közének homokterületén került elő néhány helyen (Móczár 1956). Első dunántúli lelőhelyei a Boronka-melléki TK-ban Nagybajom környékén váltak ismertté (Józan 1992b), ezt követte a Baláta környéki. Sphecoidea Ampulex fasciata Jurine, 1807 - Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 06. 25. - 1 hím. - Az északi mediterrán területektől Közép-Európáig ismert kaparó­darázs faj. Magyarországon eddig a Kőszegi-hegység­ben és a Mátrában (Bajári 1957), Sümeg mellett (Be­nedek 1979) gyűjtötték. Dél-Dunántúlon már megtaláltuk a Mecsekben és Külső-Somogyban (Gamás: Vadépuszta). A homokterületeken ez az első előfordu­lása. Mimumesa atratina (Morawitz, 1891) - Somogyszob: Kanizsaberek, 1988. 06. 17.-4 hím. - Melegkedvelő palearktikus kaparódarázs. Régebben csak három hazai lelőhelyét közölték (Bajári 1957). Később előkerült a Kiskunsági NP-ben, a Zselicben, a Balaton-felvidéken, Bátorligeten és a Boronka-melléki TK-ban (Benedek 1979, Józan 1986, 1990b, 1992b, 1992c). Mimumesa dahlbomi (Wesmael, 1852) ­Somogyszob: Kanizsaberek, 1994. 07. 15., Kaszó­puszta, 1994. 08. 04. - 1 nőstény, 1 hím. -A hűvösebb és párásabb biotópokban élő palearktikus állat. Régebb­ről három hazai lelőhelyi adatát ismertük (Bajári 1957). Később előkerült a Hortobágyi- és a Kiskunsági NP-ból, a Bakonyból, a Bükki NP-ből, Bátorligetről, a Béda­Karapancsa-, és Boronka-melléki TK-ból (Benedek 1979, Józan 1981, 1986, 1190b, 1992a, 1992b, 1993).

Next

/
Oldalképek
Tartalom