Somogyi Múzeumok Közleményei 11. - A népvándorláskor fiatal kutatói 5. találkozójának előadásai (1995)

Szentpéteri József: Cartographia Avarica Térképészeti észrevételek Adam-tól Bajánig

CARTOGRAPHIA AVARICA TÉRKÉPÉSZETI ÉSZREVÉTELEK ADAM-TÓL BAJÁNIG * SZENTPETERI JÓZSEF Előadásom első részében rövid kutatástörténeti áttekintést adok arról, miként ábrázolták Csallány Dezső 1956-os lelőhelykataszterének megjelenése óta térképes formában az avar birodalom nagyságát, területének változásait kárpát-medencei honfoglalásuktól fennállásuk végéig. A második részben kísérletet teszek az avar állam legelső hatalmi központjának meghatározására. Olyan munkahipotézist ismertetek, mely szerint a legkorábbi kagáni székhely (eltérően az eddigi, a DunaTisza-közi lokalizálásoktól) Pannoniában, valahol a Balaton déli partján lehetett. E feltételezés többek között a Keszthely-kultúráról és az avar kori germánokról eddig kialakult vélemények átgondolására is késztetheti a kutatást. /. Kis avar térképtörténet ADAM-tól ADAM2-ig Az avar birodalom egész területét átfogó térképes ábrázolás problémaköre Csallány Dezső ADAM-jával kezdődik, amikor a szerző azzal az igénnyel fogott hozzá a kataszter térképmellékletének elkészítéséhez, hogy azon minden általa tárgyalt kárpát-medencei, illetve néhány, azon is túl eső lelőhelyet legalább hozzávetőleg meg lehessen keresni. A domborzatra csak úgy utalt, hogy a lakatlan erdős vidékeket bevonalkázott foltokkal jelölte.

1 Ez a megoldás a tágabb tájegységeken belüli azonosításhoz elégségesnek bizonyult, de ezen kívül (a nagy lépték - 1:1.200.000 - miatt is) más elvárások már nem lehettek vele kapcsolatban. Ilyen módon Csallány térképe például az avar birodalom belső időrendjére vonatkozó jelölést sem tartalmazott. Mivela tárgyalt 1090 tétel döntő többsége temető, az avar településterületre elsősorban a temetkezések elterjedéséből következtethettünk — ez a módszer lényegében azóta sem változott sokat (természetesen a topográfiailag kutatott megyék területe már kivételt jelent). A lelőhelykataszter az óhatatlan hibák és hiányosságok ellenére majd* négy évtized óta az avar korral foglalkozók kézikönyve lett. Az avar korszakkal kapcsolatban azóta megjelent térképek ismertetésekor itt nincsen mód a témakörrel közelebbről-távolabbról kapcsolatos minden példa felsorolására, ezért e tallózás szűk keretei között csak néhány jellemző esetre szorítkozom. A modern történelmi atlaszok, térképek iránti igény legfőbb kritériuma a hitelesség kell legyen. A közép-európai nemzetek történetírásában azonban gyakorta megfigyelhető az a törekvés, hogy egy-egy korszakra, területre jogigényt formálnak, s azt többek között térképen is megjelenítik. Különösen érvényes volt ez azokra az időszakokra és vidékekre, amikor és ahol kevés írott forrás áll a kutatás rendelkezésére, s a régészeti hagyaték etnikumhoz való kötése még bizonyításra — illetőleg elfogadásra — várt. Az avar kaganátus területe — főleg hatalmának megingása után, a 9. században — „kisajátítható volt" bizonyos történetírók részéről a múlt tendenciózus ábrázolása jegyében. A két szomszédos ország, a korabeli Morva fejedelemség és Bulgária így a ténylegesen igazolható határoknál jóval nagyobb területtel tűnt fel a tudományos szakirodalom és az ismeretterjesztés határán mozgó reprezentatív kiadványokban.

2 A történeti térképek hitelességét szolgálja a természeti-földrajzi viszonyok hű ábrázolása. Jelenleg már olyan alaptérképek állnak rendelkezésre, melyek megfelelnek az egész Kárpátmedencét mutató áttekintésekhez: ezek az MTA Régészeti Intézetében kidolgozott (1:2.000.000-s léptékű) vízrajzi és domborzatos térképek, melyeket nemcsak a hazai, hanem külföldi kollégák is átvettek. Ami pedig a részleteket illeti, a Kárpátmedence természeti képének rekonstruálása elsősorban a magyar honfoglaláskor időszakára vonatkozólag áll a kutatás középpontjában. Az ezirányú tanulmányok azonban nagyon sok olyan ismeretet napvilágra hoznak, amelyet az avar kor kutatói is hasznosíthatnak. Legutóbb olyan feltételezést közöltek, mely szerint az avar birodalom bukásához nagymértékben hozzájárult a félgömbünkön a 700-as évektől bekövetkezett rendkívüli szárazság, amely katasztrofális viszonyokhoz, tartós éhínséghez, s közvetve az avar birodalom bukásához vezetett. Fe^van ezzel adva a lecke a régészet és az embertan művelőinek: nemcsak a késő avar kor belső időrendjének, hanem a korabeli demográfiai viszonyok tisztázására is szükség lenne, ahhoz, hogy érdemben állást tudjunk foglalni ebben a sok jelenséget más megvilágításba helyező magyarázatban. A különböző természeti adottságok figyelembe vételével letelepedő illetve gazdálkodó népek térképes ábrázolása terén módszereink finomításra várnak, a helyi földrajzi viszonyokra vonatkozó ismereteink bővítésre szorulnak. Csakis a lehető legrészletesebb térképek egybevetésével lesz igazán értelmezhető