Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

„A CSEPERKEKALAP' 235 lopott; Gyöngyöm, Marikám el kell válnunk; az 18481867 közötti időszak dalai stb.)

13 A tágabb családban az anyai nagybácsi, Vörös György'volt az, aki az átlagos falusi kulturáltságot felülmúlta. 1861-ben lett huszár Bécsben, majd egész a káplárságig vitte. 1868ban leszerelt, s mint világlátott ember tért haza. A faluban ő volt az első, aki újságot járatott, részt vett az olvasókör alapításában is. Rátermettsége folytán 32 éves korában a falu bírójának is megválasztották. Pap János a későbbiekben neki köszönhette, hogy a csurgói gimnáziumban tanulhatott tovább. Édesanyjától sokat hallott az 1848-^9-es szabadságharcról, e szellemi útravalóból is táplálkozott későbbi munkássága során. 1848-at és a szabadságharc leverését K. Pap János több színműben is feldolgozta. (Görgei, Az öreg huszár, Kossuth Lajos azt izente,.., Áldozat, Fölvirad még valaha... stb.) Itt jegyezzük meg, hogy apai nagybátyja, Pap József is Kossuth katonája volt. Pap János már kisgyermek korában vonzódott a könyvekhez. A betűket a családban fellelhető egyetlen képes nyomtatványból, a Komáromi Kalendáriumból ismerte meg. Végül is az abc-t bátyja nyolclevelű abc-jéből

14 tanulta meg, mígnem 1866-ban édesapja a mikéi vásárról hozott, igazi, cifratáblás abc-s könyvvel örvendeztette meg, mely gyönyörű olvasmányokkal, versekkel volt tele. Mire 1867-ben iskolába ment, már az első osztály tudnivalóját ismerte. Már első tanítójának feltűnt Pap János szorgalma és gyors felfogóképessége, szüleinek a fiú további taníttatását ajánlotta. Az édesapa hallani sem akart róla; gyakran mondogatta azt, hogy a többi gyerekét egynek a kedvéért sem teszi koldussá. 1868-ban tragikus esemény változtatta meg a család életét. Az édesapa gyilkosság áldozata lett.

15 Nagy szomorúságot s mintegy 900 forintnyi adósságot hagyott maga után. A birtokot a fiatal özvegynek sikerült megtartania, az adóssággal terhelt féltelek nagy nehezen megmenekült az árveréstől.

16 A gyerekek továbbra is jártak iskolába. 1868-tól az Eötvös-féle népiskolai törvény értelmében már minden tantárgyat részletesen tanulhattak. János a történelmet és a földrajzot szerette legjobban. Ebben az időszakban ismerkedett meg Robinson történetével. A könyv megragadta fantáziáját, s hatására minden Kutason fellelhető könyvet elolvasott. Titokban érlelődött benne a vágy: továbbtanulni a csurgói gimnáziumban. ill. Vörös György, mivel lánytestvérének apai örökségét kiadta, lehetőséget biztosított a tehetséges Pap fiú taníttatásához is. Pap János 1874-ben kezdte meg csurgói tanulmányait, hamarosan osztálya legjobb tanulója lett. Szónoki, előadói, színészi tehetsége már gimnazista éveiben megmutatkozott, fogalmazáskészségével tanárait is meglepte. Megfelelő anyagi háttér hiányában házitanítóskodásból tartotta fenn magát, az iskolaalapító Sárközy István unokája mellett is instruktorkodott. A diákkori nélkülözések miatt korán hozzászokott a koplaláshoz, s életvitelében minden erőfeszítés nélkül megfelelhetett a gimnázium nevelési elveinek, miszerint „Crescit sub pondere pálma", vagyis sanyarúság alatt fejlődik a jellem - mondták, a puritánság jellemnevelő hatását hangsúlyozva.

17 Szépirodalmi próbálkozásai is erre az időszakra esnek, első verse a bujdosó Rákóczi fejedelemről szólt. Itt jegyezzük meg, hogy a Pap családban nemcsak Jánosnak, hanem öccsének, Józsefnek is voltak írói, költői hajlamai. József gyógyíthatatlan betegsége

18 következtében a munkába menekült. A gazdálkodás mellett szenvedélyesen olvasott és tanult, az írással is megpróbálkozott. A kor divatja szerinti, egyszerű nem nagy igényű, bús (reménytelenségről, fájó lemondásról tanúskodó), népies hangú versei országos lapokban is (Ország Világ, Budapest) megjelentek, s halála után K. Pap János gondozásában és kiadásában valamennyi műve hozzáférhetővé vált. János József öccsének egyetlen népszínművét - A kis libapásztort- is átdolgozta, s Bandi gulyás címmel Kókai kiadásban jelenttette meg. Mindezzel nemcsak öccsének kívánt emléket állítani, hanem igazolni kívánta a nép kultúrateremtő erejére hivatkozó hivatalos szlogent is, hogy a műveletlen egyszerű parasztivadék lám, mire képes. Nem tudhatjuk, hogy tisztában volt-e öccse műveinek csekély esztétikai értékével, de hogy az effajta irodalom anyagi oldalával annál inkább, azt későbbi kiadói tevékenysége bizonyítja. K. Pap János első színházi élménye is a csurgói időszakhoz fűződik. Végzős diákként a csurgói Fehérló vendéglőben egy vidéki színész kabarészerű magánjeleneteit látta. A műsor Petőfi Őrült-jével zárult, s a színész valósággal eljátszotta a verset. Pap János az élmény hatására még aznap előadta a verset társai előtt, s ezzel olyan sikert aratott, hogy az Őrültet az iskolai záróünnepélyen is el kellett szavalnia. Tanárai felismerve színészi-előadói képességeit, felajánlották, hogy a színiiskolába való bejutását támogatni fogják. Pap János el is határozta, ha törik, ha szakad, színész lesz. Ezt a szándékát azonban családja előtt titkolnia kellett, hiszen szegény özvegy édesanyja nehezen viselte volna el, hogy áldozatok árán taníttatott fiából országkerülő, csavargó, komédiás legyen. Célja megvalósítása érdekében 1878-ban Budapestre került, az ottani tanítóképzőbe iratkozott be. Kiváló tanulmányi eredménye miatt államsegélyre is felvették. A fővárosban aztán igazi, profi színházat láthatott. Budapest vezető szerepe a kiegyezés utáni években a színjátszás és a drámairodalom terén még korlátlanabb, mint az irodalom egyéb műfajaiban. Hiszen a színházi élet lüktetéséhez nagyváros szükséges, s az ország egyetlen nagyvárosa ekkor még Budapest. Pap János a Nemzeti Színházban és a Népszínházban színháztörténetünk olyan nagyságainak, mint Újházi Ede, Szigeti József, Halmai Ferenc, Fe leki Miklós, Vízvári Gyula, Egressy Ákos, Prie He Kornélia, Jászai Mari, He/vei Laura, Márkus Emilia, Csillag Teréz stb. színészi alakításaiban gyönyörködhetett. Legelső