Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Henkey Gyula: Segesdi magyarok etnikai embertani vizsgálata

SEGESDI MAGYAROK ETNIKAI EMBERTANI VIZSGÁLATA 79 10 11 12 gével kapcsolatba hozható típusok (turanid, pamiri, előázsiai, mongoloid) és ehhez a réteghez lehetne sorolni a dunántúli keleti mediterránok túlnyomó többségét, valamint a keleti dinaroidokat is. A finnugor jellegegyüttesek (uráli, lapponoid és keletbalti típus volgai finn formái) a dunántúli őslakosoknál nem érik el a 4,5%-os magyar átlag felét sem, a régi szlávokra, germánokra jellemző típusok és formák előfordulása még fokozottabban jelentéktelen, Segesden pedig nem is voltak kimutathatók. Dalmácia őslakóira, az illírekre jellemző klasszikus (balkáni) dinári típus

26 gyakorisága ugyan a Dunántúl déli és nyugati részében általában emelkedik a magyar átlaghoz képest, de az e tájegységekben dinárinak-dinaroidnak meghatározott egyének kb 1/3 része közel áll a jászoknál észlelt keleti dinaroid változathoz.

27 Ez nem is lehet meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a kunokkal együtt hazánkba beköltözött jászok a kaukázusi oszétekkel együtt a Közép-Ázsiából a Kubán folyó és a Kaukázus közé települt alán-szarmaták leszármazottai,

28 akik a török népeken kívül érintkeztek az ősi kaukázusi népekkel is, a Dunántúl nyugati és déli részeinek jelentős részét gyepüőrként benépesítő kabaroknak pedig szintén volt alán eredetű rétegük is.

29 Györffy György