Somogyi Múzeumok Közleményei 10. (1994)

Henkey Gyula: Somogy Megyei Népességének Etnikai embertani képe

SOMOGY MEGYEI NÉPESSÉGEK ETNIKAI EMBERTANI KÉPE 119 28 29 30 magyarság törökös rétegéhez kapcsolódó turanid és pamiri típusnak a magyar átlagnál nagyobb gyakorisága a szlovákiai, tiszántúli és dunántúli magyaroknál, azaz azon vidékeken, melyeket nem, vagy csak rövidebb időre hódítottak meg az oszmán-törökök, mint a Duna-Tisza közét, a Dunántúl keleti és a Palócföld déli részét. A dél-somogyi horvátok e tekintetben a hazai nemzetiségek közül a legközelebb állnak a fenti területek általam vizsgált, nagyrészt őslakos magyar népességeihez. A Duna-Tisza közi magyaroknál, sokácoknál és bunyevácoknál az előázsiai, a palócoknál és főleg a palócföldi szlovákoknál a keletbalti típus aránya emelkedik a magyar átlaghoz képest. Az előázsiai típus nagyobb gyakorisága egyrészt a kiskunokra jellemző (Henkey-Kalmár 1984), másrészt a bunyevácok és sokácok első csoportjai a törökök jobbágyaiként telepedtek le a Duna-Tisza köze déli és a Dunántúl délkeleti részébe (Borovszky 1909), Törökország középső és keleti részében viszont az előázsiai típus nagy gyakorisága jellemző (Enginalev 1963), így feltételezhető e két dalmátnak is nevezett népcsoportnak a törökökkel való keveredése is. A dinári típus jelentős előfordulása a bunyevácoknál és sokácoknál Dalmácia őslakóihoz, az illí-