Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Deák András: Mikoviny Sámuel két „Monituma”

MIKOVINY SÁMUEL KÉT „MONITUMA' 87 Pozsony látképe, Mikoviny metszete ,,A magasabb, vagy alacsonyabb helyeknek elsősorban nem művészi megjelenítésére törekszünk, ahogyan ezt rendesen tenni szokták, hanem síkba kivetítve, a hegyeiknek és domboknak horizontális vonulatait, a csúcsokat, a hegygerinceket és az általuk bezárt völgyeket... természetesen arculatukkal megjelenítve adjuk." Mikoviny többször nagyon kemény hangon, néha úgy tűnik, lekezelően, sőt fennhéjazóan beszél a korábbi térképkészítőkről és hagyományos módszereikről. Szeretnénk, ha az olvasót ez a körülmény nem indítaná pejoratív ítéletalkotásra. Mikoviny legnemesebb gondolkodó kortársaival együtt a töröktől, labanctól, a Rákóczi-féle szabadságharc következményeitől sokat szenvedett „dulcis Patria"-nak, édes hazájának újjáépítésére, tudományos életének felvirágoztatására törekedett. Nem a meggazdagodás vágya fűtötte, hiszen egy teljesen elszegényedett hazát szolgált. A patriotizmus adott erőt néki akkor is, amikor magát tudóssá képezte, akkor is, amikor lemondott a gazdag és kulturált nyugat általi felkínált lehetőségeikről, és itthon állott munkába. „Provehimur non praemio, sed patria amore" — vallotta. Nem a jutalom reménye, hanem a haza iránti szeretet hajtotta társaival együtt, s ez mint egy hitvallás élt tudatukban. Ezért ostorozták keményen azokat, akikről úgy vélték, hogy nem ez a hitvallás fűti őket. Abban a történelmi helyzetben a nyerészkedést, a haszonlesést és a felelőtlen munkát súlyosabb bűnnek tekintették, mint máskor. Ügy vélték, hogy az amúgy is mélyre taszított hazának csak tovább ártanak azok, akik felületes, hitvány térképekkel, gondatlan munkával rontják hírét, nevét és tudósainak hitelét Európában. Ezt tudva érthető a sokszor hitvitázókra emlékeztető kemény hangvétel, amit Mikovinynek is — reméljük — megbocsát a „jóindulatú" olvasó. Annál is inkább megteheti ezt, mert Mikoviny maga is kéri erre tanulmánya zárószavaival: ,,Te, tudós olvasó, ezen vaskos műnek a szerzőjét, nem kevésbé engem is, fogadj jóindulatodba!" Az itt tárgyalt két tanulmányt „Monitio I." és „Monitum II." címmel adta közre Mikoviny. A „Monitio I." Bél Mátyás „Notitia • • •" c. nagy művének I. kötetében jelent meg 1735-ben. Míg a „Monitum II." ugyanennek a műnek a III. kötetében került a nyilvánosság elé 1737-ben. A címadó mindkét latin szónak a jelentése „intelem". Szoktok ezért a két művet így is emlegetni. Valójában azonban többről és részben másról van szó bennük,