Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)

Deák András: Mikoviny Sámuel két „Monituma”

88 DEÁK ANDRÁS „Monitum II." címlapja Az igaz, hogy bevezetőül mindkét tanulmány vádolja a kort, és a kornak rangjukhoz méltatlan tudósait, s így csírában megbújik bennük az „intelem" is - a közöltek lényege azonban más: a gáncsoskadóiknak válasz, a kételkedőknek bizonyíték, és a .Jóindulatú olvasó" számára pedig gondos kifejtése az alkalmazott, s részben a szerző által tökéletesített új térképezési eljárásnak. Ezért helyesebbnek látszik címüket „intelem" helyett „irányelvek" kifejezéssel fordítani. A „Monitio" polemizáló indítása szembetűnő. Amikor ezt a tanulmányt írta Mikoviny, neve és szaktekintélye már elismert volt. Míg azonban tudományos pozícióját kivívta, nyilván számos gáncsoskodással kellett megbirkóznia, számos kétkedőnek megfelelnie. Úgy tűnik, ez a tanulmámya érveinek összefoglalása: egyrészt a korábban készített, sokszor hatásosságra, látványosságra törekvő, de a pontosságot elhanyagoló atlasz - és térkápfajtákat bírálja, másrészt bemutatja a minden térképfajta kö„Monitum II." utolsó oldala zül legtökéletesebbet, a geográfiai térképet, mely nem csupán geometriai, hanem asztronómiai megfigyelésekre is támaszkodik. A továbbiakban a „Monitio I." és a „Monitum II." eredeti latin szövegének — a magyar kartográfiai tudomány eme két alapvető és első munkájának — eddig magyarul közre nem adott fordítását közöljük. Úgy véljük, hogy ezzel nemcsaik Mikoviny emlékének adózunk, hanem egyúttal a hazai térképtörténeti kutatómunka számára nélkülözhetetlen nagybecsű műveket teszünk hozzáférhetővé: Mikoviny Sámuel magyar nemes, a Porosz Királyi Tudományos Társaság tagja IRÁNYELVEK A TÉRKÉPKÉSZÍTÉSHEZ 1. „Az igazi tudományok gyümölcseinek népszerűsítését sok és súlyos akadály nehezíti, terjesztésükről mégsem mondhatunk le. Ártalmasabbat azonban aligha tudnánk mondani, mint amilyen a nyerészkedés szennyes vágya, mely a művészetek növekedésé-