Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

SOMOGY MEGYEI NÉPESSÉGEK ETNIKAI EMBERTANI KÉPE 123 40 41 42 kös túlsúlyhoz hozzájárulhatott a honfoglalást megélő későavarok (Költő-Szentpéteri 1988) és a 11 Somogy megyei besenyő népesség (Lackovits 1972) beolvadása is. A szlovénekkel való keveredés Somogy megyei embertani hatásait a Szentgotthárd környéki, apátistvánfalvi vendek adatai alapján szerettem volna tanulmányozni, de ott tervezett vizsgálatomhoz sem a helyi polgármestertől, sem a Magyarországi Szlovének Szövetségétől nem kaptam meg a kért támogatást. Bár Skerlj (1938) a volt Jugoszlávia területén vizsgált szlovéneket is, de adatait nem népenként, hanem északi (Dráva-Száva köze), középső és déli (Dalmácia, Macedónia) sáv megjelöléssel adta meg. Bár a kárpát-medencei népességeket oroszokkal és a régi szláv embertani jellegeket viszonylag leginkább megőrző fehéroroszokkal nem lehetett Hiernaux számításokkal összehasonlítani (az orosz szerzők a legfontosabb kvalitatív jellegek egy részét nem közölték, sőt az arcmagasságot és többnyire az orrmagasságot sem az orrgyöktől, hanem a szemöldöktől mérték), de a palóc összefoglalómban (Henkey 1989) megjelent táblázatok és grafikonok alapján megállapítható, az oroszok és fehéroroszok igen je-