Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gál József: Páloskolostor Nagyszakácsiban.

PÁLOS KOLOSTOR NAGYSZAKÁCSIBAN 221 vő szőlőhegy" neki járó terményét a kolostornak adja, lévén, hogy a termény többi része úgyis a Szí. Do­monkos szerzeteseié. Az oklevelek arról nem adnak felvilágosítást, hogy kik művelték szőlőiket, (confráte­rek, bérlők, jobbágyok?) 4. Az első - okleveles - évek után a gyarapodás keservei következtek. A használt földeket, réteket, le­gelőket ugyanis Monyorókereki-i, Léta-i, Hydas-i ille­tőségű egyének „és mások" gyakorta elfoglalták. Az eltiltás (1387-ben) alig lehetett hatékony, hisz a Lajos király halála utáni anarchia évei ezek. (Benedek perjel és prókátor után) János perjel és prókátor is eltiltotta 1394-ben - részben már a 7 évvel korábbi önkényes foglalók gyermekeit „és másokat" az erdők, rétek, szán­tók, legelők elfoglalásától és használatától. 25 Az év­század végén sikerült csak a megyei hatalom - alis­pán, szolgabírák - és a somogyi convent bevonásával a panaszt elismertetni, illetve a fentiek parancslevelé­vel is eltiltani a birtokháborítókat: mire Monyorókereky-i Domonkos fiai, László, Benedek és Mihály egy szep­temberi vasárnap (1398) újabb „eresztvény-erdőt", to­vábbá szántóföldeket foglaltak el, sőt a Léta-i bíróval, Lőrinccel malmot is építtettek a kolostor határain be­lül... 26 A kolostor akkor Zsigmond királyhoz, az viszont a Somogyi konventhez, (vizsgálat és jelentéstétel vé­gett) - ennek jelentésével a kolostor ismét a királyhoz fordult - eredménytelenül... 27 Tamás perjel végül visz­szavonulót fúvat: A zalai konvent előtt lemásoltatja az 1382-es oklevelet - amely a legrégebben használt földjeiket írta körül, - mentendő a menthetőt. (Óva ezzel az esetleges megsemmisítéstől!) 5. Járjuk hát körül mi is a pálosok ősi birtokait! „...ke­leten Létafalunál, a Monyorókerékre vezető útnál kez­dődik", ahol Szakácsi és Léta határai találkoznak. („Monyorókerék birtok Zewchen - Szőcsény - mező­város plébániájához tartozik" - Ferenc deák szerint, aki szüleitől örökölt birtokát, malmát a kolostorra hagyta 1474-ben.) 28 Innét délnek tart a határ a kolos­tort Létával összekötő útig, amelyen nyugat fele for­dulva érint egy kereszttel megjelölt hársfát. Ezután „déli majd nyugati irányban kiér a Zakachról Leta fa­luba vivő ösvényre". Innét nyugatnak tartva „ a határ egy hosszú tüskés bozóthoz ér, amelyet mege-nek mondanak (megye), ahol még mindig nyugatnak ha­lad a pálosok erdejéig, majd délnek kanyarodva „egy patak melletti kis útra tér, majd nyugat felé a patak közelében egy másik útra, mely Szakácsiból a kolos­torba visz. Ezen az úton nyugat felé kanyarodva északnak, majd ismét nyugatnak, végül újra északnak fordulva a kolostorból Monyorókerék faluba vivő útra érkezik, ezen nyugat felé haladva egy cserjés mellett északnak kanyarodik, s a Szakácsit és Monyorókere­ket elválasztó föld-határjelhez érkezve végződik..." Ezen kívül elszórtan is birtokol még 12 hold szántót és 2 kaszás rétet, melyekből 2 hold szántó a Szaká­csiból „Léta faluba vezető országút (Magna via) mel­lett van"... Eközben a kolostor birtokai érintik a tucat­nyi szakácsi nemesnek, mint a kolostor kegyurainak birtokát, akiknek régi kötelezettsége az alapított kolos­tor fenntartása; amelynek birtokait most határjelekkel különítették el a királyi szakácsok birtokaitól. Az így elkülönített birtokok határvonala Léta falutól dél-dél­nyugatnak tartva négy megnevezett utat metsz, illetve érint, majd Szakácsi és a kolostor között megkerülve a birtokközpontot, visszatér a kiindulás közelébe. Eköz­ben 10-12 út, ösvény, falunév, mintegy 15 birtok­szomszéd neve fordul elő, jelezve az egykor jámbor atyák mohó örököseinek étvágyát... Ami a kisnemesi település amúgy is szűkös földjeit apasztotta kétség­beejtővé: a királyi hatalom alól kivont föld pedig or­szágos gond, - lévén holt tőke a törökkel szemben álló magyar királyság kebelében... 6. A XV. század gyarapodási listájának egyik jel­lemző esete a Therpe-ügy. A száz éves küzdelem az apa-fiú-unoka kezére került földekért, amelyeket vé­gülis Gondos János II. Ulászló - szakácsi - szakácsa, bizalmi embere kaparintott meg, a királlyal szentesítve a némi álnoksággal szerzett birtokot. Á száz éve vá­rományos kolostor „tiltásai" a nemesekkel és a ki­rállyal szemben hatástalanok maradtak. 29 Az új tulaj­donos kiegyezett azonban Therpe Péter özvegyével, Erzsébettel, s a király ezt hagyta helyben... - Amiből kitűnik, hogy nemcsak a helyi, de a kolostor felsőbb megítélése sem volt egyértelműen „pozitív". (Mátyás, Zsigmond, II. Ulászló egyaránt saját emberüket erősí­tették birtokadományokkal a kolostorral szemben vagy annak kárára...) 7. Fentieket - ambivalens megítélésüket - támaszt­ja alá az utolsó előtti adomány is. „Péter szakách-i szakács" hirtelen végrendelkezik 1503. június 11-én a zágrábi kanonok budai házában. (A hirtelenség gya­núja az ismétlésektől támadhat.) Vagyona gyöngysze­mét, a „Gadan ozorai hegyen levő vásárolt szőlejét", melyet 20 forinton vett, adják el végrendelete végre­hajtói és a pénzt adják Rómának és egy (ismeretlen) Szűz Mária egyháznak. (S nem a szakácsi pálosok­nak, miként egy derék szakácsi szakácstól elvárhat­nák...) 30 Hagy 1 holdat a „Zakachy-i egyháznak is örö­kös imádságokra" (- tehát a mezőváros templomára és nem a kolostorra...) „Mesztegneheg nevű szőleje felét...Anna nővérére hagyja..." A Szent János egyház szerzeteseire egy jó lovat hagy Budán, más forrásból 4 forintot temetésére és misék mondására. Gyerme­keire földeket, erdőt, rétet, melyek vásárolt vagy zálog birtokok. De övék legyen Anna nővére birtoka is, an­nak gyermektelen halála esetén. Feleségéről csak az okirat utolsó harmadában emlékezik meg: „arra kéri, hogy ne engedje árváit elnyomni." (A feleség ezideig még nem kapott semmit.) Majd ismét „arra kéri, hogy 2 hordó borát, 4 ökrét, 3 tehenét használja ahhoz, hogy lelkéről imádságokkal gondoskodjék, ha most meghalna..." - t. i. a végrendelkező. De ha „felesége - Krisztina - és fiai is meghalnak" - nos akkor, és csakis akkor az összes fiainak maradt javak a Szt. Domonkos kolostorra szálljanak örökös mise-mondás végett. 31 Ez egy szakácsi szakácstól Pétertől, akinek ősét még Zsigmond vette különös királyi pártfogásá­ba, nem éppen „szakácsi" cselekedet. Viszont kor-do-

Next

/
Oldalképek
Tartalom