Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Gál József: Páloskolostor Nagyszakácsiban.

PÁLOS KOLOSTOR NAGYSZAKÁCSIBAN 223 egyháza nevében tiltakozott II. Ulászló döntése ellen, hogy t. i. kedvencének, Gondos Jánosnak adta a 100 éve várt birtokot.

38 Eredménytelenül azonban, mivel a birtokba végülis Gondos Jánost iktatták be. Vélt tekintélyük a királyi hatalommal és nemességgel szemben tehát hatástalan, - hiába erősítette azt a két egyház közös fellépése. Hirdetett elveikkel ellentétben gazdagok lettek, s minden írásbeli hagyatékuk a vagyon körüli küzdelmet, kudarcot örökíti meg. 1505-ben Thorhy Lengyel László Főnyeden jobbágyainak osztott ki 10 hold szántót a pálosok rovására, miután jogtalanul elfoglalta tőlük.

39 1507 nagypéntekén pedig egész kis hadsereg vonult a Szt. Domonkos kolostor lakói ellen. Keresztúri, szentgyörgyi nemesek, feyeregyházi, lóky és sitfai jobbágyok a pálosok kolostorára törve, az ott talált „Therebezdi Parrag Mihályt ...súlyosan megverték és meg is ölték volna néhány derék emberek védelme nélkül..."

40 A pálosok a nádorhoz fordultak panaszukkal, aki a somogyi konventtől kért vizsgálatot, majd Kys Ferenc és társai megidézését, jobbágyaik előállítását írta elő. A konkrét okok azonban nem szerepelnek a parancslevélben, az általánosat viszont láttuk eddig, 7 évvel Dózsa előtt (!) pedig sejthetjük... De még ez utóbbi bizonytalanságunkban is segítenek a szakácsi pálosok. 1515 márciusában - néhány hónappal Dózsa után! - „a pálosok Szt. Domonkos rendháza perjelének és konventjének panaszára..." a veszprémi kanonok „megparancsolja a Zakachy-i, Zechen-i, Letha-i és más veszprémi egyházmegyei plébánosoknak (tehát a marcalinak is!), hogy háromszor figyelmeztessék híveiket: 15 napon belül rendezzék adósságaikat" - t. i. a kolostorral szemben, „...ha vonakodnának megtenni, vasár- és ünnepnapokon egyházaikban ...közösítsék ki őket..."

41 az Egyházból! (Emiatt gyűltek össze Bábolna hegyén 3 emberöltővel korábban (1437): az egyházi szertartások megtagadása, temetés a megszentelt földön kívül, stb.) Érthetetlen érzéketlenség Luther, s Mohács előtt! S e gazdasági, szellemi hatalommal szemben már minden belső erő tehetetlen volt. Kimondani is rettenet, de a töröknek kellettig) jönnie, hogy a vezető ideológia intézményeinek kezén felhalmozott, reprezentatív célokat szolgáló gazdaság, lelki hatalom felbomoljon, s „újra elosztva", közérdeket szolgáljon. Nem harag, nem ellenszenv áll e konklúziók mögött. Egyszerűen csak ez a kép bontakozik ki az oklevelekből... Annak ellenére, hogy a jelen visszavetítéseként hat, aholis az „ideológiai felépítmény" kezén felhalmozott, funkciótlanná vált gazdagság egy országot sodort az összeomlás szélére. Az „újraosztás" súlyos kataklizmák árán látszik valószínűnek ez esetben is. A kolostor jogbiztosító erőfeszítéseinek fokozatai A remete világtól elfordult, meghasonlott ember. Az erdőben, az erdőből és adományokból él. Igénytelen élelmezésével szinkronban áll külseje: ruházata, hajviselete, szakálla és természetesen „lakása". A remeteség korai szakában nem volt szükség „birtokaik" birtoklásához biztosítékokra. Környezetük részeként, általa elfogadva, segítve léteztek. Utóbbi mértékét (mértéktelenségét) az Aranybulla szabályozta: „Ha valamely serviens fiú utód nélkül hal meg, birtoka negyedrészét leánya örökölje, a többiről úgy intézkedjék, ahogy akar".

42 Ha intézkedés nincs, a rokonaié, ha rokonok sincsenek - a királyé a birtok. A gyermektelenül elhalt szakácsi kisnemesek tehát egyre-másra végrendelkeztek a kolostor javára. Az adományozás írásba foglalása még 1359-ben is csak rokonok, ismerősök előtt történt. A létai Ananias fia László gyóntatója, Miklós plébános és rokonai előtt végrendelkezik a kolostor javára. Ettől is hiteles az okirat, a végén azonban megtoldják még egy biztosítékkal: nagyobb érvényessége érdekében Tamás Meztegnew-i papot és Balatonszög-i esperest" is felkérik, hogy pecsétjével lássa el a végrendeletet.

43 A két pap aláírása, pecsétje pár éve még teljes biztonságot jelentett. 1351 óta azonban az Aranybulla módosított paragrafusa van érvényben: „...az örökös hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek ...ne legyen joguk ...eladni, hagyományozni birtokaikat. Sőt ellenkezőleg ...birtokaik ...tisztán és feltétlenül, minden ellentmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra háramoljanak..."

44 A rokonok e szerint is jártak el. A végrendeletet félretették, a birtokot elfoglalták. A kolostor panaszára Tamás mesztegnyői pap és balatonszögi esperes a rokonok igazságtalan eljárásáról már 4 egyházi és számos világi személyt kérdezett ki: Miklós létai, János szakácsi, Pál szőcsényi és Lőrinc marcali plébánost, nemeseket, nemteleneket. Az országos döntésekkel szemben azonban nem adhatott védelmet mégannyi plébános sem, a kolostor tehát jobbnak látta egy fokkal magasabb fórum elé vinni ügyeit. (I. Lajos uralkodás utolsó tizedében ezt mások is indokoltnak látták.) A bontakozó anarchiával is összefügg, hogy a kolostor már a somogyvári konvent (hiteles-hely) előtt védte birtokügyét, t. i. annak pontos körülhatárolását 1382-ben. Az addig használt birtokokat ugyanis most örökös tulajdonba vették az adományozó ősök unokáinak - 14 fő - pártfogása mellett. Ezek egy része a kolostor „kegyura". A Lajos király halála után elszabadult anarchia - özvegyét pl. megfojtották - idején a kolostor ismét előrébb lép jogai védelme érdekében. 1397-ben perjele, Benedek egyben prókátora is a rendháznak, aki már a jog pallosával kergeti el a monyorókereki és létai nemeseket egyháza földjéről. A hanyatló tekintélyű pápaság azonban ingatag támasza az egyházi intézménynek. 10 év múlva a kolostor a világi hatalom megyei fórumához kénytelen fordulni panaszával: „...István somogy megyei ispán és a négy szolgabíró" kéri a somogyi konventet, hogy küldje ki „hiteles emberét" a szakácsi kolostor panasza végett.

45 A „hiteles ember, András pap kölked-i Péterrel, a „megyei emberrel" a helyszínre kiszállván panaszukat jogosnak ítélte. Ettől azonban a birtokháborítók nem hátráltak meg, az elfoglalt „eresztvény-er-