Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Géger Melinda: Galimberti Sándor művészete
244 GÉGER MELINDA fiúkorában még nem dívott a bokszolás, mert ebben ő biztosan sokra vitte volna. Mert Galimberti valóban veszedelmesen erős ember. Annál veszedelmesebben, mert nem látszott rajta. Aránylag keskeny válla, igen karcsú alakja, csak nagy, keskeny állkapcsa, húsos ajka, széles, lapos orra, kissé dülledt szemei árulnak el némi vadságot..." 17 Arcvonásait csupán egy fotóról ismerjük: Székely Aladár, a kor egyik legjelentősebb fotóművészének műtermében készült a fennmaradt fotográfia. 18 (3. kép) Székely Aladár művészportréinak nagyszerű sorozatával (Ady, Móricz, Bartók, stb.) szerzett komoly hírnevet magának. A szóban forgó fénykép Galimbertit második feleségével, Dénes Valériával együtt ábrázolja. Egyszerű beállítású, lírai kompozíció, amely a szórt fény lágyan összefogó és egybemosó világításával utal a két ember közti szoros kapcsolatra. A fotón Galimberti inkább látszik a szellem, mint a fizikai erő emberének. Hosszúkás arcán könnyedén oldott, laza figyelem, amely ugyanakkor célirányosan koncentrált is. Elmélyülten lapozgat egy könyvben, míg felesége - kezével könnyedén a vállára támaszkodva - szorosan mögötte áll, és szintén a könyvre figyel. A férfi arcvonásaiban e családiasán nyugodt, elcsendesült pillanat ellenpontjaként ott a barátok által is ecsetelt intenzív belső erő, mint erre a kissé előreugró áll, duzzadt alsóajak és a markáns, erőteljes orr utal - büszke, férfias jelleget adva az egész arcnak. Ez a belülről hirtelen kitörni kész temperamentum, merész indulat határozza meg Galimberti Sándor személyes és művészi életútját is. Galimberti Nemzeti Szalon-beli kiállításának katalógusában 1904-et jelöli meg első konkrét évszámként. „1904. év nyarán Réti Istvánnak voltam növendéke. Innen számítódik tulajdonképpen piktori pályám." 19 Szűkszavúan csak ennyit közöl, mondataiból azonban nem derül ki, hogy 1904 volt-e csakugyan az első év, amikor Nagybányára utazott. Réti István Nagybánya monográfiájában az 1903-as évet adja meg annak a listának a bemutatásakor, amelyben a Nagybányán tartózkodó festők részletes névsorát közli évekre lebontva. Ebben Réti szerint 1903ban járt első ízben a telepen, és kezdő festő lévén az iskolai oktatás keretében vesz részt az ott folyó 20 munkában. A következő években is pontosan kiter rá és jellemző precizitással tünteti fel Galimbertiék ott-tartózkodásának idejét is. Az ellentmondás látszólagos a két dátum között: a Galimberti által említett 1904-es évszám valószínűleg azt jelenti, hogy ekkor töltött ott egy egész nyarat és ekkor érte el Galimberti a saját maga által is elfogadhatónak tartott színvonalat addigi pályafutásában. Ebben az időben Réti volt a tanára. így elképzelhető, hogy 1903-ban csakugyan Nagybányán járt, de ez csupán rövidebb ideig tartó, tájékozódó látogatás lehetett. Feltehetőleg csak számon nem tartandó iskolás munkaként értékelte korábbi teljesítményét, és rá jellemző nagyvonalúsággal nem is tartotta érdemesnek arra, hogy a katalógus szűkszavú életrajzi vonatkozásai között megemlítse. A festővé érés tehát 1904-től számítható. A nagybányai telep körülményei - akárcsak a korábbi időszakban - Galimberti otttartózkodásának első éveiben is rendkívül mostohák. A növendékek számára persze ez semmit nem rontott az „intézmény" megítélésén, hiszen önként, a körülményeket is vállalva jöttek ide tanulni a világ minden részéről. Mint már szó volt róla, egy zárt és egy nyitott deszkacsűr adott helyet a festőknek a nyári gyakorlatok idejére, amit az időjárástól függően használtak. A nyári festőélet viszonylag olcsónak számított: a városban egyegy alkotásért cserébe kaptak sokszor kosztot vagy kvártélyt a vékonypénzű művésznövendékek. 21 Leginkább kint a szabadban folyt a munka, a modelleket is ott állították be, ott festettek és rajzoltak. A szép környezeten kívül Nagybánya vonzereje a szabad, független oktatás és tanulás volt. „Hogy miben áll a szabad, független oktatás és tanítás, azt jóformán meg sem lehet körvonalazni. Hetenként többször felmennek hozzájuk - Ferenczy, Grünwald, Réti és Thorma, s egy kis korrigálással, kevés de lényegbeli észrevételeikkel irányítják őket. A többi a maguk dolga. Ebből a fiatalok kolóniájából kilöktek mindent, ami az akadémikus szóra csak reá is húzható. Menjen mindegyikük a saját talentuma, egyénisége szerint. Akiben van egy kis művészi jóravalóság, annak csak helyes irányítás kell - meg egy kis gyötrődés a fejlődésstációk egymás után való elhagyogatására."'" 2 Ez a megállapítás 1904 nyarán keletkezett, pontosan abban az évben, amikor Galimberti is egyértelműen a telepen dolgozott. Maga Réti István - egyik tanítványa, Mikola András jellemzése szerint - kiváló pedagógus volt. „A tanítást hivatásszerűen végezte. Kitűnően tudott alkalmazkodni a tanítvány képességeihez: módszeresen és nem rapszodikusan fejlesztette tudását. Emberileg sem igyekezett zord zárkózottságban távol maradni tanítványai lelkétől..." 23 Ugyanakkor egy másik vélemény alapján Rétit a kolónia dolgaiban „csaknem katonás, hierarchikus attitűd jellemezte". 24 Ferenczy Valér e megjegyzése bizonyos tekintetben ellentmond Mikola Andrásénak. Ami miatt ez utóbbi vélemény igazságtartalmát tartjuk Galimbertihez közelebb állónak, annak oka az, hogy Ferenczy Valér Galimbertivel szorosabb kapcsolatban állt, vélekedését jobban ismerhette. Ferenczy maga is megjegyzi, hogy egyformán ítélték meg a Nagybányán kialakult dolgokat. A megjegyzés ugyanakkor utal azokra a körülményekre, ami többek között a fiatalok, köztük Galimberti és Réti István eltávolodásának is oka lesz. 1903 nyarán Galimberti nem egy kialakult, megalapozott, rendszerben dolgozó művésztelepre került a szónak abban az értelmében, hogy kikristályosodott szellemi alapokon nyugodott volna az iskola. Nagybánya ezekben az években válságról válságra jut. Az ott dolgozó növendékek szemében legfőbb értékként