Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Henkey Gyula: Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata

82 HENKEY GYULA 19 20 21 előfordulást, az északnyugati kaj-horvátoknál és a Dráva-Száva közi szlovéneknél gyakori keletbalti típus

36 pedig csak 0,8%-ban volt kimutatható és az is turaniddal kevert formában. Egyes horvát és horvát végződésű családnevek az 1828. évi bolhói és babócsai összeírásban is megtalálhatók, amiből arra lehet következtetni, hogy a családok ősei erről a környékről kerülhettek Segesdre, viszont vizsgálataim szerint Babócsán és Bolhón a gyakori délszláv eredetű nevek ellenére a törökös magyarokra jellemző típusok előfordulása 64,2, illetve 60,6%, lényegesen nagyobb az 57,0%-os dunántúli magyar átlagnál, a régi szlávoknál gyakori jellegegyüttesek mindkét községben alig mutathatók ki, a dinári és a keleti dinaroid jellegek együtt 11,4 és 17,4%-ban voltak észlelhetők. A Hiernaux-távolság számítások szerint a babócsaiak és a bolhóiak lényegesen kisebb mértékben különböznek a déldunántúli színmagyar községek népességeitől, mint a katymári bunyevácoktól.

37 A dél- és nyugat-dunántúli vizsgálatok során lehetőségem volt a jászoknál meghatározott keleti dinaroid változatoknak a balkáni dináritól eltérő jellegeit folyamatosan tanulmányozni és ezeket felismerni kevert formák esetén is. A keleti dinaroid változat leírása és képekkel való bemutatása