Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Magyar Kálmán: A Babócsai Nárciszos-Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján
A BABÓCSAI NÁRCISZOS-BASAKERT TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE 87 12. kép: A nárciszosi vár sáncának rekonstrukciója az 1989/1. számú kutatóárok alapján Virágzik a mezőváros, több kúria épül és a főúri palota is átépítve áll. Reneszánsz könyvdíszek, díszes fémtárgyak és kerámiák kerülnek elő. A plébániaegyház is bővül és a zarándokház is áll. Az V., az utolsó periódus (az ún. török időszak 1566-1686 között). (7. ábra) A korábbi magyar bencés és mezővárosi központ elpusztul, romokban állhat fenn. A bencés monostor mellé a temetőbe épül a török gőzfürdő. (Valószínűleg az épület raktárnak marad meg!) A település lakóházai is az ún. gőzfürdő központ körül szétszórtan, félkörívben helyezkednek el; többnyire rendezetlenül. A nárciszosi-basakerti vár kiemelt rangú háza (a helyőrség parancsnok?) körülkerített, főrangú épülete. Itt magánfürdő és külön kerített kert (nárcisszal) szolgálta a kényelmet. Több kisebb épület, raktár elszórtan állt, szinte mindenütt. A mezővárosi plébániaegyház területén, a temetőben is török településnyomok kerültek elő. (Jellegzetes leletanyaga a többezerre tehető török kerámia, kályhák, bronzok és vasleletek, valamint a nagyszámú állatcsontok.) 3. Árpád-kori építőáldozat maradványai a babócsainárciszosi bencés apátság szolgáltató településénél (8-10. ábra) Az 1991-ben folytatott régészeti kutatásaink során rendkívül érdekes leletek kerültek elő a bencés monostor temetőjén kívüli Árpád-kori szolgáltató településről, illetőleg a kolostor épületének padozata alól. Ha a 91/6. kutatóárok (ÉD-i irányú) leletét vesszük, akkor az árok D-i végétől 5 méterre, az árok közepén, 30 cm-es mélységben került elő egy kicsit töredékes, enyhén ferde peremű, a válltól a derékig rádlizott mintájú, sárgás színű, szemcsézett aljú cserép-fazék; benne szárnyas állat (1-36 db) csontjával, illetőleg egy szürkés-fekete átfúrt gyönggyel. (8. ábra) A lelet közvetlenül a temetőhatár ÉNy-i szélénél húzódó Árpád-kori település D-i végénél, a jellegzetes téglaépületektől (kolostor, főúri palota, stb.) távolabb került a felszínre). Egy feketés, állatcsontokkal és Árpád-kori telepkerámiával bővelkedő folt; gödör D-i széléből. Külön érdekessége, hogy a fazék szájjal felfelé, egyenesen állt a földben, vagyis eredetileg így talpára állítva áshatták el. Az Árpád-kori kerámiák ezen rádlizott díszű jellegzetes darabjai inkább a XII. századra datálhatok. 31 (Mérete: M: 18 cm, Sz: 17 cm, Talpátm: 10,6 cm.) A leletekhez csatlakozik az ugyancsak az 1991ben folytatott feltárásunk 91/8. számú (NyK-i), a monostor temetőjét, illetőleg a hozzátartozó települést; kolostort átmetsző árok két kerámia lelete. (9-10. ábra) Az egyik, amelyik az ún. L alakú kolostorszárny és közvetlenül a K-i padozata alól, a 91/11. számú árok K-i végétől 16,2 m-re, az É-i tanufalban — a mai felszíntől számított — 35 cm-es mélységben került elő. Ez egy 15,5 cm magas és 13,5 cm széles (talpátm: 9 cm) a 91/6. sz. árok fazekához hasonló hajlítottabb nyakú, enyhén gömbölyített peremű, a vállon két hármas, míg a derékon egy kettős hullámkötegdísszel ellátott, sárgás-pirosas színű alul szemcsézett fazék volt. (9. ábra) Ugyancsak álló helyzetben, tehát szájával felfelé ásták be. Belőle semmilyen lelet nem került a felszínre. Típusa alapján inkább a XII. századra, legkésőbb a XIII. század elejére datálnánk. 32 Világos, hogy egy ugyancsak itt elterülő Árpád-kori település rétegét datálja, amely közvetlenül a kolostorszárny padozata alatt húzódott. Külön érdekes az ugyanebben az árokban (a fenti lelettől 21,5 m-re, vagyis az árok K-i falától 62 m-re a délitől 55 cm-re 1,4 m-es mélységben talált törött szájperemű, két fülű, 36 cm magas, 21 cm széles és 10,4 cm-es talpátmérővel rendelkező, sárgás színű kancsó. (10. ábra 1-2.) A ritka leletként, szinte analógia nélkül előkerült edény amfora szerű, vállán négy vonalkázott dísz, míg a derekán ugyancsak hasonló színű vonaldísz figyelhető meg. Ez is szájával felfelé ásott állapotban, de minden lelet nélkül került a felszínre. Korát a rétegében előkerült XII-XIII. századi hullámvonalas kerámiák adják. Vagyis véleményünk szerint a kolostorhoz Ny-ra álló Árpád-kori építmény, valószínűleg gazdasági épület, ún. gödörépítmény rétegéhez tartozhatott. (Falakra, vagy gerendaépítményre utaló nyomok nem kerültek elő.) Milyen értelmezését adhatják ezeknek a nyilván nem véletlenül elhelyezett edényleleteknek? Láthattuk, hogy mindhárom kerámia kézikorongon készült, de jó minőségű és szépen formált, XII-XIII. századi edényre utalnak. Az egyikben (91/6. ká.) előkerült nagyszámú szárnycsont a Fodor István által Jászágóról közölt XIII. századi ún. áldozati edény értelmezését kínálja. Fodor 33 összefoglalásában szerepel, hogy Méri István a kardoskúti XII. századi félig földbeásott lakóház DNy-i sarka közelében egy gödörben kakas csontvázát találta. H. Gyürky Katalin az egykori Buda külvárosában álló Szent Péter plébániatemplom szentélyének padlója alatt egy XIII. századi
