Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Mészáros László - Szőllősy Gábor: Az íjak maximális lőtávolságának meghatározása számítógépes modellezéssel

A LŐTÁVOLSÁG MEGHATÁROZÁSA SZÁMÍTÓGÉPES MODELLEZÉSSEL 263 ,Acél" optimális kilövési szög (fok) maximális lőtáv (m) 25 g 44 76 30 g 45.5 73 40 g 44 68 45 g 44.5 72 „Zopf" optimális kilövési szög (fok) maximális lőtáv (m) 25 g 44.5 168 30 g 44 172 40 g 45 167 45 g 45 157 „Marks man" optimális kilövési szög (fok) maximális lőtávjm) 25 g 44.5 176 30 g 43.5 175 40 g 44.5 170 45 g 44 152 Ezek az eredmények az egyes íjaknak az adott nyíllal elérhető elméletileg lehetséges legnagyobb lőtávolságait adják. Az elméleti számítások alapján a FÁBIÁN által közölt adatok, nevezetesen: 68.3 font (31 kp) erejű íjával 20.55 g tömegű nyíllal 9 lövés átlagaként 175 métert ért el, a legtávolabbi lövés 186 méter volt (FÁBIÁN GY. 1967, 100), valamint egy 70.5 font (32 kp) erejű íjból 25 g tömegű nyíllal 130 méter (FÁBIÁN GY. 1980-1981, 72) egyáltalán nem tekinthetők irreálisan alacsony értékeknek. Érdekes összehasonlítási lehetőséget kínált annak megvizsgálása, hogy ebből az elméletileg lehetséges lőtávból mennyi „realizálható" a gyakorlatban, amikor egy adott pillanatban minden segítő és zavaró tényező együtt jelentkezik. Ilyen például az íjász érzéke az optimális kilövési szög eltalálásához, az oldási technika sebességcsökkentő hatása, a szél iránya, erőssége és még számos ismeretlen tényező. A kérdés megvizsgálására 1994. szeptember 24-én Dányban távlövési kísérletet hajtottunk végre ugyanezen íjakkal és nyilakkal. A lövéseket Daróczy Attila, Ungvári Zoltán, Szőllősi Antal és Szőllősy Gábor terepíjászok adták le. Közülük Szőllősi Antal az 1994. évi terepíjász országos bajnokságon második helyezett volt, első osztályú minősítéssel rendelkezik, Ungvári Zoltán harmadosztályú minősítéssel rendelkezik. A másik két íjásznak nincs minősítése. A nyilakon jelöltük a 70 cm-es húzáshosszt, hogy lehetőleg a sebességméréssel azonos erő- és energia viszonyok mellett történjen minden lövés, hiszen az eredmények csak így hasonlíthatók össze a számított értékekkel. A vizsgálandó négy íj közül a „Marksman"-nal nem tudtuk elvégezni a kísérletet, mert felajzáskor kiderült, hogy az ideg egy szála elszakadt. A kísérlet már korábban említett lassúsága miatt mindenki minden íjból minden nyilat csak egy alkalommal lőtt ki. Ez némileg rontja az eredmények pontosságát, de bizonyos tendenciák így is kirajzolódtak. Az eredmények a következőként adódtak: íjak és nyilak íjászok 1 2 3 4 átlag „Kőris" 25 g 88 88 90 85 88 30 g 84 82 86 85 84 40 g 77 72' 76 71 74 45 g 65 61 57 63 61 „Acél" 25 g 79 73 80* 83 79 ! 30 g 70 68 74* 68 70 40 g 70* 66 76* 67 70 45 g 61 56 66 56 60 „Zopf" 25 g 154 153 150 154 153 30 g 167 163 168 168 167 40 g 160 145 151 164 155 45 g 146 129 140 145 140 A *- gal jelzett értékeknél „tettenértük" a túlhúzást. Ezekben az esetekben - és valószínűleg a többi olyan esetben is, amikor a számított értéknél nagyobb lőtávolságot sikerült elérni a gyakor-