Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

122 HENKEY GYULA 37 38 39 az észak-bácskai és hajósi németek között az alpi és a dinári a két leggyakoribb típus, az északi és cromagnoid típusok együttes előfordulása pedig csak 10,5%, illetve 9,1% (Henkey 1981). A szuloki németek jelentősen eltérnek a két másik hazai német népességektől, ezért fennáll annak a lehetősége, hogy a szulokiak ősei magyarokkal, vagy azokhoz embertani szempontból közelálló népcsoporttal keveredtek. Kováts Zoltán (1969) szerint a Somogy megyei magyar őslakosság az oszmán-török hódoltság végére nagyobb mértékben maradt fenn, mint ahogy az az 1696-os országos összeírás alapján megállapítható lenne. Ugyanis a lakosság egy része az országos összeírás alkalmával erdőkben, vízjárta területek kiemelkedésein élt és csak később tért vissza eredeti lakóhelyére, több köznemesi község pedig adómentességet élvezett. Az országos összeírásban szereplő 111 községen felül 49 további település van említve az 1692-1703 közötti urbáriumban és a megyei összeírásban, sőt e telepes eredetűnek tartott községek egy része is a fennmaradt környékbeli községekből népesült be. A somogyi magyarok egységes etnikai embertani képe összhangban van a fenti új népesedéstörténeti eredményekkei. Az igen jelentős törő-