Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)
Gál József: Páloskolostor Nagyszakácsiban.
220 GÁL JÓZSEF Harc a kolostorra hagyott birtokokért Remeteség lévén, indulásakor nem volt szüksége effélékre. Ám szerzésükre hamar rákényszerült a rend. Addig ugyanis nem kaptak egyházi áldást, amíg rendházuk, templomuk hiányzott. Ez csupán közadakozásból felépíthető, fenntartható nem volt. Rendszeres bevételre, ehhez viszont tekintélyes területek használati jogára volt szükség. Később kiderült: már igen korán rendelkeztek ilyen birtokok jövedelmével. 1382-ben ugyanis tucatnyi szakácsi kisnemes határozta el, hogy „a kolostornak ...amelyet elődei szántókkal, rétekkel, erdőkkel és más haszonvételekkel régtől fogva elláttak, örökös birtokul adják" mindazon földeket. Az adományozók neve kivételesen nemcsak az apát, de a nagyapát is jelzi: Adorján fia Egyed fia János, András fia Antal fia János, Tamás fia Péter fia Benedek, stb. Ebből arra gondolhatunk, hogy „az emberemlékezetet meghaladó időben" alapított kolostornak a nagyszülők adtak át először földet használatra. Ez adományozás írásbafoglalása azután vált fontossá, hogy az 1351-es törvények törölték a nemesek szabad örökhagyási jogát. (Az Aranybulla szerint „...birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar"... E paragrafus gyakorlati alkalmazása azt jelentette, hogy a közvetlen örökösök nélküli nemesek birtokaikat szabadon eladhatták, egyházakra, idegenekre hagyhatták.) Az ősiség törvénye viszont azt mondja: „Sőt ellenkezőleg, éppenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem birtokaik... legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre háramoljanak." 17 Ennek folytán az egykori használatba adás az utódláskor már érvénytelen, a kolostor pedig hamar földtelen lenne. E régi szokásjog törvényesítése - 1382-ben - természetesnek tűnik tehát. Az új törvény életbeléptetése előtt alakult ki, rá a később született rendelkezés nem hatályos. Meglepő azonban, hogy a kolostor adománybirtokai ezután másfél századon keresztül gyarapodnak, mitsem törődve az 1351. évi törvénnyel. Ennél is feltűnőbb, hogy a mindenkori királyok nem szólnak ez ellen, noha az új érdemek jutalmazására egyre szűkebb lehetőségek - birtokok - állnak rendelkezésükre. Az egyház tekintélye miatt volt-e így? Vagy engedékenységük oka a számítás, hogy szorultságukban onnét inkább remélhetnek segítséget, mint az oligarchák kezére jutott területekről? Néhány adományozási okirat elemzése talán választ ad a fenti kérdésekre. 1. Az első végrendelkező Ananias fia László Letárol. Gyermekei nem lévén", rokonai beleegyezésével „saját fáradságával ültetett szőlőjét a maga, felesége és összes rokonai lelki üdvéért" - a kolostorra hagyja. Feltétel, hogy halála esetén a termés harmadát felesége kapja, amíg él, maga a végrendelkező viszont a „kolostort választja temetkezési helyéül." 18 A szőlőn és három méhkasán kívül pénzvagyont hagyományoz még, ami arra utal, hogy jól jövedelmező tábla tulajdonosa László, aki más ingatlanok nélkül is megélt Létán. A nagyobb érvényesség érdekében „Tamás Meztegnew-i papot ...esperest" kéri fel, hogy pecsételje meg az okiratot. - Ezek után 2 hét múlva nyugodtan hajtotta örök álomra fejét: Amelyet azonnal megzavart Trep fia Péter fia Máté, Létán lakó nemes, rátörvén házánál a halottra. Sürgősen eltemette, végrendeletét pedig eltitkolta. A kolostor többszörösen sértett volt az erőszak által. Mindenekelőtt elesett egy értékes ingatlantól. Másodszor az elhunyt Lászlóban „confraterüket" - világi testvérüket - érte sérelem, közvetve tehát a szakácsi rendház ellen támadott Máté. S hogy miként érintette őket az elvesztett temetkező vagy a már Szakácsin kívül is gyarapodó birtok elvétele? A választ aligha tudjuk meg. Viszont megfordíthatjuk a kérdést: Miként hatott a környéken az egykori remeteség sikeres és aktív birtokszerző politikája? Könnyű kitalálnunk, hogy Máté nemes nem állott egyedül akciójával Léta faluban sem. De 1359-ben őt támogatják a törvények is. (1351!) S mint legközelebbi „atyafia", ő a következő az örökösök listáján, ha az előtte állók lemondtak jogukról... Tamás „Meztegnew-i pap és Balaton-szögi alesperes hiába foglalta tehát Írásba Bálint - szakácsi - perjel panaszait „ „Loco nostra quatedrali" - katedrálisunk székhelyén, a jog, s részben a közvélemény a kegyeletsértő, birtokfoglaló oldalán állott... 19 Ami már ekkor jelezte a rend közmegítélésének lényegét, s az esetleg jóval korábbi „fordulatot". Feltehetően ez az oka az adományok Írásba foglalásának is 1359-től. A 160 évvel későbbi magyarországi rendfőnök „Zöld kódex"-e szerint is ez t. i. az első oklevéllel igazolható adomány. 20 2. E megváltozott - romló - megítéléssel függhet össze a két évtizeddel későbbi adományozásról szóló oklevelük születése is. Ebben - 1382 - „örökös birtokuí'kapják azon általuk használt földeket, amelyeket addig az örökösök bármikor visszavehettek. Az 1351es törvények szerint pedig igen széles az örökösök skálája, akik közül mindig akadhatott igénylő. Az említett, s a mellékletben'közölt oklevélből derül ki, hogy „Szakácsi-birtok" egész ÉK-i szeglete Létáig és a Monyorókerékre vezető útig a pálosoké már. Sem itt, sem más oklevelekben nem szerepel azonban, hogy /77/különleges célra adták Szakácsi kisnemesei a birtokokat. (Legalábbis a kolostor 98 fennmaradt oklevelében utalás sincs művelődési, betegápolási vagy egyéb célok támogatására...) 21 3. Kedvelték viszont az intenzívebb művelésű adományokat: az első 50 év gyarapodásában 4-5 szőlőbirtok szerepel: Létán, Szakácsi és Maroth birtokon „a Kiralthava nevű hely mellett". 22 Ezzel szemben csupán néhány egyéb hasznosítású terület birtokába jutottak. (65-35%-os arány.) De később is szőlővel kedveskedtek a pálosoknak. János plébános pl. „Kelewiz birtokon levő szőlejét ...Mehalfi Pálnak ...oly kikötéssel..." adta el, hogy az halála után csak a kolostoré lehet. 23 És szőlő az utolsó adomány is: Enyingi Therek Imre nándorfehérvári bán a „Zechen birtokon fek-
