Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár

A BARCSI TÖRÖK PALÁNKVÁR 179 vastárgyak egy része helyben előállított termék (I. félkész patkók), másrésze talán balkáni áru,

52 ugyanakkor a közeli Stájerország vasiparának termékei is megtalálhatók közöttük,

53 ez utóbbiak egyik szép példája egy díszes nyelű vaskés (17. kép 6).

54 A kerámia és fémleletek fontos kiegészítői a különféle fenőkövek, megmunkált csonttárgyak, üvegtöredékek, a pénzek,

55 s nem utolsósorban a gazdag állatcsontanyag. Megemlítendő a várárokból származó zárt együttes, mely többek között változatos 18. századi fazekasárut tartalmaz, sok kiegészíthető edénytöredékkel. Az ásatások nyomán csekély mértékben megismerhettük egy 16-17. századi palánkvár erődítési rendszerét, néhány építészeti részletét. Az emlékanyagból egy erősen balkáni színezetű török kultúra képe bontako1 Hegyi K.: A várak és katonaságuk szerepe a törökök magyarországi berendezkedésében. In: Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században. Studia Agriensia 3 (Eger 1983)75-84. 2 Hegyi 1995. 82-83, 114, 117. 3 Ls. pl. Ozora, ahol a középkori várkastély kutatásával járt együtt a török kori maradványok feltárása. (Feld et all. 1988). 4 Gaál 1985. 5 Roth 1970. 158; Szakály 1971. 52. 6 Németh В.: Szigetvár története (Pécs 1903) 297-298; Csánki D.\ (szerk.) Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye (Bp. 1909) 463-464; Veress 1992. 82, 106, 115; Vass 1993. 193-195, 208. 7 Roth 1970. 158; Szakály 1971. 52. 8. Roth 1970. 158; Vándor 1994. 320. 9 Verancsics A. összes munkái. V. Második portai követség, 1567-1568. Közli: Szálai L. Mon. Hung. Hist. Scrip. VI. Pest 1860. 152-153, 155. Id.: Erdélyi Gy: Veszprém város története a török idők alatt (Veszprém 1913) 74. 10 Ezek között néhány ismertebb (Barcs mellett): (Dráva) Szentmárton, Babócsa, Vízvár, Berzence, Csurgó, Zákány, a Drávától kissé északabbra Baranyavár, Siklós, Szigetvár, Segesd, Kanizsa ill. a Drávától délre Eszék, Valpó, Monoszló, Verőce és Kapronca vára. 11 Szigetvár stratégiai szerepe igen jelentős volt a DélDunántúl, de különösen a Dráva-vidék és Somogy védelme szempontjából. Meghódításával török uralom alá került az egész mögöttes terület Kanizsáig, északon a Balatonig. Szigetvár stratégiai jelentőségéről és biztosításáról: Szegő 1911. 57; Szakály 1971. 52; Bende 1971. 526-527; Sugár /.: Szigetvár viadala (Bp. 1976) 15, 18, 45. 12 Hegyi 1995. 114. 13 1568-ban 193 fő: 104 azab, 89 martalóc (Velics-Kammerer 1890. 388); 1577-ben a bécsi Haditanács értesülése szerint 160 fő: mind gyalogos (Merényi L: A török végek őrhada 1577-ben. Hadtört. Közi. 7 (1894) 259); a Kanizsa mellett 1578-ban épülő bajcsai vár építésének hatására zik ki. A tárgyak a vár lakóinak különféle gazdasági, ipari tevékenységére, a kézművesség színvonalára, etnikai sajátosságokra világítanak rá, rajtuk keresztül a Balkánhoz kötődő délvidéki török végvári élet egy szűk metszete, a megszálló népesség alapvetően mindenféle luxus nélküli élete tárul fel. Mindez kiinduló pont lehet a várőrség etnikai összetételének, vallásának, a helyi lakossághoz fűződő viszonyának, valamint a birodalom belső, ill. balkáni tartományaival és a Nyugattal (Stájerország!) való kereskedelmi kapcsolatok vizsgálatához. Az emlékanyag összességében a dél-dunántúli kisebb-nagyobb török várak (Pécs, Siklós, Szigetvár, Kanizsa, Babócsa, Segesd, Szekszárd-újpalánk, Ozora stb.) ásatásaiból megismert leletegyüttesek sorába illeszkedik, részben azokkal rokonítható.

56 a török megerősítette Berzence, Babócsa és Barcs helyőrségét 600 fővel (Roth 1970. 184; Vándor 1994. 321), de hogy ez mit jelentett pontosan Barcs vonatkozásában, arról nincs adatunk; 1618-ban a vár őrsége 178 fő: 34 müsztahfiz, 5 topcsi, 28 ulufedzsi, 80 azáb, 31 martalóc (Velics-Kammerer 1886. 409). 14 A 15 éves háborút megelőzően a Dél-Dunántúlon különösen a szigetvári törökök és a kanizsai magyar várkatonák nyugtalanították egymást portyázásaikkal. A harcokban kitűnt török katonák tímárbirtokokat kaptak jutalmul, Barcs polgári települését, mint szigetvári katonák tímárbirtokát is ez időtájt (1581-ből) említik (VelicsKammerer 1886. 337.) 15 Részletek Pethő Gergely Rövid magyar krónikájából. In: Kanyar J.: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989) 91; Kerecsényi E.: Kanizsa és környéke helyzete 1594-97 között Haym Kristóf várkapitány és a bécsi udvar levelezése tükrében. In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. Szerk.: Szita L. (Pécs, 1993) 258. 16 Az 1600. évi hadjárat fethnáméja szerint „...Dervis boszniai bejlerbej és a Pápáról kikerült francia katonák ... Mehmed vezír-pasa, rumiliai bejlerbejjel ... Lak és Bolondvár várát foglalták el, majd a Kanizsához tartozó Komárt és 24 ahhoz hasonló erős várat hajtottak mohamedán uralom alá; ezek közül egyeseket megtartottak, egyeseket leromboltak." (Fekete /.: A Velencei Állami Levéltár magyarvonatkozású fethnaméi. Levéltári Közi. 4 (1926) 156. 17 Veress 1992. 113. 18 Perjés G.: Zrínyi Miklós és kora (Bp. 1965) 101. 19 Berkeszi /.: Gróf Zrínyi Miklós horvát bán téli hadjárata 1663-4-ben. Száz 20 (1886) 255; - Fabó A.: Vitnyédy István levelei 1652-1664. II. Magyar Tört. Tár(16)/2 (1871/ 4) 360. levél, 154; --ys-: Gr. Zrínyi Miklós 1664-iki téli hadjáratáról. Hadtört. Közi. 5 (1892) 693; - Esterházy 1989. 139-140. 20 Klaniczay T.: Zrínyi Miklós (Bp. 1964) 757; vö. Zrínyi Miklós összes művei II. Kiad.: Klaniczay T.-Csapodi Cs. (Bp. 1958)343-344. JEGYZETEK