Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

A KORA ÉS KÖZÉP AVAR KORI GYÖNGYÖK ÉS A BIZÁNCI ÉREMLELETES SÍROK KRONOLÓGIAI KAPCSOLATA 79 szűnése előtti időszakban jutott az avarokhoz (SOMOGYI 1995, 467.). így a korábbi feltételezést módosítva (PÁSZTOR-VIDA 1993, 242-243) ez a solidus is csak tágabb értelemben vett terminus post quem datálja a sírt: verdefényességét is figyelembe véve a 616-os évet követő évtizedekre, legkésőbb a 7. sz. második negyedére. A mezöberényi lelet érme egy utánveret, amelynek mintája egy, az utolsó bizánci adófizetéssel bekerült solidus volt. Az érmet gyöngyök közé fűzve viselték az eltemetés előtt, mert függesztőfül nyomai észlelhetők peremén. Az adatok alapján kézenfekvő, hogy az érem nem datálhatja élesen a leletanyag földbe kerülését (ezen összefüggésekre Somogyi Péter hívta fel figyelmemet). A színes és szemes gyöngyökből álló nyakfüzér olyan általános, a legkorábbi avar emlékanyagban is előforduló típusokat tartalmaz, amelyek együttes előfordulása még a 7. sz. közepe után is megfigyelhető, tehát a keltezésnél nem vehetjük figyelembe őket. A Szegvár-Oromdűlő 761. sír lapított gömb alakú és hasábos borostyánjai, az apró lapított gömb alakú borostyán utánzatú gyöngyökkel együtt az avar viseletben ilyen mennyiségben ritkán fordulnak elő. A borostyángyöngyök divatja leginkább a germán (gepida) emlékanyag sajátja és főleg a 7. sz. első harmada/fele kora avar kori gyöngyfüzérekjellegzetessége. A szegvári sírt Heracleius és fia 616-625 között veretett, ezüst füllel ellátott solidusa csak tágan keltezi a 7. sz. első harmada/második negyede körüli időszakra. A jutási 116. sír gyöngysora származását tekintve vegyes összetételű. A gyöngyök nagy százalékban germán (langobard) és frank hatásról (kereskedelmi kapcsolatról?) tanúskodnak: nagy méretű, fekete lapított gömb (I. t. 1), a sötét türkizkék lapított gömb alakú (l.t. 1.6), a nagyobb méretű sárga, okkersárga, lapított gömb alakúak (l.t. 1.4; 1.5) iker formában is (l.t. 2.4), amelyeket a szentendrei, táci, budakalászi, krsturi sírokban láthattunk; lapított gömbhöz hasonló, érdes felületű, rozsdabarna gyöngy (l.t.5.2), amelyet a budakalászi 1148. sírból ismerünk a jutásihoz hasonló bordázott felületű lapított gömb alakú türkizkék gyöngy (ll.t.28) társaságában; nagy méretű, fekete alapú, vörös színű szórt és vonalfolyatásos díszű, (II. t. 24) lapított gömb alakú millefiori; gömb alakú vörös/fehér/kék betét díszes (II. t.25) millefiori gyöngy, amely frank párhuzam alapján az 525-545 közötti időben volt divatban (Budakalászról a 7. sz. második negyedére keltezhető a 786. sírból említhetjük párhuzamát); lapított gömb alakú, vörös alapú fehérsávos és zöld betétdíszes millefiori gyöngy (ll.t.27). Ezek a típusok nagy része archaikus vonásokkal jellemezhető, így önmagukban nem keltező értékűek. Jellemző rájuk, hogy az avar füzérekben a legkorábbi időszakból ismertek, s divatjuk a 7. sz. közepe tájáig éltek más, színes gyöngyökkel együtt. Szintén korai típusú a vörösesbarna alapú, fehér/kék szemes és vonalfolyatott díszű, lapított gömb alakú gyöngy (l.t. 13), amely a frank adatok szerint az 560-600 közötti időszakra volt jellemző. Fehér szemes változata pl. a táci sírból ismert (l.t.9). A gyöngysor hosszú életű típusai a vörös alapú, fehér szemes és fehér (l.t. 11.1), ill. sárga hurokfolyatásos díszű gyöngyök (l.t.11.4), amelyek a szentendrei, táci és mezöberényi darabok hasonmásai (l.t.15.1, 2., 3; 16; 21;-22). A kék lecsiszolt sarkú üveggyöngy e füzérben nem kap bizonyíthatóan keltező szerepet. Összegzésül: a gyöngyfüzér tipokronológiája a 6. sz. közepe-7. sz. első harmada/második negyede közötti időszakot mutatja. A sír emlékanyaga: a frankalemann hatású (NÉMETH 1969, 252), erősen kopott, címeres bronz csat, a poncolt, csuklós nagyszíjvégtöredék, az áttört korong, az általános divatot tükröző nagylemezgömbös fülbevaló és az elkalapált végű bronz huzalkarperec és a hólyagos gyöngysordíszes, ívelt, középen átfúrt préselt lemezes verettöredék a 7. sz. első harmadamásodik negyede emlékanyagát őrzi. így a Focas által 608/609-ben, Nicomediaban felülveretett (BÓNA 1982/83, 133, 44.Ij.) follis (SOMOGYI 1994, 94-95, 22. Ij.) a sírt valószínűleg „...csak nagyon tágan keltezi, valamikor a 7. század első harmadára-felére" (BÓNA i.m.). A Krstur/szerbkeresztúri 2. sír nagy és közepes méretű lapított gömb, rövid henger alakú gyöngyeit (l.t.1.1; l.t. 2.1; l.t. 4.2) a szentendrei, táci, jutási sírból is jól ismerjük. A hosszú hengeres típust a késő római korból, a langobard és a 6/7. századi frank füzérekben is láthatjuk. A lapított gömb alakú kiugró szemes gyöngy párhuzamát (l.t. 8.6) a budakalászi 759. sírból említhetjük. A lapított gömb alakú, kiugró pávaszemes, hurokfolyatott díszű gyöngytípus divatja a honfoglaló avarság nyakláncaiban is megjelent. A két db (valószínűleg) karneol lecsiszolt sarkú hasáb gyöngy felbukkanása a korai gyöngyfüzérekben a 7. sz. közepét jelzi (GARAM 1992, 152). Hasonló füzéreket láthatunk a 7. sz. középső harmadára keltezhető Szegvár-Oromdűlő 48., Környe 86., Nagyharsány 60. és Kiskőrös-Városalatt 126. sírokból. A krsturi 2. sír bronz, poncolt felületű (MILLEKER 1893, 47. kép) lemezkarperec töredékének legjobb párhuzamát a budakalászi 372. sírból említhetjük, amely hagymafejes és madárkoszorús bronz fibulákkal együtt került elő. Ezt a sírt a 7. sz. középső harmadára keltezhető sírok környezetében tártuk fel. A krsturi leletegyüttes gyöngysora és az említett párhuzamok alapján a Heracleius 610-613 között vert solidusa által a temetkezés terminus post quemje a 7. sz. középső harmada-közepe tájára tolódik ki. így a leletek földbe kerülése is ez időszakra tehető. A Deszk G 30. sír világoszöld és világosbarnás gömb alakú és kék, lecsiszolt hasáb alakú üveggyöngyei az eddig elemzett gyöngyanyagtól élté-