Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Tomka Péter: Előszó

ELŐSZÓ A népvándorlás korának fiatal kutatói ötödszörre Szennán találkoztak. A szakma számontartja már ezeket a találkozókat, némi izgalommal és vitára hegyezett tollal várja a kötetet (a visegrádi egy év csúszást Kaposvár szerencsére nem fejelte meg újabbal). Még az előszó is kapott baráti kritikát - lehet, hogy mások is elolvassák? A szennai találkozó különlegesnek számít a sorban és ezért a szervezőket illeti a dicséret: egyrészt a meghirdetett téma (az interdiszciplinaritás), másrészt a résztvevők átlagéletkora miatt. Vajon bekövetkezik-e a generációváltás? Az alapítók egészen ifjú munkatársakat, tanítványokat, barátokat hoztak-küldtektámogattak, beszéltek rá a részvételre illetve a nyilvánosság elé lépésre. Magam csak remélni merem, hogy ez a két dolog: a még fiatalabbak megjelenése és a más tudományágak felé kacsintás összefügg (ha valamit, hát ezt a szemléletet mindig támogattam szerény eszközeimmel). A különböző tudományágak összedolgozását szokás a régészetben a természettudományok közreműködésére szűkíteni. Hagyományos partnereink: az embertan és a történeti állattan művelői az első pillanattól kezdve jelen voltak a Fiatal Népvándorláskutatók között. Nem meglepő tehát, hogy itt is kitettek magukért. Végre valaki megvizsgálta, hogy egy nagy avar temetőben kimutatható-e új népesség megjelenése? Végre csökken a száma azoknak a temetőknek, amelyeknek csak régészeti vagy csak antropológiai feldolgozása közölt. Végre nemcsak a műhelymunkára, hanem egymás kérdéseire is figyelnek a kollégák. Hogy megértsük egymás kérdéseit - meggyőződésem szerint ehhez is kellettek a rendszeres baráti találkozók. Kaposvár körzetében nem meglepő az új természettudományos kormeghatározó módszerek keresése, a társaság hagyományaihoz tartozik a mechanika tudományának jelenléte, meg-meg csillannak még kiaknázatlan lehetőségek (pl. talajtan) is. Magam mégis régi mániám megvalósulásának örültem legjobban: kibővült a humán tudományok között ingázók száma. Hiszen éppúgy tudományok között létesítünk kapcsolatot, ha a történész-filológus módszereivel keresünk választ a régész kérdésére (legyen az Alatheus és Safrac népeinek „megfoghatósága" vagy a magyarok honfoglalás előtti lakóhelyeinek lokalizálása). Bár csak egyetlen idézetben, de még az etnológia is megjelent a korai avar halotti áldozatok okán. Kevésbé tetszik nekem (de sajnos bele kell törődnöm:) a régészeten belül végbemenő specializáció eredményeként maga a régészet is diszciplínákra kezd bomlani. Az persze nem baj, ha prehisztorikus ásatások tapasztalatait hasznosítja a népvándorláskor és viszont — márpedig a nagy autópályás ásatások rászorítanak bennünket erre. Megjelent hát az autópálya a Fiatal Népvándorláskorosok körében is (két előadás is áttekint egyszerre több korszakot). Az előadások — tanulmányok jelentős részére még ilyen erőltetett módon sem húzható rá a tudományköziség. Hozadékuk mégis jelentős. Az alábbiakban — a hagyományoknak megfelelően — megkísérlem áttekinteni ezt a hozadékot. Szempontjaim bevallottan szubjektívek, annál is inkább, mert ezt a kötetet mintha nekem írták volna, annyiszor kellett helyeslően bólogatnom... A korai népvándorláskor kutatása gazdagodott a Csörsz egy furcsa pontjának átvágásával (ahol árok van, de sánc nincs, viszont avar kori - 9. századi településről származik a felső, „antropogén" betöltés (Fischl Klára), megismerkedhetünk a Tiszaföldvár- téglagyári (Vaday A. vezette) ásatás későszarmata — hun kori kerámiájának ürügyén az első rendszerezés kísérletével (Füle Piroska), valamint — mindenféle őskori és császárkori előzmények után, koraközépkori település előtt — egy rendkívül érdekes hun kori „sztyeppéi" temetővel (Wolf Mária-Simonyi Erika). Vajon kik ők? A 4. század végi, un. foederati csoportokra vonatkozó források elemzése és a római gyakorlat alapján valószínűleg le kell mondanunk arról, hogy e csoportok valaha is régészetileg kimutathatók lesznek (Kiss Magdolna). Ahogy azt a hagyomány diktálja: a tanulmányok fele az avarok korával foglalkozik. Megdobbant a szívem, hogy újra előkerült egy koraavar temetési áldozat, ráadásul anélkül, hogy máglyának nyoma volna... (Liska András). Mély együttérzéssel figyelem Pásztor Adrien heroikus küzdelmét a korai és középavar gyöngyökkel. A gyöngyhatározó előmunkálataiból most a pénzes sírokat és datálási gondjaikat emelte ki, érvelve az esetenként túl éles pénzkeltezés ellen. Tanulságos, hogy az alattyáni népesség kronológiai csoportjai