Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gál József: Páloskolostor Nagyszakácsiban.

222 GÁL JÓZSEF kumentum, amely közvetve mérlegeli az intézmény státusát, kifejezi férj és feleség viszonyát, előbbi halálfélelmét, egoizmusát, a kétségbeesést szerettei miatt, kik közül talán a legdrágábbat tabuként járja körül, 10, 60, 100 dénárokkal rendezve el sorsát... Vagy tényleg ennyire nem kívánt kapcsolat, tehertétel volt Krisztina?... - Nem tudjuk meg e majd 500 éves végrendeletből. Miként az sem derül ki, beiktatták-e a kolostort Péter szakács birtokába... Sok romantikus elképzelést rombolnak szét ez okiratok a kolostorok kerengőjében breviáriumot olvasgató, égiekkel társalkodó szerzetesekről. De vidékünk pálos rendházának ezek a fennmaradt iratai, ezeket őrizték, mint legfontosabbakat, s ezekben nincs más: csak és kizárólag birtokaik gyarapítása, az eddigi, s ezután látható módokon. Végtelen perek, féltucatnyi bonyulult csere vagy az „örökéletű intézmény" - lomha lesben, amint kivárja a „megkívánt" tulajdon gazdájának, gyermekének, unokájának örökös nélküli halálát. 8. Idézzük pl. a „Zenthkirali" nemes, István végrendeletét 1481-ből: A Szent György egyház temetőkertjében" írásba foglalt utolsó akarat „Somogy megyében Kezw (Kesző) faluban levő telkét az udvarházzal, kerttel, épületekkel, valamint a kúria közelében lakó két jobbágyát saját, felesége, fia és leányai lelki üdvéért a Szt. Domonkos kolostorban élő pálosokra hagyja ...minden héten ...két miséért"

32 („Eltartási szerződés" - ellenőrizhetetlen kötelezettségek ellenében...) Tanúk: Bálint pap a győri egyházmegyéből, Bertalan pap, ...káplán, ...civilek ...az igazságos Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében, a humanizmus, a reneszánsz virágzása idején. Amikor a főváros hamarosan Bécs, a Mohács előtti Magyarország fénykorát éli, s az ország sorsát fél évezrede Európához kötő intézményrendszer - Szent Pál nélkülöző vezeklői - jobbágytartó nagybirtokosok immár: s nyilván már rég azok, hisz szerteszórt birtokaik, szőlőik művelése nem lehet a számtalan mise-kötelezettség teljesítőinek feladata. De nem kisebb - rendtörténeti - botrány adományt elfogadnia Weres György királyi szakácstól sem, aki féktelen szerzési vággyal mindent összeharácsolt - miközben elfelejtett örökösöket nemzeni, s a kevésbé jogszerű szerzeményeket a kolostornak adományozta, amelyet majd fillérekért visszaválthatnak gyermekei, ha lesznek: már „tisztára mosva"...

33 Pontosítva: heti 1 miséért 10 forint ellenében vehetnek 2 udvarházat, 2 szőlőt, 6 hold és egy 10 ekés szántót, 1 halastó felét, midőn ugyanazon évben csak egy rétet is 15 és fél arany forintért vehetett Weres György a korabeli árakon... A birtokszerzés korai extremitása a Bakator fia László fia Benedek és „Zakachy-i László Szent Gál ünnepe előtti szombaton" elkövetett vétsége is. „Hatalmaskodások" a kolostorral szemben ki igazságtevés (önbíráskodás) gyakori, megszokott középkori formája végig jelen van az okiratokban, azoknak mintegy ötöd részében. Zömük a kisnemesek - jobbágyteleknyi birtokosok - rovására terjeszkedő pálos rend ellen. Ismétlésként is kiemelhető, hogy a jog a nemesek oldalán állott, az adományok azonban egy korábbi joggyakorlat (Aranybulla) alapján születtek. A rendház a régi gyakorlat szerint gyarapodott, ütközve folyton a szakácsi szakácsok érdekeivel, s az azt védelmező 1351-es (ősiség) törvényével. Okleveles létezésük első percétől állíthatjuk ezt: 1359-ben Bálint perjel, szerzetes társaival együtt azt panaszolta a Balaton-szögi alesperes plébánosnak, hogy két létai nemes „gyalázó szavakkal illetve megfenyegette őket", konfráterüket pedig nem engedte a kolostorba temetkezni, nevezett végrendelete ellenére.

34 Miféle közvélemény tette ily bátorrá a támadókat? - Erre közvetett válasz, hogy 1359-től 1401-ig, 4 évtizeden át nem akadt csak 1 újabb adományozó. (Sem Létán, sem Szakácsiban, sem a környéken.) Majd másfél nemzedék véleménye tehát: nem!... Ugyanezen időből viszont 7 oklevél maradt fenn birtokfoglalásról Monyorókerék, Léta, Hidas, Kölked, Szakácsi nemesei részéről. A XV. század első, csendesebb évtizede után ismét durva támadást indukált a rend: „András pálos remetét és conversust súlyosan megverték és megsebesítették.'

35 Oka sem a kolostor szerzeteseinek panaszából, sem a somogyi konvent általi - alispáni kérésre történt - vizsgálatból nem derül ki. Annyi azonban igen, hogy a panasz jogos, miértis „választott birák ...András conversus egyik kezének megcsonkításáért..." Benedeket 25 dénármárka fizetésére kötelezték. György perjel azonban - talán felmérve Bakator unokája, a főbűnös fizetésképtelenségét „maga és kolostorbeli társai nevében elengedi" a pénzösszeget, Benedek viszont átenged 1 hold szántót, s egy bozótot a kolostor erdeje mellett a pálosoknak..."

36 - Ha Benedek vagy örökösei meggondolnák vagy pert indítanának - már ezért „kötelesek legyenek 25 dénármárkát fizetni a kolostornak..." A vidék véleményét ismét csak az újabb adományok 42 éves szüneteltetése jelzi! (1456-ban csak egy kisebb szőlőt hagytak rájuk Szőcsényben.) A 100 éves per a Therpe család birtokaiért, mely az egész XV. századot végigkíséri, szintén megtette hatását: mindössze egy szekér szélességű utat adományoz nekik a szakácsi Cozma Bálint fia Péter 1463-ban, de oly sok tanú - a „Szakácsi Mindenszentek egyház plébánosa, Bálint és Mihály papok, a nevezett egyház káplánjai, valamint Kacho Miklós, Tolvay Bálint, Kis György nemesek és más, mindkét nembéli személyek" - előtt, hogy talán el sem fértek az adományozott területen, a „Seregelfogó nevű erdő alján..."

37 Az már külön rendtörténeti skandallum, hogy az adományozók között újabb évtizedig csak szakácsi Weres György szerepel, akit ennek ellenére 1480-ban „vétkes makacsság miatt" a templomokban ünnepélyesen kiközösítettek. A század utolsó éveiben egy-egy kisnemesi özvegy adománya alig enyhítette a tartózkodás tényét: csúcspontjára érkezett viszont a Therpeper. Mátyás perjel a kolostor és a mezőváros plébánia