Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Henkey Gyula: Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata

SEGESDI MAGYAROK ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATA 81 16 17 18 ben egy-egy honfoglaló magyar sír van, de ettől füg­getlenül a temetkezés a korábbi rend szerint tovább folytatódik. 32 A fentiek alapján igazoltnak látszik Lász­ló Gyula álláspontja, mely szerint a griffes-indás mel­lékletekkel temetkező avarkori onoguroknak jelentős szerepe volt a magyar nép kialakulásában 33 és ez So­mogy megyére fokozottabban lehet érvényes. E tekin­tetben fontos adat, hogy mind a típusok megoszlása, mind a Hiernaux-távolság számítás szerint a mai se­gesdiek a vörsiekhez igen közel állnak. A Borovszky­féle Somogy megyei monográfia szerint a megye északi felének magyar népe a honfoglaló magyaroknak a vendekkel való keveredéséből alakult ki, viszont a leírt külső-somogyi (észak-somogyi) embertani jellegek 34 a turanid típus alföldi és erősen andronovói jellegű vál­tozataival megegyezők, míg a honfoglalókra visszave­zetett belső-somogyi (dél-somogyi) alkat és arcvoná­sok a turano-pamiri és pamiro-turanid átmeneti for­mákkal azonosíthatók. Bár Segesden 1780-tól kezdve mutathatók ki a katolikus egyház anyakönyveiben hor­vát eredetű családnevek, arányuk az 1828. évi ösz­szeírásban 9 vagy 8% (1% horvát és szlovák eredetű egyaránt lehet), a déli horvátoknál túlnyomó dinári tí­pus 35 gyakorisága csak 2,6%-kal haladja meg a vörsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom