Somogyi Múzeumok Közleményei 12. (1996)

Kovács Gyöngyi - Rózsás Márton: A barcsi török palánkvár

180 KOVÁCS GYÖNGYI-ROZSAS MARTON 21 Bubics Zs.: Eszterházy Pál Mars Hungaricusa (Bp. 1895) 17; Esterházy 1989. 140: OL. T. 2. XXXII. téka, 1046. 22 Evlia Boszniából Kanizsára menet Valpót, Siklóst, Szigetvárt, Babócsát, Berzencét és Kanizsát írta le (Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 16601664. Ford.: Karácson I. (Bp. 1985) 531-571). 23 Rúzsás 1979. 11; Sugár I.: Lehanyatlik a török félhold (Bp. 1983) 164-165, 167, 171, 192; Vass 1993. 212-213; Ennek a sáncnak az emlékét őrzi talán a Barcs határában lévő „Sánc-puszta" elnevezés (3. kép). Az az állítás, mely szerint a plébániakertben csak egy 1686 körül emelt hevenyészett sánc állott volna (Rúzsás 1979. 11, 21. j.), nem tartható. 24 Az ásatásokat legnagyobb részt a barcsi Polgármesteri Hivatal, ill. részben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és az MTA Régészeti Intézete támogatásával végeztük. 25 A barcsi középkori erősségről a 15. században írnak először a források: 1460-ban a Bakonyai-család kastélyát említik, mint „castellum Barcz", 1472-ben a „castrum Barch" Gáji Horváth Gergely kezén van, 1480-ban és 1498ban ismét „castellum Barcz"-ként szerepel (Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II (Bp. 1894) 572). A vár 1561-ben más kisebb kastélyokkal (Vízvár, Berzence, Babócsa, Csurgó) együtt a szigeti kapitány alá tartozott, együttesen mintegy 800 főnyi katonával (Bucholtz, Т. В.: Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten. VII. (Wien 1836). Idézi: Benda K.: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. In: Szigetvári Emlékkönyv (Bp. 1966) 46). Az 1561. évi adat alapján Barcs középkori vára 1566 körül pusztulhatott el végleg, róla közelebbit nem tudunk, helyét a mai napig nem ismerjük. 26 Erdős A.: Barcs község földrajza (Szeged 1944); Vámos R: A somogyi Dráva völgy (Kézirat, Barcs 1949. Dráva Múzeum Adattára, Itsz. BA-342-87); Keszthelyi J.: Barcs története (Kézirat, Barcs 1964, Dráva Múzeum Adattára, Itsz. BA-337-87); Jankovich 1976. 7, 28; Rúzsás 1979. 7; Magyar 1990. 103, 53: 14. ábra. 27 Mógáné Aradi Cs.-Rózsás M.: A középkori Valkó templomának régészeti feltárása. SMMK 10 (1994) 95-104. 28 Az 1799. évi térkép (2. kép b), mely a Barcson létesítendő Sóház dokumentációjához készült, a török vár helyét („Régi Törrök Sántz") a plébániakert területén jelöli (Ol. Széchenyi It. P.: 623. IV. 30.

В. Hiv. rá: Jankovich 1976. 29). 29 Az 1812-ből való, Széchényi Ferenc által Somogy megyéről készíttetett „statisztikai és földrajzi leírás"-ban arról írnak, hogy a barcsi deszkából épült kis templom mellett „valamely erődítménynek a helye is látható itt, melyet jelenleg is Várhelynek szoktak nevezni" (Tóth P.: Somogy vármegye leírása 1812-ből. Somogy megye múltjából. Levéltári Évk. 19 (Kaposvár, 1988) 86); -A Pesty Frigyes-féle helynévtárban külön címszó alatt szerepel a Vukovári mező („Wukovári mező: ...a templom maradékaiból még ma is lehet találni téglákat" és a vár („Grádis: török épület, amely még ma is el van sáncolva. Vízfolyások és mocsarak közt fekszik." (Pesty F.: 1864. évi helynévtár. Somogy vármegye I. A-K. 56. Kézirat, OSZK. Fol. Lat. 1114); Farkas József már 1934-ben - helyesen (!) - két várat feltételez, s ezek közül az egyiknek a helyét a plébániakertbe teszi: „A tágas kerti rész a régi vár (ez a földvár nem azonos az Árpádok alatt épült erősséggel) földsáncain ér véget." (Farkas J.: Barcs község múltjának rövid áttekintése. A Barcsi M. Kir. Állami Polgári Fiú- és Leányiskola XI. Értesítője az 1933-34. iskolai évről (Kaposvár, 1934) 4). 30 Egy helyi adatközlő visszaemlékezésében az 1900-as évek elején a szóbanforgó területen még itt-ott kiálló falcsonkok voltak, s az akkori öregek szerint egykor itt állt a „Festung" (Rózsás M. gyűjtése). 31 Dráva Múzeum Régészeti Gyűjteménye, BR-90. 2. 1-208. 32 Rózsás M.: Régészeti adatok Barcs és környéke történetéhez. Dráva Múzeum Adattára: BA-328-87; L/ó.: Barcs régészeti adattára 1974-1976; Uő.\ Az idő sodrában. Barcs története dióhéjban diákoknak (Barcs 1989) 7-8. 33 A Dráva főága feltehetően a 18. században távolodott el végleg ettől a parttól (vö. 1799. évi térkép), az elhagyott egyre inkább elmocsarasodó, kiszáradó holtág felszámolására azonban csak a 20. században került sor. 34 Feltételezhetően ennek török kori emlékét őrzi a „Tárcsa" elnevezésű puszta, mely Pusztabarcstól mintegy 1,5 kmre É felé található (3. kép). „Barcs" a török forrásokban többször is így, „Tárcsa" néven, elferdítve fordul elő (VelicsKammerer 1886. 337, 409). 35 Összehasonlításképpen: a Szekszárd-ujpalánki török vár alapterülete 50x60 m (Gaál 1985. 187). 36 Hevenyészett török kori nád-, fa-, ill. paticsépületeket tártak fel Ozorán, Újpalánkon, Babócsán (Gerelyes 1988. 278279; Gaál 1985. 188; Magyar 1990. 118), Újpalánkon a legtöbb feltárt lakóépület azonban félig földbemélyített; egyhelyiséges sátortetős földkunyhó volt, melyekhez külső tüzelőhelyek és több - időben talán nem egykorú félkaréjban elhelyezett verem tartozott. 37 1600 után, kikerülvén a vár a végvári rendszer külső vonalából, csökkent a veszélyeztetettség, nem volt szükség vastag falakra, de talán a palánkhoz szükséges nagy mennyiségű faanyag s a pénz is hiányzott ahhoz, hogy újból eredeti állapotában építsék fel a várat. 38 A földből és fából való palánképítkezésről, a palánk különböző változatairól, jellemzőiről: Szegő 1911. 147148; Takáts S.: A magyar vár. Századok 41 (1907) 728729, 732-734; Uő.: A magyar erősségek. In: Rajzok a török világból II. (Bp. 1915) 9-32, 43-44, 46, 75-76; Pataki V.: A XVI. századi várépítés Magyarországon. A Bécsi Magyar Tört. Int. Évk. 1 (1931) 112-113; Bende 1971. 511-516; Szántó /.; A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541-1593 (Bp. 1980) 28-32. 39 Összehasonlításképpen az újpalánki vár vizesárka 4 m széles, 2-2,5 m mély volt (Gaál 1985. 187), a békési palánk vizesárkának szélessége 4 m, mélysége a mai felszíntől 2,80 m (Gerelyes /.: Előzetes jelentés a Békéskastélyzúgi törökkori palánkvár ásatásáról, 1975-1978. Arch. Ért 107 (1980) 110). 40 Takáts 1915. 31-32; Várárokhoz nyárs céljára szolgáló karók beszerzését írja elő egy 1665. évi szultáni rendelet, melyből arra is adatokat kaphattunk, hogy mekkora famennyiség szükségeltetett egy palánk felépítéséhez: „...a felgyújtott Szécsény várát újból fel kellene építeni; ...a vár belső és külső tornyához (...) 10000 palánkkaró (...), négy oldalához 5000 sorompókaró (...), alapzatához belülről 4000 őrálló-deszka (...), a vár belsejében elégett híd (...), újjáépítéséhez 1000 bálványfa (...) és 4000 híd-deszka (...), a négy oldalon kiásandó várárokba (...) - minthogy ennek nyársul (...) szolgáló karói (...) nincsenek - nyárs céljára elegendő karó, továbbá a tornyokban levő ágyuk alá 500 balvan-fa és ezer deszka (...) ... volna szükséges ..." (Fekete L.: A berlini és drezdai gyűjtemények török levéltári anyaga I. Levéltári Közi. 7 (1929) 90, 252. sz.).