Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

234 VARGA ÉVA felsorolt hírességeinek életközeli portréját rajzolta meg. Mint vidéki színész a vándortársulatok életének is hű tolmácsolója. Önéletrajzi művében elméleti kérdésekkel is foglalkozik, melyek között az egyik fő téma a régi, dalos népszínművek színpadról való kiszorulása. Életét e drámai műfaj feltámasztásának és ápolásának szenteli. A másik nagy problémakör, ami foglalkoztatja, a magyarság jövője. A tanítói társadalom meg nem becsülésében látja a hibák okát. Ezt a kérdést is saját élete vetületeként, író ember módján fogalmazza meg: a magyarság továbblépésének akadályát „...a kevélységből eredő rangkórság és osztálygőg epidémiájáéban látja, „mely már annyira elfajult, hogy válaszfalakat emelt nemcsak a társadalmi osztályok közé, de nagy kárt okoz a tudomány, művészet, színmű és a szépirodalom terén is. Az embereket ugyanis nem tehetségük, munkájuk értékei alapján ítéli s becsüli meg, hanem származás, foglalkozás, főleg iskolai tanulmányai (bizonyítványaik, okleveleik) szerint."

8 Majd konkréttá téve fejti ki a továbbiakban, hogy mire gondol: az igazságtalan lenézés, lekicsinylés sok keserűséget és fájdalmat, kárt okoz a tanítói kar többezerfőnyi tagjának és nagy kárára van a nemzeti irodalomnak és kultúrának... A magyarság újjáéledése céljából a társadalom első feladata, hogy a tanítókat az egyenlő elbánás és megbecsülés által a mai, még mindig lenézett, s magával egyenlő rangúnak el nem ismert, nemzetépítő munkájában akadályozó helyzetéből kiemelje, s mint vele teljesen egyenrangú félt, mint az úri társadalom többi tagját, körébe fogadja. Végtelenül lehangoló s elszomorító, s a magyar kultúrára káros a társadalomnak ez az ósdi, igazságtalan, indokolatlan eljárása..."

9 Az iménti gondolat különböző megközelítésekben, közéleti írásaiban és színművében is előkerül. Származásánál fogva érzékenyen reagál a társadalmi, szociális igazságtalanságokra is, de csak féligazságok megfogalmazására képes (hiszen lehetőségei is korlátozottak) a kor társadalmi-politikai atmoszférájában. ÍIIL Arra a kérdésre, hogy miként válik egy somogyi parasztfiú a múlt század végén a tömegkultúra, azon belül a szórakoztatóipar egyik képviselőjévé, K. Pap János életrajza ad magyarázatot. K. Pap János 1861 január 2-án Somogy vármegye nagyatádi járásának egyik jelentősebb helységében, Kutason látta meg a napvilágot. (Később - az 1880as években -, hogy magát az azonos nevű híres színésztől megkülönböztesse a K. (Kutasi) előnevet használta.) Édesapja, Pap Ferenc negyedtelkes, református parasztgazda volt.

10 A család „elprédált" negyedtelkének visszaszerzéséért fáradozott, s ésszerű gazdálkodással, az állatállomány gyarapításával kívánta a család boldogulását előmozdítani. Törekvéseiben jó társra talált feleségében, Vörös Erzsébetben, aki jómódú kutasi parasztszülőktől származott.

11 Pap JáK. Pap János 1861-1944 nos szülei a Somogyban dívó egyke helyett több gyermeket neveltek. János második gyermeknek született. (Bátyja, Ferenc 1859-ben, öccse, József 1863-ban, majd húgai Erzsébet 1865-ben, Katalin 1868-ban születtek.) Mivel a kor mentalitása szerint csak annak volt becsülete, akinek földje volt, s lenézték a többgyermekes embert, a szülők a földbirtokszerzést választották. Papék a kor szokványos paraszti életét élték, de egyes, a szerző által ismertetett momentumok a család bizonyos fokú és minőségű kulturáltságáról tanúskodnak. K. Pap János buzgó vallásos nagyapjának mindennapi olvasmányai közé tartozott a Biblia, Szikszay György Keresztény tanítások című könyve, s a Rákóczi-kort idéző Bujdosók könyve című imakönyv, amelyben minden alkalomra volt imádság. Id. Pap Ferenc, mivel beszédében szeretett deák szavakat használni, valószínűleg az unokája több népszínművében szereplő latinos beszédű, furfangos, félművelt figurák prototípusa lehetett.

12 Fiát a kutasi református elemi iskolában taníttatta. Pap Ferencet a vásári ponyvairodalom különös, kalandos, rettenetes históriái is érdekelték, de igazán a verseket, nótákat, humoros elbeszéléseket szerette. A hallott dalokat, verseket egy külön füzetben összegyűjtötte. (Pl. Fejér László lovat