Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Pásztor Adrien: A kora és közép avar kori gyöngyök és a bizánci éremleletes sírok kronológiai kapcsolata

A KORA ÉS KÖZÉP AVAR KORI GYÖNGYÖK ÉS A BIZÁNCI ÉREMLELETES SÍROK KRONO­LÓGIAI KAPCSOLATA 75 nya pl. a köles és az oktaéderes gyöngyök előnyé­re mikor csökken le (SZABÓ 1965, 48.). A fenti tipokronológiai elemzés többek között arra is rá­mutat, hogy a színes gyöngyfüzérek divatjának továbbélése még érintette azt az időszakot, ami­kor már az új technológiájú, ill. az új típusú gyön­gyökből álló füzérek kedveltté váltak. A 7. sz. végén, 8. sz. elején is még látható néhány példá­nyuk a készítéstechnológiájuktól és anyagösszeté­telüktől idegen, új típusokból álló füzérekben (pl.Dunapentele/Dunaújváros 6. sírban ezüst bul­lával és lecsiszolt sarkú hasábos gyönggyel együtt voltak szemesgyöngyök a nyakláncon (GARAM 1991, Taf. 5. 2), Szeged-Fehértó A 14. sír (MADARAS 1979, I. t. 14.) vagy Závod 14. sír (KISS 1986, 164; 86.114.1). A korai szemesgyöngy típusoktól teljesen elkülönülő, késői variációjuk a fényes fekete, barnásfekete alapú, sárga szemes, plasztikus hurokfolyatásos díszű típusok válnak divatossá a 8-9. sz. forduló­jától, amelyek sötét színű kék, barna, fekete diny­nyemag alakú és fényes, fekete, sötétbarna, kölesnagyságú, plasztikus felületű, ill. az ún. „váza" (hosszanti tengelyében átfúrt amphora) vagy ún. rúdgyöngyökkel együtt voltak divatban az avar kor végéig (GARAM 1991, 77.). Lapított gömb alakú vonal és hullámvonal folya­tással díszített gyöngy: Lapított gömb alakú, vörösesbarna alapon 4 fe­hér vonalfolyatás és ezeken át húzódó világoskék, négyszeres hullámvonal díszű gyöngy (Szegvár­Sápoldal 5. sír: 1 db) (l.t. 23). Hasonló példányo­kat látunk a pl. a Csákberény-oromdülői 7. sz. második negyedére keltezhető 69. sír gyöngyso­rában, öntött bronz gúlacsüngős fülbevalópár társaságában; a 7. sz. első harmadának végére keltezhető budakalászi 372. sírban aranyozott bronz, felhúzott lemezgömbös fülbevalóval, gyöngydrótdíszes tömör gömb csüngős, aranyo­zott bronz fülbevalóval és préselt ezüst lemezes fogazott szalagfonatdíszes nagyszíjvéggel (PÁSZTOR-VIDA 1990, 144.) és az 1526. sír gyöngysorában (ez utóbbihoz díszként fűzték a gúlacsüngőt), a környei 32., 83., 138. sírok gyön­gyei között (SALAMON-ERDÉLYI 1971, Taf. 3, 50, Taf. XII. 5; Taf. 13, 27, Taf. XIV.1; Taf. XIII. 6). Ez a gyöngytípus a frank temetőkben az 590/610 körüli időszakra keltezhető leletanyaggal fordult elő. A kora avar anyagban feltehetően nyugat-európai germán műhelyekből származó kereskedelmi áruként vagy germán hatásra, helyi készítményként, tűnik Fel. Az említett párhuzamok alapján divatjuk az avar sírokban a 7. század közepe tájáig, középső harmadának végéig élt, színesgyöngyök társaságában. Lapított gömb alakú, aranyfóliás gyöngy: Különleges, fejlett üvegműves technológiával („Gold-in-Glass") készült az a gyöngy, amely a kiszombori sírban volt a halott nyakára fűzve (l.t. 7). Színe az erősen pusztuló, irizáló üvegen áttű­nő aranylemez miatt világossárgás-fehér. A római kori, szarmata, germán, frank emlékanyagból is ismerhetjük őket. Elszórtan az avar kori, majd a honfoglalás kori emlékanyagban is feltűnik egy­egy példánya. Korszakunkra nézve nincs keltező értéke. Gömb alakú üveggyöngyök: A Deszk G 30. sír darabjai képviselik ezt a tí­pust (l.t. 6.1, 6.2). A gyöngyfüzérekben, a színes­és szemesgyöngyök között elvétve találjuk meg (pl. Csákberényből 18., 60. és 349. sírok; Budaka­lászról 395. sír). Színük (fehér, színtelen, sárga, kék, zöld, barna és fekete) és méretük (dm: 1.2­0.7 cm) alapján az ún. nagygyöngycsüngös fül­bevalókkal hozhatók összefüggésbe. E fülbevalók divatja nagyméretű gömbökkel a 7. sz. első har­madától (KOVRIG 1963, 108, 110), de leginkább a 7. sz. második harmadától (SZABÓ 1965, 48. 70. Ij.) kezdődhetett. Az ún. tengelyes csüngőjű fülbevalók divatja már a 7. sz. második felének jellemzője lett (SZABÓ i.m. 71.Ij.). A csákberényi 240. sírban nagygyöngycsüngös fülbevaló zöld üveg csüngőtagját színes gyöngysorba fűzve lát­hatjuk. Ez utóbbi sírt a kislemezgömbös (dm: 0.6 cm) ezüst fülbevaló, rovátkolt díszű, préselt leme­zes szíjvégtöredék alapján a 7. sz. közepé­re/második harmadának végére keltezi. Ehhez az időszakhoz köthető a budakalászi 1528. sír gyöngysora is, amelyben egy barna színű gömb alakú gyöngy többnyire apró lapított gömb alakú gyöngytípusok társaságában mutatkozott. A nagygyöngycsüngös fülbevalók többségében az ún. láncos fülbevalók csoportjába tartozik (BÓNA 1957, 162-163.). Vélhetőleg előképei lehettek a 7. sz. utolsó harmadában megjelenő kisgyöngy­csüngős fülbevalóknak, amelyekkel egy ideig pár­huzamosan is divatban voltak (pl. a bágyog­gyűrhegyi 7. sír (LOVAS 1929, 124. kép) vagy a závodi 65. sír (KISS 1984, 91. t. 65. 1.). Lecsiszolt sarkú/kubooktaéderes/poliéderes és hasábos gyöngyök: - Négyszög átmetszetű hasáb (Tác: 1 db) (II.t. 33.2), áttetsző zöld színben a 4. sz. végén, késő római kori leletanyagból ismert. A négyszög át­metszetű, vöröses/narancssárga hasáb alakú gyöngytípus (II.t. 33.1) a germán (pl. langobard) emlékanyag füzéreiből ismert. - ívelten lecsiszolt sarkú hasáb, áttetsző zöld színben (Tác: 1 db) (II.t. 32), mind a késő ró­mai, mind a késő szarmata emlékanyagban megtalálhatók (Vaday V.1.B típus: VADAY 1989, Abb. 20.). A szarmatáknál sárga, na­rancssárga, vörös színekben fordulnak elő, fel­tehetően római műhelyek utánzataiként készül­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom