Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

SOMOGY MEGYEI NÉPESSÉGEK ETNIKAI EMBERTANI KÉPE 121 34 35 36 többsége a történeti Magyarországnak azon északi területeiről telepedett át Aszód és Salgótarján környékére, melyek a 15. században magyarok, vagy nagyobbrészt magyarok által lakott vidékek voltak (Szűcs 1982), így a turanid és pamiri típus, valamint a lapponoid típus és a kelet-balti finnugor formái részben magyar beolvadás folytán válhattak a palócföldi szlovákok jelentős összetevőivé. A hazai palóc-magyarok között a keletbalti típus finnugor és kisebb mértékben szlávos formái elsősorban a déli palóc, a 18. században újratelepült községekben észlelhetők nagyobb számban, melyekben a szlovák eredetű családnevek eléggé gyakoriak (Henkey-Kalmár 1979, Henkey 1989). A svábnak is nevezett hazai német telepesek nagyrészt Délnyugat-Németországból érkeztek, de különböző tartományokból és kisebb részben Elszász-Lotharingiából, Ausztriából is. A legtöbb német telepes Baden-Württembergből és Bajorországból jött, ahol a Dunától északra eső területen az alpi, a Dunától délre pedig a dinári a leggyakoribb típus, a régi germánokra jellemző északi és cromagnoid típusok jelentős előfordulása csak Németország északi részére jellemző (Schwidetzky 1979). Ezzel van összhangban, hogy