Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Mógáné Aradi Csilla - Rózsás Márton: A középkori Valkó templomának régészeti feltárása

96 MÓGÁNÉ ARADI CSILLA-RÓZSÁS MÁRTON oklevelekben lévő felsorolások szinte minden esetben Aranyossal, Belcsővel, Szentessel, Kistarnócával és Barccsal együtt említik, tehát ebben a viszonylag szűken behatárolt körben kellett lennie. A felsoroltak közül viszont csak egy helyen, Kistarnócán ismerünk templomromot, melyet semmiképp nem lehet Valkóval azonosítani.

9 Véleményünk szerint az általunk kutatott templom ezek alapján nem lehet más, mint az 1332-37-ben már említett Valkó falu plébániatemploma. Az ásatás és eredményei A fentebb már említett vízvezeték árokhoz mértük be szelvényeinket. A törmelék eltávolítása után egy a nyolcszög három oldalával záródó 6 m széles szentélyű templom, valamint a szentélyhez észak felől csatlakozó 4x4 m-es sekrestye alapozásnyomaira bukkantunk. A templomhajó nyugati részét és az esetlegesen létező tornyot a Barcs Drávaszentes közti őt építése során szétdúlták. (I. tábla.) Az alapozási árok 100-120 cm széles lehetett, bár sok helyütt a templom tégláival az alapokat is kitermelték. Az árokban erősen meszes habarcsba ágyazva téglatörmelékeket találtunk 45-60 cm mélyen, majd e habarcsos réteg alatt néhol épségben megmaradt az agyagba rakott téglák kereszt, illetve hosszirányú sora. Az alapozási árok alja 100-108 cm mélyen jelentkezett. Ez utóbbi alapozástípushoz jó analógiaként ígérkezik több dél-dunántúli (Somogy és Zala megyei) románkori templom, pl. a zalalövőzalamindszenti,

10 a somogyvámosi templom I. periódusa,

11 a csácsbozsóki,

1 a látrány-rádpusztai,

13 a hács-béndekpusztai,

14 a teleki

15 valamint a zalaszentmihályfai templom I. periódusa.

16 A fenti templomok esetében jellemző a döngölt agyagba lapjával, majd élével rakott tégla alapozás, melynek vastagsága 110-125 cm között váltakozik, a téglák mérete pedig 36x17x6 és 31x15x5 cm között található. Ebbe a vertikumba illeszthető a jelen ásatás során előkerült nagyobb téglák (31x16x6 cm) csoportja is. Az alapozási árok mentén a sekrestye és a templom falcsatlakozásától északra, illetve a szentélyzáródáson belül 55-60, illetve 30-40 cm mélyen két, téglával hevenyészve kirakott egymás fölötti sávban feltehetően az alapozás erősítésére szolgáló réteg található. Érdekes megfigyelést tehetünk a szentélyben található téglasorral kapcsolatban. A téglák egyértelműen a sokszög szentélyzáródástól eltérő, félköríves szentély záródását adják ki. A kissé nyújtott alakú félkörívhez tartozó egyes téglákra a későbbi meszes habarcs rá is megy. Valószínűnek látszik tehát a templomnak egy korábbi periódusa, amire a döngölt agyagba rakott alapozás és a románkori téglaméret is utal. Úgy tűnik, hogy az I. periódushoz épült a sekrestye, mivel ugyanilyen téglasor kíséri annak déli falát. Ennek látszik ellentmondani az a tény, hogy a sekrestye keleti záródása egy temetkezést (17. sír) bolygat meg. Ezt az ellentmondást kétféleképpen is feloldhatjuk: 1. A temetkezések egy része még a templom építését megelőző periódusból származik. 2. A sekrestye későbbi a templomnál, azonban azonos technikát alkalmaztak a fal megerősítésére. Az analógiák alapján az I. periódus a 13. sz. elejére keltezhető. A II. periódushoz egyértelműen a szentély gótikus stílusban történő átépítése köthető. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyt támpillérek erősítették. Ezt a korszakot az un. „öntött" technika; meszes habarcsba rakott téglatörmelékes alapozás jellemzi. Ép téglák csak az alapárok oldalának mentén lévő kifalazásból kerültek elő. E téglák mérete kisebb (24x13x6 cm),

17 mint az előző korszaké volt. Az így kialakult templom érdekessége, hogy szentélye azonos szélességű a hajóval (csarnoktemplom), bár hajójának csak csekély részleteit figyelhetjük meg. Ehhez a típushoz közvetlen analógiaként a csurgói,

18 a zalaszentgyörgyi,

19 a berhidai

20 és a csehimindszenti

21 templom ajánlkozik. Bár nem nevezhető csarnoktemplomnak, ide sorolhatjuk a somogyvámosi templom II. periódusát is. A poligonális szentély a 13. sz. közepétől-végétől terjed el először támpillér nélküli kivitelben (Lábod-Hosszúfalu, Szenyér),

22 majd a század végétől már támpillérrel megerősítve. (V. tábla) Bár területileg nem összekapcsolható, a valkói templom építéstörténete sok tekintetben összevethető a budajenői temetőkápolnával.

23 A már méreteiben is hasonló (kb. 6x12 m) csarnoktemplom esetében a sokszög szentélyzáródás falai egy félköríves, 1,151,20 m vastag alapozású falusi templom falaira épültek a 13. sz. második felében. (V. tábla 15.) A II. periódushoz tartozik egy közel négyszögletes, 1,8x1,8 m-es oltáralapozás, melynek meszes törmelékéből feltehetően az előző templomhoz tartozó idomtéglákat, illetve elszedett téglákat gyűjtöttünk össze. A másodlagosan felhasznált, erősen meszes habarccsal összekötött idomtéglákat fűrészeléssel alakították ki úgy, hogy a tégla két sarkát 50 fokban levágták, majd a hosszméret 13-14 centiméterétől kezdve kétoldalról 2-2,5 centiméterrel keskenyebbre faragták. Ezzel egy „nyeles" idomot kaptak, melyet e nyél segítségével építhettek be a falba. Eredeti funkciója valószínűleg díszítő jellegű volt, feltehetően a korábbi, román-kori templom párkánydíszét alkothatták, nem kizárt azonban a konzol funkció sem. (II. tábla 10.) Mindössze két darab elszedett tégla képviseli anyagunkban az idomtéglák másik fajtáját. Ezt az idomot többnyire párkányoknál, valamint a lábazat és a felmenő fal elválasztására használták. (II. tábla 11.) A szentélyben előkerült falmenti sáv alsó szintjéből emeltünk ki egy különleges téglát. A vörösbarna színű