Somogyi Múzeumok Közleményei 9. (1992)

Knézy Judit: Épületfa kitermelésének korlátozása és csökkenő lehetőségei két somogyi községben 1786-1814 között

ÉPÜLETFA KITERMELÉSÉNEK KORLÁTOZÁSA ÉS CSÖKKENŐ LEHETŐSÉGEI KÉT SOMOGYI KÖZSÉGBEN 1786-1814 KÖZÖTT KNEZY JUDIT Széchényi Ferenc somogyi birtokaihoz tartozó két XVIII. századi telepítésű német község: Pusztaszemes

1 és Szulok

2 e korból származó iratai között található néhány olyan dokumentum, amelyek Somogyban, szorosan véve a Széchényi birtokokon a faépitkezés korlátozásának és megszűkült lehetőségeinek fontos határjelzői. Az építkezés faigényesebb technikáinak, főként a fából való falak (borona, sövény, fatalpas-vázas) és a dorongokkal leszorított szalmafedél készítésének tiltása vagy korlátozása a jobbágyok épület-, szerszám-, és tűzifa kitermelésének szabályozása, ellenőrzése, a jobbágyok szabad faizási jogának megszüntetése az erdőkben szegényebb területeken már az 1720-30-as években megindult országszerte. Zentai Tünde idéz

3 hazánk különböző vidékeiről származó ilyen értelmű rendeleteket,

4 többek között Simontomyáről az 1725-ben összeült generális kongregáció határozatát,

5 amely szerint a házépítők mindenütt tartoznak égetetlen téglából építeni hajlékaikat, különösen a betelepítésre kerülő községekben. Ugyanő sorol fel adatokat arra Baranyából, hogy a letelepítéseknek a földesúr biztosította különösebb korlátozás nélkül az épületfaanyagot még lakó- vagy más, fából való falú építményekhez is. Az ország számos vidékén javasolták a vályog vagy más, fecskerakású vagy égetett téglából való falak emelését, eszerint készültek egyes telepített falvak lakóinak épületegyüttesei számára a mintatervek. A rendelkezések többnyire figyelembe vették a helyi adottságokat, van-e megfelelő épületfát adó erdő vagy nincs, az újabb építési technikákhoz volt-e anyag (megfelelő agyag, sárzóföld), megfelelő szakismerettel rendelkező ember (háztömő, vályogkészítő, zsuppoló)? így volt, ahol megtiltották a borona-, sövényfalat vagy fatalpra építetteket, volt ahol megengedték a sövényt vagy a talpas-vázasat, volt ahol egyiket sem engedélyezték. A nagyobb uradalmakban már az erdők védelmével, az erdei haszonvételek számbavételével, az erdők rendjének fokozottabb ellenőrzésével egyidejűleg kezdték korlátozni a jobbágyok szabad faizási jogát, így az épületfa kitermelését is. Jóllehet az uradalmak másrészről még inkább hozzájárultak az erdők pusztításához, kiadták bérbe hamuzsírégetőknek, abroncsnak való fát vásárló kereskedőknek, kádároknak, deszkametszőknek. Takács Lajos kísérte figyelemmel a Széchényi birtokon ezt a folyamatot. A Sopron megyei erdeikben már 1730-ban erdőőrséget szerveztek erdőispánnal. Dél-dunántúli majorjaik környékén, így Somogyban is később terjedt ki az uradalmi vezetés figyelme az erdők védelmére. Mária Terézia 1769. évi országos erdőrendtartása

9 a jobbágyok építkezéséhez szükséges fa kivágását uradalmi engedélyhez kötötte. Az 1772. december 21-i uralkodói leirat, illetve az 1776. június 10-én kelt helytartótanácsi országos hatályú rendelet

11 az erdők védelmében már a szilárd, legalábbis nyers anyagokból készült falak készítését rendelte el, fát csak a nyílászárókhoz és tetőhöz engedélyezve. A megyék hamarosan csatlakoztak saját rendeleteikkel a faépítkezés ellen, esetleg nagyobb részletességgel szólva arról, miként engedélyezik az építkezést (falak, tetőzet, kémények emelése, szilárd anyaga.

12 Somogy megyének ilyen tartalmú statútumáról ezideig nem tudunk, az uradalmak ügyintézései, jobbágykérvényekre, panaszokra adott válaszai az „Urbáriumra", a „Felség" vagy a Helytartótanács rendeletére hivatkozva válaszolnak a talpfák, póznák és más épületfaanyagok igénylésére korlátozó célzattal.

13 Pl. pusztaszemesiek esetében a Helytartótanácsra. Az, hogy a talpfák, szeglábak, póznák kivágását pénzbeli fizetéshez és robothoz kötötték az uradalmak, még nem jelentett igazi korlátozást, a faépítkezési hagyományok elhagyását.

14 Ehhez tiltás kellett, az engedélyek megtagadása és esetleg a másféle technikákhoz értő szakemberek alkalmazása, segítségül adása. A Somogy megyei Széchényi birtokokon az erdőhasználat erőteljesebb szabályozása az 1787. évi november 2-i Instrukciót követően következett be. Ebben megerősítette az Urbáriumnak azt a szakaszát, hogy a favágást urasági rendelethez köti, a jobbágyok épület- és szerszámfát csak cédula ellenében kaphatnak. Az épületfa kitermelését a téli hónapokban lehetett csak elvégezni, a jobbágyok faigényét a tagosított erdőfoltok, megyék irtásával kellett kielégíteni.

15 A Festetics birtokokon folyó uradalmi és paraszti építkezésekre vonatkozóan minden részletre kiterjedően Nagyváthy János 1795. évben kelt „Instrukciója" foglalta össze a tennivalókat.

16 Széchényi Ferenc tíz évvel később kelt Rendeléseinek „Erdőkre nézve" című fejezete tárgyalta hasonló részletességgel minden helységre és az erdőkiélés, erdőgazdálkodás minden ágazatára vonatkozóan kívánalmait,

17 s ez jelzi, hogy a XIX. század elejére tovább szigorodott az erdőhasználat rendje. Az említett rendelkezésben szerepel az