Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

78 PÁSZTOR ADRIEN 1.3. szakasz = 650 körül-674/681 11.1. szakasz = 674/68-700 (720) 1.-2.-3. szakasz (567/568-626/630-650 körül674/681): Két kora avar sír; Szegvár-Sápoldal 1. sír és Kiszombor О 2. sírokban talált egy-egy gyöngy a fentebb vázolt okok alapján (lásd: köles és aranyfóliás gyöngyök leírását és elemzését) nem alkalmazható a sírok kronológiájának meghatározáshoz. A szegvári halott eltemetése legkésőbb az 590-es évekre tehető (BÓNA 1980, 36.), azonban egy újabb vélemény szerint a szegvári sír megnyitása esetleg az 584-602 közötti évek valamelyikében is történhetett (SOMOGYI 1995, 462-467., ill. még 467. 17. Ij.). Az avar kor legkorábbi időszakból ismert leletanyagával eltemetett szentendrei sírcsoportot az éremleletek alapján Bóna I. az 580-610 közötti évekre keltezi (BÓNA 1982/83, 104). A 3. sír 609610 között veretett Focas solidusa miatt feltételezhető, hogy az eltemetés időpontja módosulhat (SOMOGYI 1996). A 2. és a 3. sír gyöngyfüzéreiben a legkorábbi darabok a germán emlékekre is visszautaló sárga, türkizkék és zöld, ill. fekete lapított gömbösök; a frank emlékanyagból az 590-620/30-as évek közé keltezett világosbarna/fehér-kék lapos pávaszemes lapított gömb alakú példány; az avar honfoglaló nemzedékhez köthető leletanyagból ismert, az avar viseletben hosszú életű (a frank leletekben a 620/630 közötti időszakra keltezett) fekete alapú 4 fehér/kék kiugró pávaszemes lapított gömb alakú ikergyöngy, ill. a vörösbarna alapú, 5 fehér/kék kiugró pávaszemes, hurokfolyatott gyöngyök alapján az is feltételezhető, hogy a leletegyüttesek földbe kerülése (legalábbis a két női síré) legkésőbb a 620-as évek tájára tehető. Emellett szól pl. a rekeszes gúlacsüngős fülbevalók bizánci kapcsolatokra visszavezethető eredete (BÓNA 1980, 42; BÁLINT 1993, 218.) és a 7. század közepéig tartó divatja is. Jelenleg a sírcsoport földbe kerülésének pontosabb keltezése nem módosítható egyértelműen, így a síregyüttesek kronológiáját a két bizánci éremre adódó terminus post quemek határozzák meg. A Tác-Gorsium 7. sír korai keltezése mellett szól a hamisított, aranyozott bronz vagy réz solidus emissiója: 582-583 (és esetleg az utána következő évek). Publikálója szerint az avar honfoglalók első nemzedékének kislánya feküdt a sírban (FÜLÖP 1987, 243-244.). A halott gyöngysorának tipokronológiai elemzése során egyértelművé vált, hogy a gyöngysorba fűzött késő római kori gyöngyök ezidáig ugyanúgy nem módosítják a sír keltezését, mint ahogy az általánosan kora avar korra jellemző gyöngytípusok sem. A Szegvár-Sápoldal 5. síri a Heracleius és fia 616/617 között veretett solidusa keltezi. A Békéscsaba-Repülőtér női sírjának nagy alakú, összetett, sárga, lapított gömbös gyöngytípusaival és gúlacsüngős fülbevalójával (Szegvár típus nagyobb variánsa: GARAM 1992, 150.) inkább az első szakasz leleteihez áll közelebb. A sír olyan általános, kora avar típusokat tartalmaz, amelyek nem határolják be szűken a sír kronológiai helyzetét. A halott solidusa a 626-ban megszűnt, az avaroknak szánt rendszeres aranyadó utolsók között kifizetett darabjai közé tartozhatott, amelyet már hosszabb ideig őrizgethetett tulajdonosa (SOMOGYI 1995, 467.). így a sír földbe kerülése a Heraclius és Heraclius Constantinus (emissio: 616-625) éremtöredéke alapján tágabb időszakra, a 616 utáni évtizedekre tehető. A Budakalász-Duna-parti 759. sír keltezését az érem, a gyöngyök és a mellékletanyag kronológiai viszonyát vizsgálva állapíthatjuk meg. A sötét türkizkék lapított gömb alakú gyöngy típusát láthattuk a szentendrei, táci és jutási sírban is; legkorábbi keltezését a szentendrei sír füzérei támogatják. A szürkésbarna alapú, fehér szemes és a fekete alapú, sárga szemes iker lapított gömb alakú gyöngyök divatja az avar honfoglaló nemzedék viseletében is megfigyelhető példányok, amelyek több évtizedig divatban voltak: így a keltezés pontosításában nem segítenek. A mellékletanyagból az rekeszes üvegtechnikájú, ékvésésű, fogazásos II. germán stílusú, geometrikus ábrázolással díszített, aranyozott bronz gyűrű mintakincse a 6. sz. vége/7, sz. eleji időszak leletkörébe illeszkedik. Viselete azonban túlmutat e korai időszakon, mint ahogy azt a kunbábonyi lelet is bizonyítja (H. TÓTH-HORVÁTH 1992). Illetve: a gyűrű készülhetett ugyan a 6. sz. vége/7. sz. eleji időszakban, de erős kopottsága miatt nem keltezhetjük sírbakerülését erre a korai korszakra. Hasonlóképpen a gyöngyök: olyan típusokat láthatunk bennük, amelyek a legkorábbi avarokhoz köthető temetkezésekben is megtalálhatók, de együttes divatjuk a 7. sz. közepénél is tovább mutatnak. Tehát a sír keltezésében sem a gyöngyök, sem a gyűrű nem adnak pontos kronológiai fogódzót. A 759. sírt a budakalászi sírmező azon részén ásták meg, ahová a 740. késő antik, vadász- és állatküzdelmi jelenetekkel gazdagon díszített, sárgaréz korsós sír halottját is temették. Itt olyan felhúzott lemezgömbös, gyöngydrótdíszes, aranyozott bronz fülbevaló is hevert, amelynek legjobb párhuzamát a 7. sz. középső harmadára keltezhető nagyharsányi 60. sírból ismerünk (PAPP 1963, XI.t. 1-2; KISS 1983, 107.). A 740. sír relatív keltezését a 7. sz. második negyedére tehetjük. Ezáltal a közelében fekvő sírok (köztük a 759. sír) relatív kronológiája is a vele rokon időszakból származtatható. E fiatalabb keltezés mellett szól a Heracleius és Heracleius Constantinus által Konstantinápolyban 616-625 között kibocsátott azon solidusa, amely (a békéscsabaihoz hasonlóan) a bizánci aranyadó meg-