Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Mógáné Aradi Csilla - Rózsás Márton: A középkori Valkó templomának régészeti feltárása
A KÖZÉPKORI VALKÓ TEMPLOMÁNAK RÉGÉSZETI FELTÁRÁSA 97 darab mérete is egyedi: 27x17x8 cm, egyik szélesebb lapján pedig két ujjal benyomott ún. „kalászminta" található, ami akár a készítő jegyeként is felfogható. (II. tábla 12.) A sekrestye felső falmenti sávjából az egyik tégla egy kutya többször egymásba lépett lábnyomát őrzi. Mérete 30x15,5x5 cm. Az állatnyomok igen gyakoriak nem csak a középkori, de az újkori téglákon is. Természetes velejárója ez a jelenség a kézzel vetett legtöbbször a földön szárított tégláknak, cserepeknek. 24 (II. tábla 13.) Említést érdemel, hogy a „nyeles" idomtéglák egy analóg példányát, valamint egy kutyanyomos téglát találtunk másodlagosan beépítve a barcsi török-kori palánkvár egyik sütőkemencéjébe. 25 Ez azt is jelenti, hogy a vár 1567-ben történt felépítése során a templomot már mint anyagnyerőhelyet használták. A 13. sz. folyamán megnövekedő építési kedv hatására, mely feltehetően a királyi birtokok eladományozásával is összefüggött, a kisnemesi-nemesi falvakban is megszaporodnak a templomépítések. Bár Valkó 13. sz.-i birtoklásviszonyait nem ismerjük, feltételezhetjük, hogy kisbirtokosok kezén van és csak a 15. sz.-t.ol kerül a Marczali család tulajdonába. Ekkor azonban már jelentős településsé nőtte ki magát. Mivel a romterületet anyagnyerőhelyként használták évszázadokon át, kevés adat áll rendelkezésre a boltozás módjának tisztázására. Analógiák alapján azonban valószínűnek tűnik, hogy legfeljebb a szentélyt boltozták, a hajó síkmennyezetű lehetett. Ugyanakkor majdnem bizonyosnak látszik, hogy a valkói templom a II. periódusban toronnyal is bővült, az ásatás során ugyanis egy harang koronájának egyik füle került elő. (II. tábla 7.) A minden bizonnyal gótikus harangfül egyik oldalán csatlakozhatott a haranghoz, másik szára pedig éles könyökkel, sarkosan megtörve indul. A fül kb. hatszög átmetszetű, felső kerületén egymástól 1 cm távközzel három borda fut körbe. Patay Pál alapján a harangot a 14-15. sz. fordulójára datálhatjuk. 26 A harangfül mellett olvadt bronzdarabokat is találtunk, és ezek alapján gyaníthatjuk, hogy pusztulása a templommal egyidőben, a török előrenyomulás következtében, talán 1555 körül, Babócsa elfoglalásához köthetően következett be. A templom pusztulásának bizonyítéka az a nagyszámú ácsolatszög (IV. tábla 4-5.), melyet az ásatás során gyűjtöttünk. A templom valamikori szépségét idézik azok a vakolatdarabok, amelyeket az ásatás során találtunk. A nagyszámú meszelt vakolat mellett, néhány festett darab is előkerült; az egyiken fekete festéssel négy egyenlőszárú kereszt között egy kör látható (IV. tábla 7.), ez feltehetően keretezés célját szolgálta. Egy másik, piros sávmintás vakolatdarab (IV. tábla 6.) érdekessége az, hogy két rétegű, tehát egyszer minden bizonnyal újravakolták a templomot. Egy harmadik darab színösszeállítása miatt érdemel figyelmet; barna, zöld és piros festéknyomokat különböztethetünk meg rajta (IV. tábla 9.), a negyedik pedig talán valamiféle figurális díszítés nyomát viseli magán (IV. tábla 8.). Leletek Az ásatás során két jobb megtartású vastárgy is előkerült. Az egyik egy kés, melynek nyéltüskéjét behajlították (IV. tábla 1.), a másik pedig egy sarkos patkó egyik szára, melynek szegárkában egy lyuk töredékét is felfedezhetjük. (IV tábla 2.) Müller Róbert alapján ezt is a 14-15. sz.-ra keltezhetjük. 27 A templom körüli temetőből 21 sírt tártunk fel. A sírok javarészt melléklet nélküliek voltak, csak egy sírból, 16. sír, került elő egy ezüst gyűrű (II. tábla 6.), egy bronz sodrott hajkarika kíséretében (II. tábla 5.). A templom törmelékéből egy bronz hajkarikát (II. tábla 4.), továbbá egy bronz gomb töredékét (II. tábla 8.) és egy késnyél veretet (II. tábla 9.) gyűjtöttünk. Az ásatás során előkerült három érme a 13-15. sz. közé sorolja a templom, illetve a temető használatát (II. tábla 1-3.). A település, amely a templomtól keletre eső területen húzódott, néhány kerámiadarabbal szintén képviseltette magát. Több fedőgomb, illetve fedőhöz tartozó oldaltöredék (III. tábla 1-2, 4.), finom anyagú, engobbal bevont kis korsó perem és oldaltöredéke (III. tábla 3, 5.), durvább anyagú fazék fenék és peremtöredéke (III. tábla 8, 9.), valamint hullám és sávmintás oldaltöredékek fémjelzik a terület kerámiaanyagát (III. tábla 6-7.). Összegzés A fentiek alapján bizonyosnak látszik, hogy az 1334-ben említett Valkó falu plébániatemplomát tártuk fel. Temploma feltehetően a 13. sz.-ban épülhetett, melyet a 13-14. sz. fordulóján gótikus stílusban átépítettek. A falu, templomával együtt a török hódításoknak esett áldozatul.
