Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Varga Éva: „A cseperkekalap” K. Pap János színművei

„A CSEPERKEKALAP" К. Pap János színművei VARGA EVA 1944 július 28-án egy nyugalmazott iskolaigazgató, K. Pap János halálhíréről tudósítanak a kaposvári napilapok.

1

"

2 Rövid nekrológban emlékeznek meg az elhunyt színészi, irodalmi munkásságáról. Napjainkban már csak az idősebb generáció emlékezhet rá, azok, kiknek szórakozást, kikapcsolódást jelentett műveinek előadása, olvasása. A két világháború közti időszak ünnepelt, elismert írója - a műfajjal együtt, amit ápolt és képviselt - ekkor már kiment a divatból: a szórakoztatóipar modernebb válfajainak megjelenése, a közönség társadalmi átstrukturálódása lassan a feledés homályába rejti az akkori időket. A mai fiatalság már azt is csak az irodalomtörténetből, művelődéstörténetből tudhatja meg, hogy milyen szerepe volt a népszínműnek a magyar drámairodalom fejlődésében. Megváltozott a tömegek élete, megváltozott a közönség ízlése, meg kellett változnia a népszínműnek is."

3 A népszínmű már a két háború közötti időszakban is csak mint érdekes múzeumi ereklye jelent meg olykor a színpadon. Szerzőnk, ki a múlt század 80-as, 90-es éveiben első darabjaival a budapesti Népszínházban és a Krisztinavárosi Színkörben debütált - vidéki származása, valamint élhetetlensége következtében - csak nyugdíjazása után, főként az 1920-as évek második felétől fejthette ki irodalmi tevékenységét. Megkésettsége, középszerű tehetsége s képessége okán neve nem kerülhetett a halhatatlan nagyságok közé, művei már nem juthattak a klasszikus darabok mellé, már csak azért sem, mert a produkciót már az újabb idők szele (politikai, társadalmi változások hatása) befolyásolta, újabb igények, műfajok mérették meg a tömegkultúra különböző termékeinek versenyében. Nem hagyott hátra ugyan halhatatlan irodalmi értékű műveket, de népszínművei és egyéb írásai éppen a maguk középszerűségében és giccses mivoltukban lehetőséget biztosítanak egyfajta tömegízlés megismeréséhez. Az értéktelen irodalom jóformán egyetlen értéke tudományos: az, hogy ennek az irodalomnak a története egyúttal e kultúra fogyasztóiról, az olvasókról -jelesül a vidéki felemelkedő (kispolgári, alkalmazotti, gazdag paraszti)

4 rétegekről - mondhatja a legtöbbet. Hiszen K. Pap János színművei az ő kedvtelésük, szeretetük tárgyait képezték. A irodalomtudomány szinte a legutóbbi időkig arisztokratikus lekicsinyléssel viseltetett a szórakoztató tömegirodalom iránt. (Holott, hogy az egyes társadalmi rétegek igényeit és értékrendjét megismerhessük, az efféle „alantas" szerzőkkel, s a tömegkultúra vidéki jelenségeivel, érdekességeivel is foglalkoznunk kell. Végülis az értéktelenségnek ugyanúgy megvan a maga értékrendje, mint a valóságos értékeknek.) így K. Pap János „szellemi öröksége" sem nyerhette el helyét a művelődéstörténetben. Jelen munka Kaposvár irodalmi életének „érdekes egyéniségét"

5 és az általa közvetített „kultúrjavak" fogyasztói közegét kívánja bemutatni mintegy adósságtörlesztésképpen a halála óta eltelt 47 év hallgatása után. I. Szerzőnk és munkássága megismeréséhez bőséges forrásanyag áll rendelkezésünkre. Életrajzát különböző lexikonok, címtárak tartalmazzák.

6 Művei nyomtatásban is megjelentek, egy részük Somogyban is hozzáférhető, az Országos Széchenyi Könyvtárban pedig valamennyi megtalálható. A darabok fogadtatását a sajtó, kritika rezonálása következtében nyomon követhetjük, a színművek tartalmából pedig következtetni tudunk azokra a társadalmi rétegekre, melyekhez az író szólni kívánt. Rendelkezésünkre áll még K. Pap János önéletrajzi munkája, a Csurgói diák \ъ, mely egészen az 1900-as évek elejéig megy el, s az író sokoldalú megismerésére ad lehetőséget. A Csurgói diák nem pusztán önéletrajzi munka, sokkal inkább lehetne - ahogy azt a szerző is teszi - „korrajznak"

7 nevezni, hiszen a műben a Pap család és K. Pap János életének története csak keretül szolgál ahhoz, hogy a korszak egy adott társadalmi állású és műveltségű embere miként látta az őt körülvevő világot: az akkor élt emberek szokásait, erkölcseit, a kor szellemi életét, társadalmi és politikai viszonyait. A könyv helytörténeti, családtörténeti adatokon túl bőséges művelődéstörténeti forrás a somogyi parasztok gazdálkodása, kulturáltsága vonatkozásában; a kutasi református elemi iskolában, a csurgói gimnáziumban és a tanítóképzőben, valamint az Országos Zene- és Színművészeti Akadémián eltöltött tanulóéveiről szóló fejezetek értékes iskolatörténeti adatokat tartalmaznak; színészi pályafutása során pedig olyan nagyságokkal került kapcsolatba mint Rákosi Jenő, Csiky Gergely, Evva Lajos, Paulay Ede, Újházi Ede, Blaha Lujza, Tamássy József, Kassai Vidor, Pálmay Ilka stb. A magyar színháztörténet imént