Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

76 PÁSZTOR ADRIEN - Vörös színű, lecsiszolt sarkú hasáb alakú típus (Tác: 1 db) (II.t. 31.5) a késő szarmata, gepida, langobard, észak-itáliai langobard sírokból ismert. - Lecsiszolt sarkú hasáb karneolból (Krstur: 2 db) (II.t. 31.1). -Az áttetsző kék színű, négyzetes átmetszetű, téglatest alakú, lecsiszolt sarkú hasáb (Jutás: 1 db; Szeged-Fehértó В 82. sír: 1 db), kék színű, téglalap átmetszetű, lecsiszolt sarkú hasáb (Deszk G 30. sír: 1 db) a féldrágakőből készült gyöngyök utánzatai (II.t. 31.2-31.4). A lecsiszolt forma igen hosszú életű: divatjuk a 2. századtól a 10. századig többször felvirágzott (ALFÖLDI 1957, 442-443.; Abb. 94. 22-23.; CILINSKÁ, 1975, 87.; CILINSKÁ 1976, 158-159.; KOVRIG 1963, 123.; VADAY 1989, 103.). A Kárpát-medencében a hun kori ékszerek között is megtalálható (pl. a lévai sírban karneolból készült darab látható a nyakfüzéren: BÓNA 1991, 86., Taf. 33. 3). E forma az 5. században élte virágkorát a gyöngysorokban és a fülbevalók díszeként. Kiragadott példaként: Kercsről: (FETTICH 1953, XX.t. 4), alemann sírból (FISCHER-GEISLER 1988, Abb. 32), bakodpusztai szkír női sírból rekeszdíszes fülbevalón (FETTICH 1951, XVII. t. 34) vagy a regölyi poliéder végű arany fülbevalóról (BÓNA 1991, 160, 100. és 288.) említhetjük. A gepida (pl. Szentes-Nagyhegy 13. sír (CSALLÁNY 1961, Taf. XXV.9; Kiszombor 118., 279., 350. sírok: CSALLÁNY 1961, Taf. CXXVII. 19, Taf. CXXXVI. 10-11; Taf. CXXIV. 13) és langobard leletekben (pl. Vörs 8. sír: SÁGI, 1964, XXV.t.7.), ill. meroving kori temetőkben is előfordul (CILINSKÁ 1975, 87), mégha nem is olyan nagy számban, mint a szarmata-jazig időszakban látni lehetett. Viseletük a 7. sz. első harmadában is kimutatható, a kék vagy zöld példányaik a kora avar sírokban is jelen vannak. Egy-egy szem látható pl. a Pécs-köztemetői 59. sírban (KISS 1977, Pl. XLI. 59. 4) vagy az alattyáni 57. sírban (KOVRIG 1963, Taf. V.34) granulált csillagdíszes fülbevalóval. Egyes kutatók véleménye szerint a lecsiszolt sarkú, hasábos gyöngyök megjelenése az avar leletekben a 7. sz. második felének beköszöntét jelzik (KOVRIG 1963, 143). A 7. század közepétől láthatók először féldrágakőből (karneol), amelyeket a sötétkék, kék színű példányok követnek a 7. sz. utolsó harmadában (GARAM 1992, 152). Példát említhetünk a 7. sz. középső harmadából, karneolból a környei 86. sírból (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 86. 8), a Szegvár-oromdülői 48. sírból (Lőrinczy G. közöletlen ásatása) vagy a Krstur/szerbkeresztúri 2. sír (MILLEKER 1893, 48. kép) színesgyöngyökből álló füzérében. Sötétkék üvegből pl. a nagyharsányi 60. sírban gyöngydrótdíszes, felhúzott lemezgömbös fülbevalóval (PAPP 1962, XI. t. 3; KISS 1983, 107), a csákberényi , 7. sz. közepe tájára keltezhető 356. sírban, préselt lemezű címeres, bizánci hatású, csuklós szerkezetű nagyszíjvéggel (László Gy. közöletlen ásatása) vagy a Kiskőrös-városalatti 126. sírban (LÁSZLÓ 1955, 134. Fig. 36.) színesgyöngyök között. Megfigyeltté vált, hogy valamivel későbbiek azok a szemesgyöngyöket tartalmazó sírok, amelyekben bikónikus, gömbölyű vagy köles nagyságú gyöngyök találhatók (KOVRIG 1963, 143; KISS 1984, 172.). A 7. század utolsó harmadában divatjuk újból feléledt. Ebben az időszakban a gyöngysorok összetétele megváltozott: jellemzővé vált a kölesgyöngyök hangsúlyos szerepe mellett a korongos, hengeres, hasábos gyöngyök jelenléte is (SZABÓ 1975, 270; 77. sír: Fig. 7. 4), és a szemesgyöngytípusoknak már csak néhány példánya látható (KOVRIG 1963, 143.). A nyakdíszeken ekkor tűnnek fel a lecsiszolt sarkú példányokkal rokon származású, korai típusú (áttetsző anyagú fehér, világos zöld színű dinnyemag alakú gyöngyök. A Fekete-tenger északi partvidékén, ill. az észak-kaukázusi leletanyagban mindkét típus példányai fellelhetők (UVAROV 1902, Taf. V). A Coka/csókai 23. sírban is a hasábos gyöngy társaságában korai típusú dinnyemagok láthatók (KOVRIG-KOREK, 1960, 292; Pl. СП. 4). A sírok mellékleteire a kisgyöngycsüngős fülbevalók, majd a 8. sz. első felében fekete, kék színű dinynyemag gyöngyökkel, rozetta formájú mellboglárokkal és rombusz átmetszetű karperecekkel jellemző az előfordulásuk (CILINSKÁ 1975, 159.). A 8. sz. második felétől ovális karikájú fülbevalókkal és a füzérekben többek között rúdgyöngyökkel is felbukkan még a kék színű lecsiszolt sarkú hasáb típus (SOMOGYI 1984, 35.t. 5). A késő avar korban e gyöngyök tömegesebb megléte már nem mutatható ki (SZABÓ 1975, 270.). A kora és közép avar kori gyöngyök osztályozása és tipologizálása során a lecsiszolt sarkú és a hasábos típusokat származásuk és kronológiai helyzetük szerint kell elemeznünk. Kisebbik hányaduk az avarok Kárpát-medencei betelepülése (568) előtti időszakból származtatható. A 6. sz. utolsó harmadától közel egy évszázadon át divatos, gazdagon díszített, színes kora avar üveggyöngyök és a meroving kori frank, alemann, bajor, ill. észak-itáliai emlékanyagban elszórtan meglévő, tradicionális műhelyekből származtatható gyöngyök között mutathatók ki kapcsolatok. A 7. sz. közepétől-utolsó harmadától egyre inkább az új technológiával készült, más anyagösszetételű és formájú üveggyöngyök válnak uralkodóvá a nyakfüzéreken. Az áttetsző anyagú fekete, kék, fehér hasáb, lecsiszolt sarkú hasábosok megerősödő divatja mellett megjelentek az áttetsző anyagú, színtelen vagy világoszöld színű, bronz fűzőhengeres gömb alakúak, és meghatározó szerepet kaptak a dinnyemag alakúak különböző fajtái is. E típus nem ismeretlen ugyan a kora