Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)
Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe
120 HENKEY GYULA 31 32 33 rekhez kapcsolódik (Bartucz 1938), hasonlóan, mint a horvátoknál, a turanid típus eléggé nagy gyakorisága pedig a magyarság törökös rétegéhez mutathat közelséget. A Hiernaux-féle távolság számítások is igazolták a szlovákok, valamint a dél-somogyi horvátok és Baja környéki bunyevácok közötti jelentős embertani távolságot (Henkey 1990b). Ezt támasztja alá a tipológiai megoszlás is, mert a bunyevácoknál és horvátoknál gyakori dinári típus előfordulása a palócföldi szlovákoknál a legkisebb, az utóbbiaknál jelentős keletbalti aránya pedig a bunyevácoknál és horvátoknál teljesen jelentéktelen. A palócföldi szlovákoknál a keletbalti típusba soroltak közel fele a finnugor formákhoz sorolható és a lapponoid előfordulása is náluk a legnagyobb az általam vizsgált népességek között (Henkey 1985). László Gyula (1982) feltételezi, hogy az avarkori onoguroknakvoltfinnugorrétegükis. Merta későavaroknak jelentős szerepük volt a szlovák nép kialakulásában (Eisner 1933), feltételezhető, hogy a turanid és a pamiri típus részben a későavarok török, a keletbalti finnugorformái és a lapponoid pedig azok finnugor rétegéhez kapcsolódhatnakaszlovákoknál. Az általam vizsgált palócföldi szlovákok őseinek