Somogyi Múzeumok Közleményei 8. (1987)
Deák András: Mikoviny Sámuel két „Monituma”
MIKOVINY S ÁMUEL К É Т „MONITUMA Bél Mátyásnak, Magyarország nagy 18. századi polihisztorának, történelmi föld- és néprajzunk megalapozójának főművét, a „Notitia Hungáriáé novae historico geografica" köteteit rendkívül finom kivitelű, korábban nem ismert pontosságú megyetérképek és kitűnő rézmetszetű városképek teszik tartalmasabbá, s ha lehet, még értékesebbé. Ezeket a térképeket a magyar térképszenkesztés és rajzolás új iskolát teremtő, úttörő műveiként értékeli a kartográfia története. Alkotójuk Mikoviny Sámuel. A korábbi Magyarország-térképek és főképp az újkori magyar térképezés első, valóban jelentős alkotása Lázár deák 1528-ban megjelent térképe „Tabula Hungáriáé ad quatuor latéra", még nem pontos tájolás és felmérés alapján készült. Nagyrészt Lázár deák nyomdokain haladtak a következő két évszázad térképszerkesztői is, Lazius Farkas, Honterus, Zsámboki János, sőt Hevenesy Gábor 1689-ben közreadott „Parvus Atlas Hungariae"-je is, valamint többnyire a német, olasz, francia hadmérnökök hadi célokat szolgáló térképalkotásai is nagyrészt ugyanennek többé-kevésbé sikerült, kevés új elemet tartalmazó compillátiói. Nem vitték előbbre sem a kartográfiatudományt, sem a honismeretet. Ez érthető is, hiszen a török háborúk időszaka nem kedvezett a térképező tevékenységnek. Első felmérő próbálkozások alapján szerkesztett térképeink a török háborúk után készültek. A csak helyenként keresztülvitt és hézagos felmérések irányítója Luigi Ferdinande Marsigli császári hadmérnök ezredes, majd tábornok és a mellé beosztott Johann Christoph Müller hadmérnök volt. Marsigli főleg a Duna felmérésével és térképezésével alkotott máig emlékezetes forrásértékű nagy művet. Még lefordításra vár latin nyelvű hatkötetes Duina-monográfiája, a „Damubius Pannonico-Mysicus 1726". Az egyéb - eléggé hiányos - felmérési adatokat Müller hasznosította az 1709-ben, Bécsben közreadott Magyarország térképén, melynek pontossága ugyan sok kívánnivalót hagy maga után, de gazdag helynévanyaga forrásértékű. Ez volt hazánk első, megközelítő pontosságú, földrajzi hosszúsági adatokat is feltüntető kartográfiai ábrázolása. A pontos csillagászati helymeghatározás, háromszögelésen alapuló topográfiai felmérés és felvétel tudományos igényű módszerének hazai kidolgozója, műveiben megvalósítója és iskolát teremtő oktatója Mikoviny Sámuel kamarai mérnök, a selmeci bányászati akadémia egyiik első tanára volt. Mikovinynek több mint 30, gondos kidolgozású, megbízható megyetérképe jelent meg, megközelítőleg 1:160 000 méretaráinyban. Számos egyéb közreadott térképe mellett sok kéziratos térképe maradt fenn. Teljes számbavételük és értékelésük máig sem történt meg. Ezt a munkát ugyan megkezdte Bendefy László „Mikoviny Sámuel megyei térképei - különös tekintettel az akadémiai könyvtár kéziratának Mikoviny-térképeire" с munkájában. Ez azonban korántsem teljes, s a munka folytatásra vár. Alig egy éve ünnepeltük Bél Mátyás születésének háromszázadik évfordulóját. Számos megemlékezés méltatta mai napig elevenen ható munkásságát. Ezekhez kapcsolódva nemcsak illő, de időszerű is a 18. századot idézve felelevenítenünk Bél nagyszerű munkatársának, a „Notitia "-t kísérő megyetérképek és grafikák készítőjének, Mikoviny Sámuelnek az emlékét. Ki volt Mikoviny Sámuel? Az egykori Nógrád vármegyei Abelfalván — ma Abelova - született, 1700-ban. Nógrád vármegyét ismertetve írja Bél Mátyás: „Abelova nevezetességéhez tartozik, hogy itt látta meg a napvilágot Mikoviny Sámuel, jelenleg az Udvari Kamaránál császári térképész, aki eme művet (t. i. a Notitia-t) ékesítő ténképeknek is nagyon gondos készítője. (Notitia ... Tom. IV. p. 68.) Korabi nszky János a 18. századvég jeles térképszerkesztője így emlékezik meg róla: „Abelova annak a híres matematikus Mikovinynek a szülőfaluja, aki a megyetérképet hagyta ránk". (Atlas Regni Hungáriáé portabilis . .. 1789.) A közeli kortárs Horányi Elek a „Memoria Hungarorum" с nagy művében (1792) Mikoviny életét, munkásságát elsőként foglalja össze: „Mikoviny Sámuel, magyar nemes, a Szent Római Császár őfelségének udvari térképésze és építésze, valamint a Porosz Tudományos Társaság tagja, Selmecbányán (téves adat) született 1700-ban. Fiatalságának éveiben hazájában, ezt követően pedig Európa legkulturáltabb tartományaiban nagy szorgalommal képezte magát tovább a reál tudományokban. Hogy mennyire mestere volt a mechanikának, bizonyítja a sök hidraulikus szerkezet, melyet Selmecbányán, Pozsonyban, Budán és Magyarország más helyein szerkesztett; azt meg, hogy q csillaga-
