Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

A KORA ÉS KÖZÉP AVAR KORI GYÖNGYÖK ÉS A BIZÁNCI ÉREMLELETES SÍROK KRONOLÓGIAI KAPCSOLATA 77 avar időszakból sem: a bólyi 30. sír 6. sz. végi/7. sz. eleji leletanyagában hosszában átfúrt ametisztből és szürke színű üvegből készült változatát láthatjuk (PAPP 1963, XX.t. 9). A Békéscsabarepülőtéri „dinnyemag alakú" borostyán gyöngy is e korszak ritkábban megjelenő példányát képviseli. Bajor temetőkben már a 6. sz. második felében feltűntek fekete vagy sötétkék változataik (KOCH 1968, 54; Taf. 24.3c; Taf. 51. 9). Tömeges megjelenésükkel az avar füzérekben a 7. sz. utolsó harmadától számolhatunk. Nemesfém, ill. féldrágakő példányok utánzatát láthatjuk már a késő római időkből jól ismert, profilált peremű, szív formájú fehér, lila színű dinnyemagokkal együtt felbukkanó fehér, áttetsző világoszöld, többnyire bronz fűzőhengeres, korai példányokban is, amelyek Nyugat-Európában kevés számban ugyan, de a nyakfüzérek díszítőelemei voltak. (KOVRIG 1963, 164, 766.Ij.). E gyöngytípusok térhódítását Bizánc közvetítésével, a kelet-mediterráneumi gyöngykészítő központokból vagy a Pontuszvidéken át a dél-oroszországi, Kubán-vidéki, észak-kaukázusi, ill. esetleg a perzsa-szasszanida (ERDÉLYI 1982, 168-169.) területekről eredeztethetjük. Gyöngytipológia és a kronológiai összefüggések az avarkor kutatásban Az avar kor gyöngyeinek monografikus tipologi-. zálásával korábban sem a hazai, sem a külföldi kutatók nem foglalkoztak. A tanulmányokban, temetőfeldolgozásokban, értékelésekben a leletanyagok és azok párhuzamainak megfigyelésekor a gyöngytípusok, gyöngysorok viseleti rekonstrukciókban, ill. időrendi szempontból kaptak (néha mellérendelt) szerepet. Ugyanakkor Kovrig I. (1960, 1963), Z. Cilinská (1975, 1976), Szabó J. Gy. (1965, 1966, 1968, 1975) és Garam É. (1972, 1975, 1979, 1992) ékszerekkel is foglalkozó munkái — köztük az egyes gyöngyfajták származási, kronológiai kérdéseinek vizsgálatai — támpontokat nyújtottak tipokronológiai munkámhoz. Ahogy a gyöngyök keltező értékét az avarkort kutatók közül néhányan kétségbevonták (CILINSKÁ 1975, 158), mely szerint a sírok időrendjének meghatározásához ez az ékszertípus nem szolgáltat alapot, úgy a bizánci érmek — kevés számuk és bizonytalan lelőkörülményük miatt — korhatározó szerepét is megkérdőjelezték. Egyben az érmeket bizonytalan tényezőnek ta rtották^ az eg уд^ЫеШощк^гед ászelUKUúzofitel^ keltezésénél (CILINSKÁ 1973, 22-23, BAKAY 1973, 85-86; más megközelítésben érintve e problémát: KISS 1991; összefoglalóan e kérdéskörről: GARAM 1992, 135-137.). Ugyanakkor közismert a korszak történetének értékelésében a bizánci érmek keltező értéke. Mélyreható elemzésükkel hazai kutatóink közül Bóna István foglalkozott (1970, 1980, 1982/83, 1993). Az ő munkáját mintegy kiegészítve Garam Éva (1978) körvonalazta a közép avar kor sírobulussal keltezhető leleteinek körét. Legutóbb pedig Somogyi Péter az éremutánzatok és az avar kori érmek katalogizálását és meghatározását végezte el (SOMOGYI 1994, 1995, 1996). Az érmek legkorábbi és a legkésőbbi kibocsátási éveinek ismeretében megkapjuk az érmes sírok földbekerülésének lehetséges, legkorábbi időpontját (1. diagram). Az érmek verési ideje alapján a terminus post quem többféle módon definiálható (SOMOGYI 1995). Másrészt a pénzes sírok leletanyagának és a bennük előforduló gyöngyök elemzésével e tárgyak lelethorizontja terminus post quem szolgáltathat időrendi támpontot, így a gyöngyök, ill. gyöngysorok összetétele az eltemetés előtti időszak viseleti divatját jellemzik (SZABÓ 1968, 46). Ebből következően a régóta ismert és újonnan jelentkező egy-egy gyöngyszem meglétét a nyakfüzérek egészét vizsgálva értékelhetjük reálisan: „...hogy bizonyos formák az évszázadok során többször divatba jönnek, önmagában nem csökkentheti viszonylagos időrendi értéküket" (SZABÓ 1975, 270). Tehát egy-egy gyöngysorban több típus fordul elő, ami elősegíthetné a leletkombináción alapuló belső időrend megalkotását, amennyiben sikerülne meghatározni az egyes gyöngytípusok használati idejét (SOMOGYI 1984. 76.). Az érmek, a velük együtt előkerült gyöngyök és lelethorizontjaik függvényében közelebb kerülhetünk leleteink abszolút kronológiájának meghatározásához. A közelmúltban Garam Éva (1992) 16 bizánci éremmel keltezett avar kori síregyüttes elemzését végezte el. Az érmes-gyöngyös sírok leletkörének körvonalazásában eredményeit nagymértékben figyelembe vettem. E tanulmány célja — amenynyiben lehetséges — egy új szemszögből: a fentebb elemzett gyöngyípusok tipokronológiáján keresztül (2. diagram) e temetkezések kronológiai helyzetének pontosítása. Néhány megjegyzés a bizánci érmes-gyöngyös sírok időrendjéhez. Az eredmények összegzése. A tipokronológiai elemzés tárgyát az avarokhoz köthető 15 bizánci érem- és gyöngymellékletes sír képezte. A több mint egy évszázadot átfogó időszak leleteit legkorábban II. lustinus (565-578) tremissise (Szentendre 1-2. sir), legkésőbb IV. Constantinus (674-681) éremutánzata (SzegedF^rwté^^2:-sti^^tezí^E^a^1^s^K^ téneti forrásadatok tükrében, a bizánci pénzek, a viseleti tárgyak és a gyöngyök lelethorizontját is figyelembe véve (az időszakokat semmiképpen sem választják el merev határvonalak), hozzávetőlegesen négy lépcsőben szakaszolhatjuk: 1.1. szakasz = 567/568-626/630 1.2. szakasz = 626/630-650 körül